A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-06 / 40. szám
Nevelőmunkával a mezőgazdaság fejlődéséért A CSEMADOK eddigi tevékenységének tapasztalatai alapján arra lehet következtetni, hogy a Szövetség a magyar dolgozók általános kulturális nevelése mellett eredményesen vehet részt olyan jellegű ismeretterjesztő, népnevelő munkában is, amely a mezőgazdasági dolgozók szakismereteinek elmélyítését s ezzel a mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű fejlődését szolgálja. A tudományos-műszaki forradalom kibontakozásának időszakában feltétlenül szükséges és törvényszerű követelmény, hogy a lehető leghatékonyabban segitsük elő a korszerű tudományos és műszaki ismeretek terjesztését a dolgozók körében, hozzájárulva ezzel a dolgozók általános műveltségének színvonalában mutatkozó különbségek felszámolásához. A korszerű mezőgazdasági gépek a hatékony vegyszerek és a termelési technológia szüntelen módosulása, tökéletesedése, sokkal hatékonyabban érvényesül a termelésben, ha a mezőgazdasági dolgozók a távlati koncepcióval összhangban előre felkészülnének a korszerű gépek kezelésére, alkalmazására, s ezzel lehetőség nyílna a gépek teljesítő képességének optimális kihasználására s az új technológia céltudatos meghonosítására. Ha egy kissé jobban körülnézünk a földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok házatáján, a saját szemünkkel győződhetünk meg azokról a káros jelenségekről, amelyek a viszonylagos maradiság természetes következményei. S ahol a progresszív erőknek — komoly erőfeszítések árán — sikerül a termelésbe átültetni a tudomány és a technika legújabb vívmányait a dolgozók szakmai felkészültségének hiányában bizony nagyon sokszor csak minimális eredményeket érnek el a gazdaságfejlesztésben. A szövetkezeti tagok téli iskoláztatásában mutatkozó visszaesésnek — főleg a nagyob efsz-ekben — objektív okai vannak. Ezeknek az objektív okoknak a kiküszöbölését szubjektív módszerekkel, vagyis annak hangoztatásával, hogy az egységes földművesszövetkezeteknek termelési feladataik mellett társadalmi küldetésük is van, elérni nem lehet. A CSEMADOK-nak főleg efsz-tagokat tömörítő falusi helyi szervezetei, melyeknek vezetőségét többségben olyan emberek képezik, akiknek jó viszonyuk van a kulturális népnevelő munkához s e munka szervezésében már gazdag tapasztalatokkal is rendelkeznek, komoly segítséget nyújthatnak az efsz-eknek a szövetkezeti dolgozók téli iskoláztatásának megszervezésében és levezetésében. Az ilyen helyi szervezetek együttműködési megállapodást köthetnének községük földművesszövetkezetének vezetőségével, arra hogy a népművelési munka szervezésében jártas CSEMADOK-tagok vállalják a szövetbeíejt dolgozók téli munkaiskolájának megszervezését és az iskoláztatás tervszerűségének biztosítását. Az persze magától értetődik, hogy a téli munkaiskola — esetleg munka- és szakkörök szerinti munkaiskolák — témakörét, a szövetkezet gazdaságfejlesztési tervével, esetleges távlati fejlesztési elképzeléseivel összhangban az efsz vezetőségének kell meghatároznia. Az együttműködési megállapodásnak ki kell térnie az előadó szakkáderek biztosítására is. S e tekintetben feltétlenül számolni kell az efsz vezető szakembereinek mint előadóknak tevékeny közreműködésével. így elérjük azt, hogy a szakmai fejlődést szolgáltató iskolázást lényegében az arra illetékesek, tehát a szövetkezetek mezőgazdasági szakemberei végzik, míg a CSEMADOK helyi szervezete vagy annak rátermett vezetői magukra vállalják az iskoláztatás tervszerű, zavartalan menetével kapcsolatos sokrétű szervező munkát, A szövetkezeti dolgozók téli iskoláztatása természetesen anyagi kiadásokkal is jár. Gondolunk itt elsősorban a teremfenntartási költségekre, előadói tiszteletdíjakra és egyéb kiadásokra. Nyilvánvaló, hogy ezek a kiadások csakis az egységes íöldművesszövetkezetet terhelhetik, egyrészt azért, mert ezzel a saját dolgozóik szakmai neveléséhez járulnak hozzá, másrészt pedig azért, mert az ő kezükben van a népművelési munka fejlesztésének anyagi bázisa. Ahhoz azonban, hogy a CSEMADOK falusi szervezeteinek segítő szándéka gyümölcsöző legyen, szükség van a javasolt helyi jellegű együttműködési megállapodás mellett arra is, hogy a CSEMADOK járási vezetőségei együttműködési megállapodásra jussanak a Parasztszövetség járási bizottságaival. Erre annál is inkább szükség van, mert az említett szövetség egyik legfőbb feladata a szövetkezeti tagok szakmai fejlődéséről való sokrétű gondoskodás. Ez gyakorlatilag abban nyer kifejezést, hogy a Szövetség járási bizottságai szorgalmazzák a téli munkaiskolák megszervezését és kezükbe veszik azok módszertani irányítását is. Ez egyben persze azt is jelzi, hogy a Szövetség járási bizottságai járási méretben nyilvántartják és aktivizálják mint előadók azokat a mezőgazdasági szakembereket, akiknek közreműködésére — járáson belüli mozgatására — szükség mutatkozik. Bár vázoltuk a CSEMADOK falusi szervezetei bekapcsolódásának lehetőségeit, ennek ellenére hangsúlyozzuk: feltétlenül helyes lesz, ha a CSEMADOK Járási bizottsága és a Parasztszövetség járási bizottsága — minden járásban — együttműködési megállapodásban körvonalazza azt a működési kört, melynek betöltése járási méretben — esetleg sajátos helyi viszonyok és adottságok mellett — a CSEMADOK helyi szervezeteire hárul, s mellyel a lehető leghatékonyabban járulhatnak hozzá a szövetkezeti dolgozók téli munkaiskolájának sikeréhez. A CSEMADOK és helyi szervezetei azonban nemcsak az említett for- ■ mában — tehát nemcsak a szövetkezeti dolgozók téli iskoláztatásának szervezésével — működhetnek közre abban a munkában, amely a mezőgazdasági szakismeretek terjesztését, I szolgálja. Mint ismeretes, falvalnkon szinte | minden családnak van háztáji gaz- ■ dasága tehát a falun lakó ipari dolgozóknak is — és házkörüli barom- | íineveléssel szintén minden család ■ foglalkozik. A társadalomnak ezért nem lehet ■ közömbös, hogyan Jörténik a háztáji kertek kihasználása és a háztáji báromfitartásban lekötött nagy mennyiségű takarmány hasznosítása. A háztáji kistermelésben tapasz- ■ talható kedvezőtlen jelenségek már több évvel ezelőtt sürgették a kis- I termelők különböző irányzatú szak- I mai szövetségeinek létrehozását. | Ezeknek a szövetségeknek, nevezete- | sen a Kiskertészek és Gyümölcster- I mesztők Szövetségének, valamint a | Kisállattenyésztők Szövetségének Dél-Szlovákia területén is nagyon | sok alapszervezete van. Ezeknek az ■ alapszervezeteknek a többsége azonban nem teljesíti küldetését, mégpedig azért, mert a szövetségek tagjainak — sokszor még a helyi veže- I tőség tagjainak is — jelentékeny része helytelenül értelmezi a szövetség küldetését. A CSEMADOK szervezetei és tag- I jai még felelősségteljesebb hozzáál- I lássál nagyban elősegíthetik a ház- j táji kertészkedés és kisállattenyész- I tés színvonalának emelését. Ez lé- I nyegében összhangban van a CSE- I MADOK-tagok többségének saját ér- | dekével is, mivel többségük kerttu- j lajdonos és háztáji baromfitenyész- I tést is folytat. Az említett termelési ■ ágazatokkal kapcsolatos szakmai ne- I velőmunka kibontakoztatására nem | lehet egységes receptet adni. Olyan i községekben például, ahol eddig nem I voltak az említett szövetségeknek J alapszervezetei, ott helyesen cselekszenek a háztáji termelést folytató I CSEMADOK-tagok, ha az illetékes I szövetség járási bizottságának tudó- I másával és jóváhagyásával megala- I kítják az alapszervezetet s egyben I gondoskodnak annak aktivizálásáról. | Természetes, ebben az esetben is I ajánlatos, hogy a CSEMADOK járá- | sl bizottságai együttműködési meg- | állapodást kössenek egyrészt a Kis- I kertészek és Gyümölcstermesztők | Szövetségének, másrészt pedig a Kisállattenyésztők Szövetségének járási | bizottságaival. A szakmai nevelőmunka szervezé- I sével járó fáradság kamatostul megtérül. Az emberek nemcsak megismerkednek az újjal, a korszerű módszerekkel, a legnemesebb gyümölcs , és zöldségfajtákkal, valamint a nagyhasznosságú baromfi hibridekkel, ■ hanem feltételezhető, hogy szakismereteiket a termelésben is gyümölcsöztetlk majd. .Amikor tehát a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növeléséről, jnint a CSKP XIV. kongresszusa által is hangsúlyozott követelményről beszélünk, feltétlenül számításba kell vennünk azoknak a lehetőségeknek optimális kihasználását is, amelyek a házkörüli kertek és a háztáji baromfitenyésztés szakaszán mutatkoznak. S a lehetőségek feltárásában — a szakmai irányzatú népnevelő munka fejlesztése nyomán — nagy segítséget nyújthat a CSEMADOK. PATHÔ KAROLY A bratislaval Nová Scéna színpadán 1972. szeptember 9-én került sor a CSEMADOK KB népművészeti együttesének első ünnepi bemutatójára. A színház zsúfolásig megtelt, és az együttes Mezőkapu című, több mint kétórás műsorát nagy tetszéssel fogadta a közönség. A bemutatót dr. Vasil Choma, az SZSZK művelődésügyi miniszterhelyettese és Lőrincz Gyula, a CSEMADOK országos elnöke is megtekintette, s mindketten a bemutatót követő szakmai beszélgetésen is részt vetlek, ahol számos szlovák ének-, zene és táncszakember méltatta a Szőttes eddigi tevékenységének eredményeit. Az értékes hozzászólásokból, mint lényeges pozitívum az tűnt ki (s ebben kivétel nélkül egyetértett minden jelenlevő), hogy a Szőttes főcéljának a csehszlovákiai magyar folklóranyagok feldolgozását tekinti. Tény, hogy az együttes ezzel a nehezebb utat választotta, de az eredmények a rövidnek mondható kétéves működés után is sikeresen megmutatkoztak. A szakvélemény nagyra értékelte, hogy a Szőttes művészeti dolgozóinak, Ag Tibornak és Quittner Jánosnak egyetlen alkotása sem mellőzi a folklór alapanyagokat. Továbbá az is külön előnyére válik az együttesnek, hogy művészeti dolgozói következetesen fáradoznak a még meglevő folklóranyagok feltárásán, megismerésén és feldolgozásán. Ezért a Szőttes produkciói minden esetben az eredeti folklóranyagra épülnek. Ennek tudható be az a tény, hogy a műsorszámokból eredeti magyar népi jelleg, derű és egyszerű tisztaság árad. Az alkotóik mellőzni igyekeznek az olcsó hatásvadászatot és értékes eredeti folklórra épülő, lírai hangvételű kifejezésmódra törekszenek. Lehetőségeiket így nem lépik túl. Az eredeti anyaghoz annyit tesznek, amennyi szükséges, de annyit is vesznek át belőle, amennyit a haladó hagyományokból átvenni és feldolgozni szükséges és érdemes. A bemutatót követő szakmai értékelésen résztvevő számos szakember véleményéből érdemes kiragadni néhány mondatot: Cyril Zálešák, a Szlovák Népművelési Intézet táncszakosztályának vezetője: „A Szőttes fő pozitívumát egyebek között abban iátom, hogy kamara-jellegénél fogva országos viszonylatban is példát mutathat, mivel ilyen jellegű, felépítésű népi együttes alig található a szlovák népművészeti együttesek között. Az ilyen együttesek létrehozása szerencsés ötlet, hiszen a csoport kis létszámánál fogva könnyen mozoghat, a legkisebb faluba is eljuthat. Fellépéseit tehát sokkal sikeresebben oldhatja meg, mint a nagylétszámú együttesek." Dr. Ladislav Leng, a Szlovák Tudományos Akadémia népzenei szakértője: „Nagyon tetszik nekem, hogy a ma esti előadáson kimondottan eredeti népzenei feldolgozásokat hallottam. A zenekar teljesítménye jó, ezért javaslom, hogy a Szőttes műsorát szóló zeneszámokkal is színesítse.“ Alexander Mózsl, a Szlovák Pedagógiai Intézet zenetanára: „A ma esti előadáson olyan eredeti népdalfeldolgozásokat, népdalokat hallottam, amelyek a régi múltba vittek viszsza. Ezt nagyon nagyra értékelem és külön öröm számomra, még abban az esetben is, ha az előadásmód nem volt mindig kifogástalan.“ (Megjegyzendő, hogy Alexander Mózsi jelenlegi tudományos munkáját hazánk szlovák és magyar népzenéjéről, folklórjáról írja. Maga is sokat gyűjt és alapos ismerője mindkét nemzet folklórjának.) Stefan Nosáf mérnök, a LÜCNICA Szlovák Dal- és Táncegyüttes koreográfusa: „Manapság nem egy esetben szemtanúi vagyunk annak, hogy a műkedvelő, de esetenként a hivatásos együttesek is stilizálni igyekszenek a már stilizált művészetet. Ezért nekem külön tetszik, hogy a Szőttes műsorszámai nem hatnak erőszakoltan, felépítésükből hiányzik a konstruáltság a I
