A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-15 / 37. szám
Ashabad — A Kara-Kum Csatornaépítő Vállalat igazgatósági épülete letét, amely a 12. században Khorezm fennhatósága alá került. 1219—21-ben a mongolok hódították meg, az Arany' Hordához, illetve Dzsagatáj, valamint a Hulagidák államához tartozott. A 11. századtól Timur birodalmának része lett. A 16. század elején területének nagy része a khivai és a bokharai kánság között oszlott meg, míg déli része a Szefevldák uralma alá került. 1880—1885-ben a cári Oroszország hódította meg. A mai Türkmenisztán területe Turkesztán főkormányzóság, valamint a bokharai és khivai vazallus emirátusok része lett, s az oroszországi kapitalizmus jelentős nyersanyagforrásává vált. Az Októberi Forradalom győzelme után 1918-ban megalakult a Türkmén Autonóm Szovjet Köztársaság mint az Oroszországi Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság része. A polgárháborús évek után — amikor Türkmenisztán átmenetileg a fehérgárdisták uralma alá került — területe a Turkesztáni ASZSZK, illetve a bokharai és khorezmi szovjet köztársaságok között oszlott meg, majd 1924-ben megalakult a Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság. Türkmenisztán iparában az olajtermelés, a vegyipar és az építőanyaggyártás, mezőgazdaságában a gyapottermesztés és az állattenyésztés, főként a juhtenyésztés dominál. A köztársaságban tudományos akadémia, több mint 1500 általános és középiskola, 24 szakközépiskola, 1 egyetem és 4 főiskola, 4 múzeum, 6 színház, 2 filharmonikus zenekar működik. 1961- től Ashabadnak tévéközpontja van. 673 filmvetítő készülékkel rendelkeznek a mozik, a „Turkmenfilm“ stúdió saját filmeket forgat. A Kara-Kum (jelentése: fekete homok — bár egyáltalán nem fekete) a Szovjetunió legnagyobb és az egész világ egyik legnagyobb sivataga. Területe mintegy 350 000 km2. Kiterjedése nyugatról keletre 800, észak—déli irányban 450 km. Mélységesen tévedne, aki a Hortobágy ismeretében azt hinné, hogy el tudja magának képzelni a sivatagot. A Kara-Kum mintegy ezerszr (!) akkora kiterjedésű, mint a nevezetes magyar puszta. Hogy milyen a sivatag? Vámbéry Ármin, a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) születésű kitűnő magyar Ázsia-kutató így írja le: „Képzeljen el a t. olvasó elláthatatlan homoktengert, mely mint a viharjárta tenger, magas homokhabokat vet, majd mint egy tónak csendes szellőtől alig megingatott tükre, apró hullámzásban nyúlik el. A légben madarat, a földön még bogarat sem látni.“ Ez a kietlen, terméketlen homoktenger foglalja el Türkmenisztán területének több mint a négyötödét. Kiváló a talaj, forró az éghajlat, s — mint mondják — elegendő egy botot leszúrni a földbe és kivirágzik..., ha vizet kap. De hát éppen a víz az, aminek a hiánya sivataggá teszi a sivatagot. Nem is véletlenül tartja a türkmén közmondás: A türkmének nemzeti itala a tea „A szomjazónak a sivatagban adott egyetlen csepp víz lemossa száz évnek bűneit.“ Ősidőktől fogva az életadó vízről álmodoztak a türkmének. Erről szólnak népmeséik, hősi balladáik, énekeik. Egy apáról fiúra szálló történetnek például a derék dzsin a hőse, aki egy soha ki nem fogyó korsó vizet hozott a pusztába, hogy az embereknek ajándékozza. Megirigyelte azonban tőlük egy gazdag báj (földesúr), és dühében széttörte a korsót. A víz szertefolyt, az emberek hoppon maradtak. De nemzedékről nemzedékre beszélték, hogy egyszer, amikor barátság lesz az emberek között, és a víz nem vezet már testvérháborúhoz, a dzsin visszatér és ismét megajándékozza a föld népét. S a közelmúltban — mondják — beköszöntött ez a kor, a dzsin visszatért, csak most... buldózeres a neve. A buldózer, az ekszkavátor kezelője ugyanis a „főhőse“ a Kara-Kum csatorna megépítésének. Az ásó, a csákány teljesen ismeretlen volt ezeknél a munkálatoknál. Másképpen nem Is lehetett volna ezt a feladatot megoldani... A Kara-Kum sivatagba életet vivő. a pusztaságot átszelő csatorna létesítésének terve már a múlt században felmerült. Néhány álmodozó már akkor javasolta, hogy a nagy közép-ázsiai folyó, az Amu-Darja vizét juttassák el Türkmenisztán távoli zugaiba. Annál is inkább, mert „meddő“ folyó ez: „sehova“ se folyik, egyre kisebb és kisebb lesz, fokozatosan felissza a homok. Am a terv még három évtizeddel ezelőtt is fantasztikusnak tűnt. Csupán 1954-ben — amikor már megfelelő mennyiségű és minőségű gép állt rendelkezésre — tették meg az első kapa-, pontosabban: buldózer-vágást. Teherautó karavánok szállították a sivatagba a gépeket, az embereket, az üzemanyagot, de a friss vizet és élelmiszert (hatvan fokos hőségben dolgoztak az építők) naponta repülőgépen és helikopteren vitték a „sivatagi hadművelet“ résztvevőinek. A Kara-Kum-csatorna csupán néhány helyen (Mari, Tedzsen) használja fel a közbeeső kis folyókat, halad át oázison. Egyébként egyetlen zsilip, szivattyúmű sincs rajta: a víz saját esésétől folyik, ezért is nevezi a nép a csatornát Kara-Kum-folyónak. 1962-re a csatorna az Amu-Darjától Ashabadig ért. 800 kilométeres hosszával, 40—50 m-es szélességével már így is a világ leghosszabb hajózható csatornája. A belőle kivezető csatornarendszer segítségével több százezer hektár eddig terméketlen sivatagot tettek termővé. A kolhozok és az új szovhozok főként gyapotot termesztenek ezeken a földeken, Csardzsou környékén pedig a híres turkesztáni dinnyét; de természetesen fellendült az állattenyésztés is. Minden valamirevaló türkmén kolhoz rendelkezik jelentős tevenyájjal. Az egypupú teve, a dromedár elterjedt Itt, de teherhordó szerepe már csaknem Csodálatosan szép aranyhímzés kerül ki a türkmén lányok, asszonyok keze alól teljesen megszűnt; elsősorban tejéért, húsáért, gyapjáért tenyésztik. A Kara-Kum-csatorna építése folytatódik. Végső célja az Ashabadtól még 550 km-rel nyugatabbra fekvő Krasznovodszk városa a Kaszpi-tenger partján. Ezzel újabb százezer hektárok válnak termővé. Ashabad, a Türkmén SZSZK fővárosa, egyben a Szovjetunió legdélebben fekvő nagyvárosa, a Kara-Kum-sivatag oázisában, a Kopet-Dag hegység közelében épült. Az 1948. október 6-ra virradó éjszaka szörnyű földrengés rázta meg Ashabadot. Epicentruma éppen a város alatt volt, erőssége egyes kerületekben a 9—10 ballt is elérte. Néhány másodperc alatt több ezer ház dőlt romba, maga alá temetve lakóit. Teljesen elpusztultak a vályogházak (márpedig akkoriban a lakosság számottevő része még ilyenekben élt), erősen megrongálódtak a téglaépületek, s csak néhány korszerű, vasbetonból készült középület bírta ki nagyobb kár nélkül. Megrongálódott a villany-, a vízvezeték és a csatornahálózat. Sokezer ember lelte halálát a romok között, illetve sebesült meg. A Szovjetunió minden részéből repülőgépek szállították az orvosokat, a gyógyszert és az élelmiszert, majd néhány nap múlva — az addigra helyreállított vasútvonalon — megindultak az épületanyag-szállítmányok. Kérdéseink: Teljesen új város épült a régi helyén, széles, aszfaltozott utcákkal, korszerű, viszonylag földrengésbiztos épületekkel. Így tehát mindaz, amit Ashabadban látunk — új, 1948 óta épült. Híres az ashabadi szőnyeggyár. Évente mintegy 60 ezer m2 kézi szövésű, illetve csomózású szőnyeget állítanak itt elő. Több mint a fele kivitelre kerül. A Kara- Kum-csatorna megépülte óta a türkmén fővárosban és környékén halászszövetkezetek alakultak, és horgászással tölthetik szabad idejüket az emberek. Ashabadban vitorlásklub működik. Sőt — ez már kevésbé kellemes — a világ egyik legnagyobb sivatagának kellős közepén, Ashabadban, megjelentek a szúnyogok. De hol vannak már a Vámbéry által leírt „nomád és vad turkománok“? Csupán a fővárosban, Ashabadban négy egyetem és főiskola működik. Hallgatóik száma eléri a 30 ezret és évről évre növekszik; egyre több köztük a nő, noha negyven évvel ezelőtt alig akadt írni-olvasni tudó asszony Türkméniában. A köztársaságban jelenleg minden 1X8 lakosra jut egy egyetemi hallgató. S egy jellemző szám az orvosi ellátottságra: itt 633 lakosra jut egy orvos, míg Angliában 698-ra és a Türkméniával határos Iránban 8600 lakosra. S ez mindennél többet beszél... Felvételek: AFN 1. Milyen írásmódot használnak 1940 óta a türkmének? latinbetűst (2) — cirillbetűst (x). Törökbetűst (1) 2. A Szovjetunió népgazdasága számára igen nagy jelentőségű a türkméniai kőolaj- és földgáz-termelés. Türkménia az olajtermelés tekintetében az OSZSZSZK és Azerbajdzsán mögött a 3. helyet foglalja el a Szovjetunióban. A Kuvadag-hegy lábánál fekszik a türkmenisztáni olajipar központja. Melyik ez a város? — Krasznovodszk (1) — Cseleken (2) — Csardzsou (x). 3. A türkmén mezőgazdaságban különösen a juh- és selyemhernyó-tenyésztés, a gyapot-, dinnye- és szőlőtermesztés játszik fontos szerepet. Melyik az a juhíajta, amelynek tenyésztéséről Türkménia különösen híres? — Merino (1) — racka (2) — karakül (x). A 7. számú rejtvény helyes megfejtői közül a következőknek kedvezett a szerencse: Hegedűs Flórián, Nové Zámky (Érsekújvár), Pelle Klára, Bakóháza, Szitái Dezsöné, Rimavská Sobota (Rimaszombat). A beküldő foglalkozása járás Megfejtés 1 2 3
