A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-08 / 36. szám
„SCHOLA LUDUS" Ä o«„.„a EGY ORSZÁG SPORTKULTÚRAJÁT elsősorban a sportolók száma határozza meg. Színvonalas sportélet csak széles bázison képzelhető el, valóban jó testkultúra csak az olyan országban lehet, ahol annak alapjait a tömegesség képezi. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok bizonyítják, hogy hazánkban a testneveléssel és sporttal rendszeresen vagy alkalomszerűen foglalkozók száma egyre nő. Szocialista társadalmunkban a testnevelés valóban a tömegek nevelésének egyik eszköze és szerves része, és jelentősége egyre fontosabb lesz. A testnevelésről és sportról szóló ‘ párthatározat is kimondja, hogy a szocialista elvek és módszerek alapján vezetett testnevelési és sportmozgalom jelentősége döntő mértékben attól függ, hogy mennyire sikerül azt a társadalom tagjaira kiterjeszteni, mennyire válik a dolgozó nép igényévé, közkincsévé. Ennek az alapnak a fejlesztése, szilárdítása szempontjából különösen jelentős szerepet töltenek be az iskolák. Ezért mondja ki a párthatározat, hogy a testnevelési és sportmozgalom egyik legfontosabb területe az iskolai testnevelés és sport, továbbá, hogy az iskolai testnevelés és sport színvonala nagy befolyást gyakorol a társadalom egészségügyi állapotára, a társadalom jövendő építőinek erkölcsi szemléletére. Feladata, hogy olyan fizikai alapképzettséget adjon az ifjúságnak, amelyre egészsége, munkaképessége és a haza megvédése érdekében egyaránt szüksége van. A CSKP XIV. kongresszusának a testnevelésről és sportfejlesztésről hozott nagy fontosságú határozata a továbbiakban leszögezi: az iskolákban, valamint a helyi testedző és sportegyesületekben minden lehetőséget meg kell teremteni a rendszeres, mindennapi testedzés, sportolás űzésére; a helyi testedző egyesületeknek, Szocialista Ifjúsági Szövetségnek és az iskoláknak e fontos feladat teljesítésében együtt kell dolgozniok, mert a siker csak így biztosítható. EZEK AZ ELVEK VEZETNEK minket, amikor most, az új tanév kezdetén az iskolák testnevelési és sportmunkáját vesszük górcső alá. Testnevelésünk és sportunk egységesítése óta különösen az iskolák testnevelési munkáját kísérem figyelemmel. Örülök a sikereknek, a nagyszerű eredményeknek, de bosszantanak azok a hibák, melyekkel elég gyakran találkozhatunk. Már évek óta, szinte hagyományosan említjük, hozzuk fel példaképként a galántai, koäicel, Dunajská Streda-i, bratlslavai és szenei magyar Iskolák jó munkáját. Tapasztalatból tudjuk, hogy ezekben az iskolákban a pedagógusoknak szívügyük a fiatalok nevelése, és lelkesedéssel foglalkoznak a sporttal Is. Az olyan iskolákban, ahol van tornaszakos tanító, tanár, ott jó munkáról beszélhetünk. Természetesen akkor, ha tornaterem is van! De hány iskolában — új létesítményekben! — még ma sincsen tornaterem és a pedagógusok között egyetlenegy tornaszakos sincsen. Ha teljesíteni akarjuk a testnevelés és a sport fejlesztéséről hozott párthatározatot, akkor a fiatalságnak lehetőségeket kell teremteni: mielőbb gondoskodni kell az iskolákban tornatermek létesítéséről és arról is, hogy a magyar oktatásnyelvű iskolákban is szakképzett tomaszakos pedagógusok neveljék gyermekeinket. TAPASZTALATBÓL TUDJUK, hogy olyan pedagógusaink is vannak, akik lelkesedésből vállalják, hogy az iskola előcsarnokában vagy valamelyik nagyobb tanteremben tartják meg — időnként és nem rendszeresen — a kötelező tornaórákat. Ez azoriban csak félmegoldás és nagy felelőséggel járó munka. Az iskola vezetőségének — a szülői munkaközösséggel és a helyi testedző és sportegyesület vezetőivel — gondoskodnia kell arról, hogy alkalmas és tiszta helyiségben tartsák meg a kötelező tornaórákat. A tanrend összeállításakor a munkát mindenekelőtt a tárgyi feltételek határozzák meg. Az iskolai testnevelés eredménye pedig nagy mértékben attól függ, hogy milyen helyiség, felszerelés áll a nevelő rendelkezésére, és természetesen a jó és eredményes munka további alapját a nevelők szakképzettsége szabja meg. A valóban jó, szakszerű munkához egyedül a lelkesedés nem elég! AZ ISKOLAI ÉS ISKOLÁN KÍVÜLI sportmunkához nemcsak a városokban, de a falvakban is, nagy segítséget nyújthat a helyi testedző egyesület, annak sportszakosztályai, elsősorban az alapozó szakosztály, melynek az a feladata, hogy a fiatalokkal megismertesse a rendszeres testedzést, sportolást. Sajnos, ezen a téren még sok helyen nem fejlődött ki a kapcsolat. Az ok: az egyesületnek nem működik az alapozó szakosztálya, nincsen edző, oktató. A mulasztásért elsősorban az egyesületek vezetői felelnek, mert a Szlovákiai Testnevelési Szervezet ezen a téren is minden segítséget, támogatást megad: évente többször is tartanak tanfolyamokat, melyeken az érdeklődők alapos szakképzettséget nyerhetnek. És ha már az alapozó testnevelési szakosztályok feladatairól szólunk, a sok helyen nagyon jó munkát nyújtó szervezeteket is meg kell említenünk. Különösen a csehszlovák testnevelés és sport seregszemléit, az országos spartakiádokat és a testnevelési ünnepeket jól készítik elő: hatalmas tömegeket mozgósítanak és sok fiatalt nyernek meg a rendszeres sportolásnak. Sok kisegyesület, például a trnoveci (tornóci), komárnói (komáromi), galántai stb. adott kitűnő alapot fiataljainknak, akik közül sokan élsportolók lettök MOST, AZ ÜJ TANÉV KEZDETÉN minden iskolában meg kell teremteni a rendszeres testnevelés oktatását. Minden egyes iskola vezetőségének tudomásul kell vennie, hogy az ifjúság nevelésének szerves és elválaszthatatlan része a testnevelés. Az ifjúság nevelésével kapcsolatban egyik fő feladatunk: a testkultúra állandó fejlesztése, az, hogy a rendszeres testedzés és sport minél nagyobb ifjúsági tömegek igényévé váljék. Minden városban és faluban meg kell teremteni a sportoláshoz szükséges feltételeket és lehetőségeket, minden iskolában meg kell teremteni a kötelező testnevelési oktatáshoz és az iskolán kívüli rendszeres sportoláshoz szükséges feltételeket. A sportolni, versenyezni akaró fiatalok nagy várakozással tekintenek azok elé a lehetőségek elé, melyeket nekünk, felnőtteknek kell megteremtenünk. Azt szeretnénk, és azt hiszem, ez valamennyiünk óhaja, hogy iskoláink mindenütt tornatermet kapjanak, és hogy az iskola valóban a munka, a tanulás és a sport, a játék kapcsolatának otthona lehessen — „schola ludus“-szá váljon, és hogy Jan Amos Komenský elve alapján az illetékesek a paideiát mindenütt valóra váltsák. Fiataljaink bizalommal várják, hogy az illetékes szervek és szervezetek minél jobb lehetőségeket teremtenek sportképességeik maximális kibontakoztatásához, a minőségi sport észszerű és korszerű fejlesztéséhez, szocialista hazánk jó sporthírnevének további megalapozásához. FEDERMAYER ISTVÁN
