A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-08 / 36. szám

ill lile — nem ill lile Néhány általános illemszabály Nálunk ma már ismeretlen fogalom az embereknek társadalmi állása szerinti megkülönböztetése, azonban a társaságbeli érintkezés egyes esetekben mégis meg­követeli, hogy bizonyos személyeket előnyben részesít­sünk. Az alapvető illemszabály megkívánja, hogy előnyben kell részesíteni: a nőket a férfiakkal szemben, az öregeket a fiatalokkal szemben, a rokkantakat és betegeket az egészségesekkel szem­ben, a magasabb hivatást betöltő személyeket a többiekkel szemben. Valamikor a férjezett asszonyt részesítették előnyben a hajadonnal szemben, ami nem mindig volt helyes; tiszteletet tanúsítunk a leánnyal szemben is. Olykor zavarba jövünk, ha felvetődik a kérdés: mikor visel­kedjék a férfi égy fiatal lánnyal szemben úgy, mint egy nővel szemben, milyen magatartást tanúsítson a tanár vagy tanító a diáklánnyal szemben, a felettes hivatalnoknőjével szemben? Itt nem alkalmazhatunk pontos szabályokat, amit inkább finom tapintatosság­gal pótolhatunk. Az idősebbeken és a feljebbvalókon múlik, beszédbe bocsátkoznak-e valakivel, ők adják meg a társalgás alaphangját, az együttlét tartalmát, elsőként léphetnek be a helyiségbe, szállhatnak fel a forgalmi járművekre és az ő nevüket említik első he­lyen. Kivételt csak a bemutatáskor teszünk, amikor annak a nevét említjük először, akit bemutatunk. Az úgynevezett tiszteletbeli helyek az idősebbeket és fel­jebbvalókat vagy pedig a nőket illetik. Az idősebb embernek engedjük át helyünket, s ha a helyzet úgy hozza, segédkezzünk neki, általában viszont a nők ne segédkezzenek a férfiaknak. A férfiak a nőkkel szemben különös figyelmet tanú­sítanak. Ha a nő egy férfi vezetésére vagy kíséretére bízta magát, a férfi legyen mindenben segítségére. A színházban gondoskodjon a műsorfüzetről, az étte­remben a gyors kiszolgálásról, óvja őt az időjárás viszontagságaitól, a rossz úton karját nyújtsa neki stb. Ha a nőt eséstől akarja megkímélni és kénytelen őt megérinteni, csak a kezénél vagy a karjánál foghatja meg. Kávéházi találkozás, színházi- vagy mozielőadás és hangverseny után a férfi a nőt hazakísérheti, illetve kötelessége gondoskodni arról, hogy minden baj nélkül haza jusson. Hazaérve a búcsúzás után kivárja, amíg be nem csukják mögötte a kaput, nehogy a nőnek egyedül kelljen ácsorognia a ház előtt addig, amíg a házmester kaput nem nyit. Ha a nő szállodában lakik, a férfi csak a szálloda bejáratáig, esetleg a felvonóig kísérheti el és nem követheti szállodai szobája ajtajáig. Előfordul, hogy a férfi olyan nőnek akar szolgálatot nyújtani, aki más férfi társaságában van, ilyenkor mindig a férfihez fordulva, nem pedig egyenesen a nő­höz fordulva, ajánlja fel szolgálatait. A lépcsőkön fel és lefelé menet mindig úgy megy, hogy a nőnek segít­ségére lehessen, ha netán elesne, tehát a lépcsőn fel­felé menet mögötte, lefelé jövet előtte, lehetőleg a nő oldalán haladjon. De mindig úgy kísérje, hogy a nő a lépcső karfájában megkapaszkodhasson. Gyakran előfordul, hogy ketten találkoznak egy ajtó előtt és kölcsönösen előre engedik egymást. Egyikük sem akar elsőként belépni, s nem tudnak megegyezni, vagyis kölcsönösen udvariaskodnak. Ilyen esetben szabály, hogy az előny azt illeti meg, akit másodszor szólítottak fel, aki persze udvariasan megköszöni a másik szíves­ségét. Ha akaratlanul összeütközünk valakivel vagy valamiben megvazarjuk, esetleg fel akarjuk szólítani valamire, úgy röviden és udvariasan bocsánatot kérünk tőle a következő szavakkal: „Bocsásson meg“ vagy „Pardon“, esetleg még udvariasabb formában „Kérem, bocsásson meg.“ Erre a bocsánatkérésre „Kérem“ vagy „Kérem, semmi sem történt“ szavakkal válaszolunk. Ha valakit meg akarunk kérni valamire, udvariasabb formát is használhatunk, mint például: „Bocsásson meg, hogy zavarom“, „Sajnálom, hogy zavarnom kell“, „Bocsánat, ideadná nekem a sót?“ stb. Ha valaki meg­kér bennünket valamire, kérését ezekkel a szavakkal teljesítjük: „Kérem“, „Szívesen“ vagy „Örömmel“. Ha pedig valaki kérelmének nem tehetünk eleget, körül­belül így fogalmazott, utólagos indokolással utasítjuk vissza: „Sajnálom, hogy kérelmének nem tehettem ele­get, de.. Ha valakinek felajánljuk szolgálatunkat, ezt mond­juk: „Engedje meg, hogy ernyőmet kölcsönözzem“ vagy „Megengedi, hogy felsegítsen a bőröndjét?“ stb. A fe­lelet a következő: „Köszönöm, nagyon kedves magá­tól“, „Köszönöm, ne fáradjon“. Ne feledkezzünk meg soha a felajánlott szívességet megköszönni. Idegen emberekkel szemben tehát így viselkedjünk. Természetesen meghitt ismerősök között ez őszinte sze­mélyes érdeklődéssel párosul. Helyénvaló, ha egészségi állapotuk, esetleg hozzátartozóik iránt érdeklődünk vagy ha éppen szabadságról tértek vissza, megkérdez­zük, hogy hol és miképpen töltötték szabadságukat stb. Persze nem szabad ezt minden találkozáskor megismé­telni és túlzásba vinni, örvendetes családi eseményhez jókívánságainkat, gyászeset alkalmából részvétünket fejezzük ki. Gyermekeink örömére Vége a nyárnak. A szülők gondosan (elkészítették gyermekeiket az új Isko­laévre. A tanítók már napokkal, sőt be­tekkel az Iskolaév megkezdése előtt la­tolgatták az előttük álló feladatokat. Es azok a pedagógusok, akiket a pionír­­szervezet irányításával bíztak meg, szin­te egész nyáron át tevékenykedtek, bogy a pionírok szabad idejét gazdag tarta­lommal töltsék meg. Azt tapasztaltuk, bogy a pionírdolgo­zók nem gyűléseznek sokat. Amikor ösz­­szejönnek, tárgyalásaik mentesek a for­maságoktól, gyorsan véleményt cserél­nek és újra munkához látnak. Nyári munkájuk nem szavakból, hanem tettek­ből áll. Augusztus 25. és 26-án tartották meg Prágában a pionírdolgozók országos kon­ferenciáját. Így a legfelsőbb fórumon adtak számot mindarról, amit eddig a pionírszervezet végzett. Az országos konferencián a legaktívabb pionírveze­tők, a pionírokkal foglalkozó dolgozók vettek részt, akiket a járási és a ke­rületi konferenciákon választottak meg küldöttnek. Az országos konferencia cél­ja az volt, hogy felmérje az eddig meg­tett utat, de egyben kijelölje a szervezet előtt állő feladatokat is., Az országos konferencia főbeszámolója sokat foglal­kozott a Nevelési rendszer bevezetésé­vel. A felszólalók a gyakorlati életből merítették a példákat, és rámutattak ar ra, hogy a Nevelési rendszer, mely a pionírmunka alapját képezi, milyen nagy segítséget nyújt a vezetőknek. Sokrétű munkára ad lehetőséget a szervezet ke­retén belül. A pionlrszervezet tevékenysége csak úgy lehet mentes a formalitásoktól, ha az Iskola vezetősége, valamint a szülői munkaközösség is részt vállal a mun­kából. Az eddig elért sikereinkre büszkék le­hetünk. Számokkal is bizonyíthatjuk a pionírszervezet életképességét. A szer­vezet ez év májusáig 847 470 tagot szám­lált és a Szocialista Ifjúsági Szövetség pionírszervezetében 58 280 felnőtt vál­lalt munkát. A Vörös Csillag nyomában című pionír expedícióban 400 000 gyer­mek vett részt. A pionírszervezet tagjai több mint 1 000 000.— korona értékű ajándékot gyűjtöttek a vietnami gyerme­kek számára. Csehszlovákiában 253 pio­­nírház működik. Ogy gondoljuk, hogy a felsorolásból ennyi is elég. Társadal­munk sokat tesz annak érdekében, hogy gyermekeink fejlődjenek és tudásukat gyarapítsák. Ennek ellenére a megelé­gedettség sose lehet úrrá azokon, akik­re gyermekeink nevelését bíztuk. A pionírszervezet legfelsőbb szerve úgy döntött, hogy a jövő évben nem hirdet meg országos jellegű expedíciót vagy pionlrjátékot. Így minden erőnket arra kell összpontosítanunk, hogy a Ne­velési rendszert átültessük a gyakorlati életbe. —cs— Levelezni, ismerkedni szeretnének Imre Németh, Tuna Backar 15. S-753 36 Uppsala, Sweden. Svéd­országban élő 33 éves magyar nemzetiségű férfi szeretne megis­merkedni csehszlovákiai 20 éven felüli magyar lánnyal. Csak fény­képes levelekre válaszolok. Lukács Katalin, Szepesi Aranka, Čellnce, p. Šafárikovo, okr. Rim. Sobota. 17—19 éves fiatalokkal szeretnék levelezni magyar nyel­ven. ' Kolbász Piroska, Hajdúböször­mény, Vörösmarty u. 29. Magyar­­ország. 22 éves vagyok. Csehszlo­vákiában élő fiatalokkal szeret­nék levelezni. Simkó Károly, Ács István, Luko­­vics Sándor, Sulci Károly, Szüllő Péter, jakubec József, Lehotkay István, VO 5729/M Strašlce, okr. Rokycany. Mindnyájan katonák vagyunk. 18—20 éves lányokkal szeretnék levelezni magyar vagy szlovák nyelven. mini­maga zin Vigyázz! Furfangos zenegépek A Csehszlovákiában élő Jedllcska bácsit nemcsak hazájában, hanem számos országban Ismerik már. Utol­érhetetlen hangutánzó. Tökéletes hű­séggel szólaltatja meg ismert sze mélyek, állatok és zeneszerszámok hangját. De nemcsak a fejében, fülé­ben őriz hangokat, hanem gyűjti a hangot adó érdekes zenélő gépeket is. Kis házi múzeuma 40 furfangos zeneszerszámot tartalmaz. Többbek között a képünkön látható varrógé­pet, mely munka közben muzsikál. Elhangzott a vezényszó a londoni királyi gárda kaszárnyájának udva­rán. Az újoncok vigyázzba vágják ma­gukat. Jobbra nézz! Tisztelegj! Min­dent az előírások szerint végeztek. Ennél a gyakorlatnál azonban mégis történt valami rendhagyó eset. A gár­da soraiban ott látjuk a 18 éves Julié Flsher, angol színésznőt Is, akinek végig kellett csinálni a kiképzést, hogy helytállhasson új szerepköré­ben a Londoni Lyceum színpadán. Hiába, nehéz színésznőnek lenni. Oj tehetségek? Alghero, olasz fürdővárosban ver­senyt hirdettek azzal, hogy új ar­cokat keresnek az európai filmvál lalatok. Első helyen végzett a 20 éves Hale Soygazln, Isztambuli kis­lány, második lett a 28 éves Lydia Nukleová, Jugoszláviából, a harmadik hely Waltraude Lukas, osztrák kis­lánynak jutott. Mint azt a külföldi lapok hírül adták, a bíráló bizottság egyáltalán nem tartott tehetség-vizs­gát, így véleményünk szerint nem új színésznőket kerestek, hanem egy­szerűen szépségversenyt rendeztek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom