A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-17 / 46. szám
versenye döntőjének előzményeiről, a versenyt befolyásoló negatív és pozitív hatásokról Ag Tibor, a verseny szakmai irányítója, a CSEMADOK KB dolgozója tájékoztat bennünket. Tartalmas felvilágosításaiból igyekszünk kiragadni a leglényegesebb mozzanatokat. Az 1972-es versenyt ez év januárjában hirdette meg a CSEMADOK Központi Bizottsága, a bratislavai Népművelési Intézet, a Csehszlovák rádió magyar adásának szerkesztősége, valamint a Nő és a Hét szerkesztősége. Dél-Szlovákia 13 járásában több körzeti selejtező előzte meg a járási versenyeket, de sajnos a körzeti selejtezőket nem sikerült minden esetben az eredeti elképzelések szerint megszervezni. A járások propagácíós munkája nem volt minden esetben kellő szinten. Ennek tudható be, hogy a körzeti selejtezőkre, csak a Rimavská Sobota-i (rimaszombati), galántai, komárnói (komáromi), nyitrai és Nové Zámky-i (érsekújvári) járásokban került sor. Sajnálatos az a tény is, hogy a selejtezőkön bemutatott produkciókat nem egyetlen bíráló bizottság értékelte, mivel a selejtezők többnyire azonos időpontban kerültek megrendezésre. Az országos versenyt mindezek a tényezők nagyon befolyásolták. Hiszen a verseny döntőjének profilja a selejtezőkön dől el. Sajnos a selejtezők különböző összetételű bíráló bizottsága sem volt minden esetben tisztában a verseny célkitűzéséivel. És ennek tudható be, hogy nem mindig azok az énekesek kerültek tovább, akik a továbbjutást megérdemelték. A járási elődöntők közül említést érdemel a komáromi, a nyitrai és a rimaszombati. Nagy szereplő gárdát, ugyanakkor nagy számú közönséget is tudtak toborozni. A komáromi járásból például 12 éneklő csoport indult a versenybe, s ez több, mint az 1970-es országos verseny összes éneklő csoportjainak létszáma. A nyitrai selejtezőn és az azt követő járási döntőn pedig annyi eredeti szép hagyomány került felszínre, hogy a döntőbe jutást a járási elődöntőben háromszor annyian is megérdemelték volna. Érdekes jelenség viszont az, hogy a rimaszombati járásból, annak ellenére, hogy itt ugyancsak 8 éneklő csoport versenyzett, senki sem került az országos döntőbe. A kerületi elődöntőn már sikerült egy állandó bíráló bizottság foglalkoztatása, tény viszont az, 1. A kovaéovcei (kovácsi) női éneklő csoport 1500 korona értékű vásárlási utalványt nyert, ugyancsak a Hét ajándéka 2. A dijak kiosztása 3. Zolczer Katalin nyerte a közönség díját, a 700 korona értékű vásárlási utalványt, a Hét szerkesztőségének ajándékát 4. A döntő közönsége hogy velük sem sikerült minden esetben elfogadtatni a verseny célkitűzéseit szolgáló egységes kritériumokat. Lényegében azonban a téren már megfelelő volt az összhang. Ami magát az országos verseny döntőjét illeti: minden szereplő igyekezett tudása legjavát nyújtani. Pozitívumként értékelhető, hogy számbelileg több versenyző vehetett részt rajta, mint az 1970-es döntőn, s hogy közvetlen környezetükből hozott népdalokkal, saját repertoárjukkal mutatkoztak be és csak elenyésző mennyiségben bukkantak fel műdalnak nevezhető énekszámok. A verseny nagydíjasánál, a lédeci éneklő csoportnál a bíráld bizottság magasra értékelte azt a tényt, hogy falujuk népdalkincséből merítettek, s hogy az első „Hojeda, hojeda...” című műsorszámuk egy eddig teljesen ismeretlen eredeti népdal volt. Mesterkéltség nélkül, pózmentesen, jóízűen, szépen énekeltek. Természetesen előnyükre szolgált az a káprázatosán szép népviselet is, amelyben szerepeltek. A másik nagydíjas, özv. Fülöp Imréné esetében az a bizonyos ma már ritkaság számba menő díszített előadásmód tetszett. Fülöp Imréné dalokat is olyanokat választott, ahol ez a díszítés megvan és szükséges. Első dalának, az „Arass, rúzsám arass...” című Zobor-vidéki aratódalnak változatát már Kodály Zoltán is közli a Magyar népzene című könyvében. Második műsorszáma, a „Hosszú asztal mellett tizenketten ülnek...” című is igen régi, ritka szép népdal volt. A nagydíjasokkal egyetemben kell megemlíteni Brath Lászlóné teljesítményét és repertoárját, aki ugyancsak kiválóan képviselte a Zobor-vidék gazdag néphagyományát. A sazdicei (százdi) férfi éneklő csoport szép hangszínével tűnt ki. Dalaik kiválasztása is dicséretet érdemel. Talán csak annyit, hogy dinamikailag túl nagy árnyalatokat használnak. A kovaéovcei (kovácsi) női éneklő csoport népi hangvételű előadásmódja eredeti volt. Jólenne azonban, ha tájegységüknek tipikusabb és még szebb variánsait is műsorukra tűznék. Mágyel Lajosné tanítónő Kamenínben (Kéménden) gyűjtötte népdalait amelyekkel a versenyen indult. Ez a módszere a repertoár „beszerzésének“ ugyancsak dicséretes, különösen abban az esetben, ha közvetlen környezetében már nem talál az énekes eredeti népdalt. összegezve az 1972-es évi verseny döntőjének műsorszámait, előadásmódját, elmondhatjuk, hogy a teljesítmények között nem voltak túl nagy különbségek. S annak ellenére, hogy helyenként érezhető volt még némi idegenül ható, nem népdalhoz illő modorosság, csak rövid idő kérdése, hogy minden énekes és éneklő csoport rátaláljon a helyes előadói stílusra. Ehhez azonban szükséges lenne, ha a hírközlő eszközök, különösen a televízió és a rádió még nagyobb mértékben be tudna kapcsolódni a hazai néphagyományok népszerűsítésébe. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalapításának 50. évfordulója tiszteletére meghirdetett verseny újabb lépést jelent előre népdalkincsünk megőrzése, népszerűsítése terén. A további fejlődés érdekében a CSEMADOK Központi Bizottsága meghirdette a népdalénekesek és éneklő csoportok IV. országos versenyét, amelyre 1974-ben kerül sor. T. Kasza Ida A DÍJAZOTTAK A csehszlovákiai magyar műkedvelő népdalénekesek és éneklő csoportok „Tavaszi szél vizet áraszt...“ címen meghirdetett versenyének országos döntőjében a díjakat a bíráló bizottság javaslata alapján a következők kapták: Az SZSZK miniszterelnökének, dr. Peter Colotkának ajándékát, egy magnetofont és a CSEMADOK Központi Bizottságának ajándékát, a 2000 korona anyagi támogatást a CSEMADOK (ladicei) lédeci helyi szervezetének női éneklő csoportja; a Népművelési Intézet ajándékát, ugyancsak egy magnetofont, a CSEMADOK (hrhovi) tornagörgői helyi szervezetének férfi éneklő csoportja; a Nő képes hetilap szerkesztőségének ajándékát, 2400 korona értékű vásárlási utalványt a Nőszövetség kovačovcei (kovácsi) helyi szervezetének női éneklő csoportja; a Hét képes hetilap szerkesztőségének ajándékát, 1500 korona értékű vásárlási utalványt a CSEMADOK chotíni (hetényi) helyi szervezetének férfi éneklő csoportjává Szlovák Nőszövetség Központi Bizottságának ajándékát, egy kristályvázát a CSEMADOK pribeníki (perbenyíki) helyi szervezetének női éneklő csoportja; az SZSZK miniszterelnökhelyettesének, Július Hanusnak ajándékát, egy kristályvázát, továbbá a CSEMADOK KB ajándékát, egy tranzisztoros rádiót a badincei (bédi) özv. Fülöp Imréné; az SZSZK művelődésügyi miniszterhelyettesének, Vasil Chomának ajándékát, egy rézveretű fokost a žarnovi (zsarnói) Dobos Pál; az SZSZK oktatásügyi miniszterhelyettesének Rácz Olivérnek ajándékát, egy ólomkristály-vázát a hosfovai (geszti) Brath Lászlóné. Az SZSZK egészségügyi miniszterhelyettesének dr. Somogyi Jánosnak ajándékát, egy kristály vázát az imelyi Belokosztolszky Júlia, az Üj Ifjúság szerkesztőségének ajándékát, egy tranzisztoros rádiót a szirénfalvi Köblösné Tóth Erzsébet; a Népművelési Intézet ajándékát, egy tranzisztoros rádiót, a tvrdošovcei (tardoskeddi) Hajnár Ferenc; a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának ajándékát, egy tranzisztoros rádiót a tardoskeddi Vanya István; a SZISZ SZLKP ajándékát, több szépirodalmi könyvet a hronovcei (garamfalvi) Mágyel Lajosné; az Üj Szó szerkesztőségének ajándékát, egy kristályvázát a perbenyíki Szeman Lászlóné; a Szabad Földműves szerkesztőségének ajándékát, egy kristályvázát a filakovoi (füleki) Siraky Sándorné; a Madách Könyv- és Lapkiadó ajándékát, egy kristályvázát a komárnói (komáromi) Roszicska Andrásné; a CSEMADOK Bratislava-városi Bizottságának ajándékát az ipolybalogi Zolczer Katalin; a közönség díját, 700 korona értékű vásárlási utalványt, a Hét szerkesztősége ajándékát 71 érvényes szavazattal ugyancsak Zolczer Katalin nyerte. A CSEMADOK KB mellett működő Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara sikeres bulgáriai szereplése után felvételi pályázatot hirdet az énekkar szoprán, tenor és baszszus szólamaiba. A felvételi megbeszéléseket 1972. december 9-én (szombaton) tartjuk 10-től 12 óráig a bratislavai magyar gimnázium épületében (Dunajská 33). A felvételizőknek az útiköltséget megtérítjük. 5ZÉL VIZET ARASZT... A cél: népdalkincsünk megőrzése, népszerűsítése htot 11
