A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-22 / 38. szám

Gyűjtemények A gyűjtés nemes és hasznos szen­vedélyének sokan hódolnak. A gyűj­tők tábora napról napra bővül, nagy azoknak a száma, akiket rabul ej­tett már a gyűjtögetés láza, és szé­les azoknak a tárgyaknak a skálá­ja is, amelyeket felkutatni sokak számára jelent kellemes izgalmat és megszerzésük örömet, majd tanulsá­gos, hasznos időtöltést. Az elszánt és kitartó gyűjtögetés eredményeként napról napra szapo­rodnak a lakásban a megszerzett tárgyak, a szenvedély hódolóinak oly értékes „kincsei“. A gyűjtés első, kezdeti szakaszá­ban talán még nem jelent gondot, hogy tároló, rakodó helyet találjunk a lakásban szerzett felkutatott anyag­nak, de az idő múlásával szaporodó sok-sok érték egyre több helyet kezd elfoglalni, és egyre égetőbb problé­ma lesz majd a lakáson belüli hely biztositása. A felgyűlt kincsek szakszerű keze­lést és könnyen hozzáférhető rako­dóhelyet igényelnek. A lakás ottho­nosságát, a helyiségek kényelmes használhatóságát és modern rende­­dezettségét zavarja, ha agyonzsúfolt raktárrá válik. Teendőnk tehát az, hogy még kellő időben, mielőtt el­árasztanánk otthonunkat a gyűjtő­elhelyezése lenne, de idővel a bútorokat és a helyiség többi tárgyait figyelmen kí­vül hagyó minden kis szabad felüle­tet kihasználó, zavaros képkiállitás­­sá változtatná a szobát. A különböző méretű, formájú és színű cifra és egyszerű keretekbe szorított képek zsúfolt kiállítása nemcsak egymás hatását tenné tönk­re, de rontaná a bútorok, berende­zési és dísztárgyak, szobanövények stb. együttesét, a lakás képét, össz­hangját. Az eredmény pedig átte­kinthetetlen összevisszaság, nyomasz­tó rendetlenség, idegesítő nyugtalan­ság lenne. A falak díszei, a képek és a bú­torok, a képek és a környezet meg­fontolt összehangolást, egyeztetést kívánnak, mert csak így biztosítható hatásos együttesük. Egy megoldásként javasolható a könyvállvány mellett kialakított olvasó-társalgó bútorcsoport, a he­lyiség jól világított sarkában. A köny­vespolcok által nem takart szabadon hagyott falfelületet kellemes arány­ban oszthatjuk a függőlegesen egy­más fölé felfüggesztett képekkel. Az „emeletes“ elrendezés jól folytatja az álványok álló formáját és a moz­galmas képfelületekkel, valamint a könyvek és dísztárgyak színességével >*|jiksissiim-iiftliiiniiiii • szenvedélyünk tárgyaival, felkészül­jünk fogadásukra. A sok gyűjtögető hobby közül ket­tőt kiragadva, a példák igyekeznek néhány tanáccsal, ötlettel segítségre lenni, hogy a lakberendezés a lakás­­használat és a szenvedély minél ked­vezőbben és tetszetősebben legyen összehangolható. A szép reprodukciók, metszetek, grafikák, művészi fényképek, plaká­tok stb. gyűjtőinek serege is hatal­mas már, hiszen a képek szeretete nemcsak esztétikai élvezetet ad, ha­nem tanít, tájékoztat, fejleszti a szép utáni vágyat, és a laposabb pénz­tárcájúak részére sem elérhetetlen szenvedély. A gyűjtők azonban nem elégednek meg azzal, hogy megfelelő helyet szorítanak gyűjteményüknek a fió­kokban, polcokon, albumokban és irattömbökben a szekrények mélyén, igénylik, hogy értékesebb darabok­kal is díszíthessék szobájukat. Szük­séges lehetőséget találni, hogy a kis házi „tárlatokon“ kiállításra kerülő anyagok időnként lecserélhetők le­gyenek. Minden képet, rajzot bekeretezve a falra akasztani nemcsak költséges szépen élénkíti a világos falfelületet, a bútorokat és környezetüket. A képek felfüggesztése a mennye­zet síkja alól lelógatott, a fal szí­nétől elütő sodrott selyemzsinórral vagy szalaggal történhet, a képek, a rajzok, a reprodukciók ragasztott ke­retein átfúrva és átfűzve. A legalsó kép hátulján megkötött csomó elol­­dásával a képek könnyűszerrel le­húzhatok és cserélhetők a zsinór le­­akasztása nélkül is. A másik elhelyezési módot akkor javasoljuk, ha a szoba alacsony bú­torokkal, fal melletti heverővei, ala­csony dohányzóasztalkával, fotellel van berendezve. A világos falfelüle­ten, a bútorok vízszintes irányát kö­vetve és az együvé tartozó berende­zési tárgyakat szinte összefogva, ösz­­szekapcsolva, a faltól elütő, semle­ges színű, sötét tónusúra mázolt léc­­rács vagy bútorlap van felerősítve, amelyre tűszegekkel vagy üveggömb­­fejű gombostűkkel feltűzve rendezett folthatásban, a kiállítandó képek, rajzok kerülnek. A faltól elütő sem­leges színű alátétlemezen a fehér papír vagy karton keretezésű képek különösen jól érvényesülnek, és elő­nye még a felfüggesztési rendszer­nek, hogy könnyen cserélhető a táb­lán az anyag, és így időről időre újabb kiállítással lephetjük meg vendégeinket. A képelrendezés já­tékos variálásával a szoba megjele­nése is megunhatatlanul változatos­sá válik. A lakás egyik helyiségében létesít­hető „kiállítófal“ is. A kijelölésnél lehetőleg biztosítsuk a legkedvezőbb megvilágítást a falfelület és a képek részére. A szobában legvilágosabb általában az ablaknyílásokkal szem­ben fekvő fal. Ha a szoba falait korszerűen, világos tónusban egy­színűre meszeltetjük, festetjük, a képek függesztésére kiválasztott fe­lület lehet sötétebb árnyalatú is, le­hetőséget biztosítva ezzel a világos keretezésű képek, rajzok, hangulato­sabb, hatásosabb elhelyezésének. Természetesen mind a fal színét, mind a keretek tónusát, a képek, grafikák, reprodukciók jellegétől is függővé kell tenni, figyelemmel ar­ra, hogy a képek környezetének a szerepe csak másodlagos lehet, a fi­gyelmet a kiállított, felfüggesztett anyagról nem szabad semminek sem elvonnia. Kis lakásban, ha kevés a felhasz­nálható falfelület, esetleg a táblás, betétes ajtólap is igénybe vehető a gyűjtött anyagok kiállítására. Az ajtó betétlemezeire keskeny, csavarozott keretekkel felszorítva el­helyezhetők a képek, ha az ajtó kel­lően meg van világítva, és ha meg­felelő a helyiségekből a rálátás és az áttekinthetőség. Az ajtót és a nyílás melletti falat meggondolt kép- és bútorelrendezéssel egységes felületté lehet összekapcsolni, gazdaságosan kihasználva ezzel a kislakás minden adottságát. Ilanglemezgyűjtemény tárolása Talán a filatelisták mellett a hang­lemezgyűjtőknek van a legnagyobb és legrégibb táboruk. A jó muzsika, ének és ritmus ínyencei gyakran már nemcsak magáért a zenéért, a lemez tartalmáért képesek egy-egy külön­legességért áldozatokra, hanem nagy becsben tartják a lemezek boríté­kait is, amelyek többségükben a rek­lámművészet értékes példányai, és szabadon elhelyezve hatásos díszei lehetnek a szobának. A lakás „zenesarkához“ kényelmes ülőbútor, jó világítás és a lemezját­szó, valamint a lemeztár megfelelő közelségben való elhelyezése is szük­séges. A lemezjátszót tartalmazó ze­neszekrényünket is kézügyességgel egy Varia-típusú ágyneműtartóból magunk is elkészíthetjük. Az ágyne­műtartó szekrényke tetejét a lemez­játszó méreteinek megfelelően ki­vágjuk, és a készüléket lécekre tá­maszkodó fadobozba süllyesztjük. A kivágott tetőlapot pántokra sze­relve felnyitható fedéllé alakítjuk át. A lemezeket pedig „hagyományos“ elrendezésben, tehát élre állítva, fa­rekeszekben tárolhatjuk az ágyne­műtartó felnyitható homloklappal zárt oldalán. A lemezjátszót, a rádiót és a szük­séges egyéb elektromos felszerelése­ket elhelyezhetjük a dohányzó-tár­salgó garnitúránk közelében, a fal mellé állított kisasztalkán is. E cél­ra a kereskedelemben kapható do­hányzóasztalok bármelyike alkal­mas lehet. A lemezgyűjteményünket peremmel ellátott és megdöntve fali konzolokra szerelt polcokra lehet el­helyezni, így könnyen elérhetjük őket, és a szép borítékokat sem rejt­jük el, hanem felhasználhatjuk, mint a könyveinket, a lakás díszítésére, a fal élénkítésére. A „zeneszekrény“ alakítható a gör­gőkön, kerekeken mozgatható tálaló­asztalkából is. Ha a kereskedelem­ben esetleg nem kapnánk e célnak megfelelő és kedvünkre való zsúr­­kocsit, készíthetünk magunk is. A kis zenekocsihoz néhány folyómé­ter léc, egy peremes faláda, egy deszkalap szükséges, amely nemcsak lemeztárolásra, de a lábak kimereví­tésére is szolgálhat. A felsoroltakon kívül szükséges még 4 db kis kerék is, amelyeket használaton kívül he­lyezett babakocsiról is leszerelhe­tünk. A lemezek rakodására, tárolására, színes műbőr vagy olajfestékkel má­zolt falemez stb. alapra felerősített átlátszó nylonfólia zsebek szolgálnak. A zsebeket az alapanyagon átfűzve, ragasztva és varrva erősíthetjük meg. Az átlátszó tasakokban teljes egé­szükben érvényesülhetnek a lemez­borítékok színes címlapjai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom