A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-20 / 42. szám
Éppen a babot szedte ... Reszeli F. felvételei A százesztendős Sandal János ünneplése ÉVGYŰRŰK Amikor meglátogattuk őt, épp babot szedett a kertben. Olyan fürgén lépegetett, hogy fotográfus kollégám alig tudta őt lencsevégre kapni. A kertben dúsan termő gyümölcsfák, szőlő, zöldségfélék — mindenen az ő fáradhatatlan kezének a nyoma. Beinvitál bennünket a lakásba, ahol a lányával él együtt. A tágas előszobában hellyel kínál. Itt van a fia is, aki a napokban ünnepelte 70. születésnapját. A lánya 68 éves. Bámulom az emlékezőtehetségét. 1894-ben megoperálták János bácsit. „Olyan daganat nőtt az oldalamon, mint a fejem“ — mondotta. Nos mi sem bizonyítja jobban, hogy ezt a száz évet sikerült jó egészségben leélnie, mint hogy a 78 évvel ezelőtti műtét minden részletére pontosan emlékszik. Sőt emlékszik a hajdani orvosok nevére is. íme: Pávay, Zsigray, Smith Hugó doktor urak. Ok kezelték és operálták meg a fiatal szolgalegényt. Később azt is közölték vele, hogy nem nagyon bíztak a felépülésében. Úgy látszik, néha az orvosok is tévednek. János bácsi jó egészségben megélte a 100. életévét. Egészségben és ... jó hangulatban. Vozokanyban (Garamvezekényben) született, ahonnan még gyermekkorában Tallósra költöztek. Édesanyját korán elvesztette, mostohaanyja rosszul bánt vele, ezért 14 éves korában szolgálni ment egy galántai uzsoráshoz, akitől a bérét csak koronánként tudta kicsikarni. Amikor egy kis pénzt megtakarított, ott is hagyta őt, és felutazott Bratislavába. Különböző gazdáknál szolgált, mezőgazdasági munkát végzett, később munkás lett a sóhivatalban, majd a dohánygyárban. Innen ment nyugdíjba 1936-ban, tehát elég régen, e sorok írója épp egyéves volt akkor. 1900-ban nősült, huszonnyolc . évesen. A vőlegényruhája itt lóg a szekrényben. Megmutatja: olyan állapotban van, hogy csak ámulunk, ma is odaállhatna benne bárki az anyakönyvvezető elé. Tiszta, egy csöppet sincs kifakulva, selymes tapintású, s úgy látom, a molyok egyáltalán nem szeretik. Hat gyermeke volt, négyen ma is élnek. A felesége 1932-ben halt meg. Arra kérjük János bácsit, adjon tanácsot, hogyan kell száz évig élni. — Fontos a lelki egyensúly — mondja — és a rendszeres életmód. Azt hiszem, az egészségre legkárosabb a félelem. Én életemben sohasem féltem semmitől. — A haláltól sem? — Attól a legkevésbé. Az ember nem élhet örökké. — Cigarettázik? — Már nem. Fiatalabb koromban dohányoztam, de nem túl szenvedélyesen, naponta egy-két szivart szívtam el. A bort is szerettem, természetesen csak a jó bort. A százesztendős Sandal János minket is saját borával kínál. Súlyos, aszúra emlékeztető, mélyragyögású bor. Az embert már egy pohárnyi is jó hangulatra gyújtja. — Azt nem értem — folytatja János bácsi —, hogy ihat valaki akkor is, ha nem szomjas. Mondom, szeretem a jó bort, de a száz év alatt engem még senki sem látott részegen. Nem értem, hogyan ülhet valaki egész este a kocsmában és hogyan ihat akkor is, ha. nem szomjas ... Egy-két évvel ezelőtt még a gyümölcsfáit is egyedül metszette. Erre ma már nem vállalkozik. Születésnapján sokan köszöntötték őt, az előszobaasztal tele van ajándékkosárral. A helyi nemzeti bízott^ ság (Bratislava-Petržalka) egy kis születésnapi ünnepélyt készített a számára. Az ünnepélyen ott volt Koval Albin körorvos is, aki azért jött, hogy végre megismerje Sandal János bácsit, mert, mint mondotta, 18 éve gyógyít ebben a körzetben, de János bácsit eddig hiába várta a rendelőjében. És, hogy el ne feledjem, a dohánygyár, ahonnan János bácsi (s ezt hangsúlyozni szeretném: 1936-ban) nyugdíjba ment, ugyancsak elküldte képviselőjét és születésnapi ajándékait, ez pedig figyelemre méltó dolog, s kívánatos lenne, ha más vállalat, intézmény is bevezetné ezt a szokást, tudniillik a nyugdíjasok figyelemmel kísérését. Sajnos nem mindenkit kísérhetnek ilyen hosszú ideig figyelemmel!!! S mint egyik hűséges olvasónkat, mi is szeretettel köszöntjük őt ZS. NAGY I.A.TOS 9 , esősök és virágoskertek területét, es az ezen a munkaterületen dolgozók szaktudása is lényegesen gyarapodott. A bratislavai kiállításnak, melyet idén ősszel harmadizben rendeztek meg, már hagyománya van, és iránta nemcsak a hazai, de a külföldi szakkörökben is egyre növekszik az érdeklődés. 4 A világ különböző országaiból érkezett termékeket szakszerűen rendezték, esztétikai hatásukkal elbűvölték a látogatókat. A külföldi kiállítók széles tábora idén a Szovjetunióval és Bulgáriával gyarapodott. A színpompás virág- és gyümölcskiállításon a szakbizottság 113 kiállítónak ítélte oda a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztériumának díját és oklevelét. A kiállítás egyik érdekessége: a gyógynövények feldolgozó üzeme, a Slovakofarma is résztvett az idei bemutatón. Cyril Stark, a malackai üzem igazgatója elmondotta, hogy kiállításuknak az a célja, hogy propagálják a gyógynövények, gyógyfű vek termesztését. A kiállítás tartama alatt szakemberek tájékoztatták az érdeklődőket a gyógynövények termesztésének fontosságáról és gazdasági előnyeiről. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a kitűnően sikerült kiállítás mind az érdeklődő közönség, mind pedig a hazai és külföldi szakemberek körében is nagy sikert aratott. (fi) Illatos kiállítás Bratislavában, a Kultúra és Pihenés Parkjában ünnepélyes keretek között Ing. Ladislav Martinák, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosának polgármestere nyitotta meg a harmadik nemzetközi virág-, zöldség-, élelmiszeripari és kertészeti gépkiállítást. Szlovákiában különösen az elmúlt évtizedben indult nagy fejlődésnek a virág- és zöldségtermesztés. Tízezer hektárral növelték a gyüniöl-A Bratislavában tartózkodott szovjet szakszervezeti küldöttség Ludmila Andrejevna Zemljanyikova vezetésével szintén megtekintette a virág- és zöldségkiállítást. A szovjet vendégek nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról A kiállítás egyik virágkülönlegessége, a Cerbera Jamesoni (CSTK felvételek) hét; 5
