A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-14 / 28. szám

/ yVet?essütik/ — A szokásost kérem! — Rendben van, akkor hozom a panaszkönyvet. A kántor hajnal felé része­gen botorkál haza. Útközben megkérdi az éjjeliőrt: —- Hé, te, nem tudod, hol lakik a kántor? Az éjjelőr nevet: — Hát hiszen maga a kán­tor. — Azt tudom, hogy én va­gyok a kántor, csak azt nem tudom, hogy hol lakom. Kovácsék hangversenyre mennek. Az első szám után Kovácsné felkel, és jó hango­san így szól: — Fiacskám, nem vetted ész­re, milyen rossz itt az akuszti­ka? Kovács vállat von: — Én nem érzem. Náthás vagyok. m Az iskolában a vallástanár Dávid és Góliát históriáját me­séli, majd hozzáteszi: — Mindez háromezer évvel ezelőtt történt. — Ejha — kiált fel erre Pis­tike. — Pisti, gyere ki — mond­ja a tanár —, mi az az ejha? — Ejha, micsoda nagyszerű memóriája van a tanár úrnak! A sebésztanár .vizsgáztatja a medikust, és a bonckésével a saját szívére mutatva, azt kér­di tőle: — Mondja meg nekem, hová jutna abban az esetben, ha ezen a helyen négy centiméter mélyen belémszúrna? A medikus rövid habozás után kiböki: — A börtönbe. Anyuka kiviszi kisfiát az ál­latkertbe. A gyerek különösen a jegesmedvék iránt érdeklő­dik: A mama rászól: — Ne menj olyan közel a jegesmedvékhez, épp eléggé náthás vagy. i Kovács nagyon ideges, és el­megy az idegorvoshoz. A fele­sége is elkíséri, és kint várja a várószobában. Az orvos meg­vizsgálja Kovácsot, aztán azt mondja neki: — önnek valami krónikus gátlása van, amely minden életörömétől megfosztja. — Pszt... csitítja Kovács —, kint ül a várószobában. A trafikba új kiszolgáló lé­pett be, és még teljesen gya­korlatlan. Bejön egy úr rekla­málni: — Kérem kisasszony, tegnap vettem itt egy öngyújtót, és nem akar égni. — Kedves uram, ha már a tangót foxtrottnak véli, leg­alább ne táncoljon keringőt. — Amint látom az idegei rendben vannak. A kisasszony nem tudja, mit kell ilyenkor mondani, tehát megkérdezi a főnökét. — Mondja neki, hogy az le­hetetlen, mert mi eladás előtt minden egyes öngyújtót kipró­bálunk. Az úr elmegy, nemsokára be­jön egy másik úr: — Kérem kisasszony, én teg­nap egy doboz gyufát vettem itt, és nem akar égni. — Kérem az lehetetlen, — mondja az eladó —, mert mi eladás előtt minden egyes szál gyufát kipróbálunk. Ketten beszélgetnek: — Az én feleségem nagyon szerény asszony, soha sincs semmi kívánsága. — Akár csak az én felesé­gemnek, az is folyton csak pa­rancsol. I A legkényesebb téma Nem tudok elképzelni kényesebb témát, mint a nők életkora. S mivel kényes, nem is beszél­nek róla. Még akkor sem, ha valamilyen módon szólni kellene róla. Ha például egy magas tiszt­séget betöltő nőszemély születésnapja van, a la­pokban ezt olvashatjuk: „X. Y. asszony életének jelentős évfordulójához érkezett.“ Ugyan ki mer­né leírni, hogy ötven, hatvan, vagy — ne adj isten — hetvenéves. Ekkora kockázatot nem is kívánhatunk az újságírótól, hiszen az is csak ember. Persze nemcsak a lapokban nem ajánla­tos konkrét számot említeni, társaságban sem. S főleg az érintett hölgy társaságában nem. Ki­vált, ha főnökasszonyról van szó. Egy ismerősöm elkövette ezt a végzetes hibát — a karrierjébe került. Pedig jóhiszeműen cselekedett, amikor e szavakkal fordult főnöknőjéhez: „Hatvanadik szü­letésnapja alkalmából szívből gratulálok és to­vábbi jóegészséget kívánok“. Csak később tudta meg, hogy kétszeresen is hibázott: a főnöknő ugyanis ötvenedik születésnapját ünnepelte. Sokszor gondolkodtam már azon, miért nem lehet a nők életkoráról beszélni. Nem találom elfogadhatónak azt a magyarázatot, hogy egysze­rűen azért, mert a nőknek nincs életkoruk. Se­hogy sem értem a nőket, miért szégyellik beval­lani, hány évesek. Ügy tesznek, mintha súlyos vétket kellene bevallaniuk. Pedig az évek száma még nem bűn. Vagy talán az évek gyarapodásá­val a vétkek is gyarapodnak?! Tudtommal hiva­talosan semmilyen hátrányt nem jelent egy nő számára, ha mondjuk nem 27, hanem 28 éves. Az ifjúság elmúlását persze mindenki sajnálja, de azon az évek letagadása sajnos mit sem vál­toztat. Az, hogy ki milyen csinos és vonzó, egyál­talán nem attól függ, hány évet vallott be. Külön figyelmet érdemelnek a fiatalító bókok. Amikor valaki öt, tíz vagy húsz évvel fiatalabb­­nak „véli“ a hölgyet. Igen, olykor húsz évet is keli tévedni, mivel a kis tévedésnek nem lenne nagy értelme. Ha mondjuk, egy ötvenéves hölgy­nek valaki azt mondaná, hogy nem néz ki több­nek negyvenkilencnél, talán egy pofont is kapna a bókért. Szerintem igazán felemelő egy nő szá­mára csak az lehet, ha függetlenül életkorától kedvelik, szépnek, vonzónak találják. S tegyük hozzá, hogy nem is ritka az ilyesmi. Ezért talá­lom érthetetlennek az évek eltitkolását s az ezzel kapcsolatos önámítást és álszenteskedést. Tudom, hogy e kényes téma felvetésével a szebbik nem sok-sok tagjának haragját hívom ki magam ellen. Talán bosszút is állnak rajtam: megfúrnak, merényletet követnek el ellenem. Vagy egyszerűen a bevált módszerrel intéznek el: egy csinibaba elcsavarja a fejem, és sose tudom meg róla, hogy néhány évtizeddel idősebb volt, mint amilyennek véltem. FÜLÖP IMRE Csárdáskirálynő Rejtvényünkben Kálmán Imre: „Csár­­dásklrálynő“ című operettjéből Idézzük Béni szavalt, melyben megfogadja, hogy véget vet az éjszakai életnek és a ja­vulás útjára tér ... lásd vízszintes 1, függőleges 11, 13, és 15. számú sorban. Vízszintes sorok: 11. Nógató szócska. 12. A Toldi triló­gia Írója. 14. Moda-nak Is nevezik. 16. Arany — franciául. 17. Menetrendi rö­vidítés. 19. Mindkettő szlovákul. 21. Ma­ró folyadék. 22. Szegény — németül. 23. Mozi betűi. 24. Rosszindulatú daganat. 26..........Mater. 27. Folyó a Szovjetunió­ban. 28. Telefonálásnál gyakran használt szócska. 30. Királyi szék. 33. Csüng. 34. Mássalhangzó kiejtve. 35. Régi bútorda­rab. 36. Nem egészen mélyen. 38. Ten­geri rák. 40. őszinte. 41. Tél kezdete és vége. 43. Március eleje. 44. A nagy tá­von közlekedő tehergépkocsik nemzet­közi jelzése. 46. Kevert szőr. 47. Megfor­­dítottjával együtt gyakori női név. 48. Tagadószó. 50. Néma betűi. 51. Mátka. 52. Lírai költemény. 53. Város Magyar­­országon. 54. Elmúlt Időben. 56. Folyó Szibériában. 57. Francia művészet. 59. Föléje-e? 61. Olasz névelő. 63. Ételíze­sítő. 65..............Bratislava, a Slovnaft labdarúgó-csapata. 67. Föld latinul. 69. Névelő. Függőleges sorok: 1. Mirigyektől termelt anyag, amely az anyagcsere-folyamatokat szabályozza. 2. Nátrium vegyjele. 3. Y. R. 0. 4. Szlo­vák személyes névmás. 5. R. Y. 6. tói-, tői szlovákul. 7. Város Jugoszláviában. 8. Ékezettel: messzeség. 9. Astatine vegy­jele. 10. A Tátrában élő ritka állat, foly­tatva a nyíl irányéban. 18. Szenvedés. 20. Énekhang. 22. Mlndenség németül. 24. Francia király. 25. Fordítva: kedvelt magyarországi labdarúgó-csapat rövidí­tett neve. 28............Kató, a magyar kom­munista mozgalom kimagasló alakja volt. 29. L. L. R. 31. Szarvasfajta. 32..........Jó­zsef, romániai magyar író. 35. Savanykás gyümölcs. 37. India része. 39. Igen — olaszul. 42. A melléknév felsőfokának jele. 44. Kopasz. 45. Szóvégződés. 47. Juttat. 49. Kanalaz. 52. Becézett nagyszü­lő. 55. Nem halt meg. 57. Angol kötőszó. 58. Növény, főzete üdítő ital. 59. Kevert era. 60. Energia. 62. Finomságérték. 64. Csecsemőhang. 65. Állathang. 68. A füg­gőleges 45. első és harmadik betűje. 67. T. D. 68. Ha ugyan — szlovákul. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 11, 13. és 15. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 na­pon belül szerkesztőségünk elmére: Bra­tislava, Obchodná 7. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Ha mások boldogságával törődünk, ma­gunkét Is megleljük abbanl“

Next

/
Oldalképek
Tartalom