A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-20 / 42. szám

Éppen a babot szedte ... Reszeli F. felvételei A százesztendős Sandal János ünneplése ÉVGYŰRŰK Amikor meglátogattuk őt, épp ba­bot szedett a kertben. Olyan fürgén lépegetett, hogy fotográfus kollégám alig tudta őt lencsevégre kapni. A kertben dúsan termő gyümölcs­fák, szőlő, zöldségfélék — mindenen az ő fáradhatatlan kezének a nyo­ma. Beinvitál bennünket a lakásba, ahol a lányával él együtt. A tágas előszobában hellyel kínál. Itt van a fia is, aki a napokban ünnepelte 70. születésnapját. A lánya 68 éves. Bámulom az emlékezőtehetségét. 1894-ben megoperálták János bácsit. „Olyan daganat nőtt az oldalamon, mint a fejem“ — mondotta. Nos mi sem bizonyítja jobban, hogy ezt a száz évet sikerült jó egészségben le­élnie, mint hogy a 78 évvel ezelőtti műtét minden részletére pontosan emlékszik. Sőt emlékszik a hajdani orvosok nevére is. íme: Pávay, Zsigray, Smith Hugó doktor urak. Ok kezelték és operálták meg a fia­tal szolgalegényt. Később azt is kö­zölték vele, hogy nem nagyon bíz­tak a felépülésében. Úgy látszik, né­ha az orvosok is tévednek. János bácsi jó egészségben megélte a 100. életévét. Egészségben és ... jó han­gulatban. Vozokanyban (Garamve­­zekényben) született, ahonnan még gyermekkorában Tallósra költöztek. Édesanyját korán elvesztette, mosto­haanyja rosszul bánt vele, ezért 14 éves korában szolgálni ment egy galántai uzsoráshoz, akitől a bérét csak koronánként tudta kicsikarni. Amikor egy kis pénzt megtakarított, ott is hagyta őt, és felutazott Bra­­tislavába. Különböző gazdáknál szol­gált, mezőgazdasági munkát végzett, később munkás lett a sóhivatalban, majd a dohánygyárban. Innen ment nyugdíjba 1936-ban, tehát elég ré­gen, e sorok írója épp egyéves volt akkor. 1900-ban nősült, huszon­nyolc . évesen. A vőlegényruhája itt lóg a szekrényben. Megmutatja: olyan állapotban van, hogy csak ámulunk, ma is odaállhatna benne bárki az anyakönyvvezető elé. Tisz­ta, egy csöppet sincs kifakulva, sely­mes tapintású, s úgy látom, a mo­lyok egyáltalán nem szeretik. Hat gyermeke volt, négyen ma is élnek. A felesége 1932-ben halt meg. Arra kérjük János bácsit, adjon tanácsot, hogyan kell száz évig élni. — Fontos a lelki egyensúly — mondja — és a rendszeres életmód. Azt hiszem, az egészségre legkáro­sabb a félelem. Én életemben soha­sem féltem semmitől. — A haláltól sem? — Attól a legkevésbé. Az ember nem élhet örökké. — Cigarettázik? — Már nem. Fiatalabb koromban dohányoztam, de nem túl szenvedé­lyesen, naponta egy-két szivart szív­tam el. A bort is szerettem, termé­szetesen csak a jó bort. A százesztendős Sandal János min­ket is saját borával kínál. Súlyos, aszúra emlékeztető, mélyragyögású bor. Az embert már egy pohárnyi is jó hangulatra gyújtja. — Azt nem értem — folytatja Já­nos bácsi —, hogy ihat valaki akkor is, ha nem szomjas. Mondom, sze­retem a jó bort, de a száz év alatt engem még senki sem látott része­gen. Nem értem, hogyan ülhet vala­ki egész este a kocsmában és ho­gyan ihat akkor is, ha. nem szom­jas ... Egy-két évvel ezelőtt még a gyü­mölcsfáit is egyedül metszette. Erre ma már nem vállalkozik. Születésnapján sokan köszöntötték őt, az előszobaasztal tele van aján­dékkosárral. A helyi nemzeti bízott^ ság (Bratislava-Petržalka) egy kis születésnapi ünnepélyt készített a számára. Az ünnepélyen ott volt Koval Al­bin körorvos is, aki azért jött, hogy végre megismerje Sandal János bá­csit, mert, mint mondotta, 18 éve gyógyít ebben a körzetben, de Já­nos bácsit eddig hiába várta a ren­delőjében. És, hogy el ne feledjem, a dohány­gyár, ahonnan János bácsi (s ezt hangsúlyozni szeretném: 1936-ban) nyugdíjba ment, ugyancsak elküldte képviselőjét és születésnapi ajándé­kait, ez pedig figyelemre méltó do­log, s kívánatos lenne, ha más vál­lalat, intézmény is bevezetné ezt a szokást, tudniillik a nyugdíjasok fi­gyelemmel kísérését. Sajnos nem mindenkit kísérhetnek ilyen hosszú ideig figyelemmel!!! S mint egyik hűséges olvasónkat, mi is szeretettel köszöntjük őt ZS. NAGY I.A.TOS 9 , esősök és virágoskertek területét, es az ezen a munkaterületen dolgozók szaktudása is lényegesen gyarapo­dott. A bratislavai kiállításnak, me­lyet idén ősszel harmadizben ren­deztek meg, már hagyománya van, és iránta nemcsak a hazai, de a kül­földi szakkörökben is egyre növek­szik az érdeklődés. 4 A világ különböző országaiból ér­kezett termékeket szakszerűen ren­dezték, esztétikai hatásukkal elbű­völték a látogatókat. A külföldi ki­állítók széles tábora idén a Szovjet­unióval és Bulgáriával gyarapodott. A színpompás virág- és gyümölcs­kiállításon a szakbizottság 113 ki­állítónak ítélte oda a Szlovák Szo­cialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztériumának díját és oklevelét. A kiállítás egyik érdekessége: a gyógynövények feldolgozó üzeme, a Slovakofarma is résztvett az idei bemutatón. Cyril Stark, a malackai üzem igazgatója elmondotta, hogy kiállításuknak az a célja, hogy pro­pagálják a gyógynövények, gyógy­fű vek termesztését. A kiállítás tar­tama alatt szakemberek tájékoztat­ták az érdeklődőket a gyógynövé­nyek termesztésének fontosságáról és gazdasági előnyeiről. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a kitűnően sikerült kiállítás mind az érdeklődő közönség, mind pedig a hazai és külföldi szakemberek kö­rében is nagy sikert aratott. (fi) Illatos kiállítás Bratislavában, a Kultúra és Pihe­nés Parkjában ünnepélyes keretek között Ing. Ladislav Martinák, a Szlovák Szocialista Köztársaság fő­városának polgármestere nyitotta meg a harmadik nemzetközi virág-, zöldség-, élelmiszeripari és kerté­szeti gépkiállítást. Szlovákiában különösen az elmúlt évtizedben indult nagy fejlődésnek a virág- és zöldségtermesztés. Tíz­ezer hektárral növelték a gyüniöl-A Bratislavában tartózkodott szovjet szakszervezeti küldöttség Ludmila Andrejevna Zemljanyikova vezetésével szintén megtekintette a virág- és zöldségkiállítást. A szovjet vendégek nagy elismeréssel nyilatkoztak a lá­tottakról A kiállítás egyik virágkülönlegessé­ge, a Cerbera Jamesoni (CSTK felvételek) hét; 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom