A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-08 / 36. szám
A legrégibb falurész, kiemelkedő épületével, a községházával hegyek alatt... Ami számomra az újratalálkozás során legérdekesebb, s ezen ő maga is szerényen mosolyog, hogy az ötvenes évek legelején még behúzott nyakkal feküdt bele a szekérderékba, hogy a kívül állók ne lássák, ne verjék a tekintetükkel, mo3t meg legszívesebben csak a szövetkezeti gazdálkodás éveire emlékezik. Amitől nagyon idegenkedett és amit csak nagyon nehezen szokott meg, most ragaszkodóan beszél róla. Ha még egyszer élőiről kezdhetné, bizony egyenes derékkal járna, kihúzná magát. Őszintén sajnálja, hogy amit kínos-keservesen elkezdtek és győzelemre vittek, mármint a szövetkezeti gazdálkodást, munkaerőhiány miatt abba kellett hagyni. — Mert ugye az úgy vót — kezdi nem tudom hányadszor a dolgok magyarázását — hogy amikor én a hat hektár födémmel beléptem, a hozzám hasonló gazdák és a módosabbak nem követték ä példám. Nehezteltek rám, fenyegetőztek, verést is ígértek. Az első évek bizony nehezek voltak. Munka tengernyi, kereset jóformán semmi. Aztán jöttek közénk az asszonyaink is. Zöldségtermesztéssel foglalkoztunk. Meg tenyészállatokat neveltünk. Mészégetőnk, juhállományunk is vót. A százhúsz hektáron gyorsan kisamerikát csináltunk. Voltam én csoportvezető is, állatgondozó is, mezei munkás is a szövetkezetben. A két és fél munkaegységet minden nap ledolgoztam. Oszt az a tíz koronás előleg meg a két és fél kiló gabona minden munkaegységre jó kis jövedelem vót. Egyszer huszonhét mázsa búzát mértek ki nekem. Tele volt vele a padlás. Magángazda koromban soha nem termett annyi. Akkor még malomba jártunk, őröltettünk. Ma mindent helybe hoznak. — Hány évet dolgozott a szövetkezetben? — kérdem Ment Mártontól, aki csendesen, megfontoltan válaszolgat, ugyanúgy mint akkor, az ötvenes évek közepén. — Tizenhárom esztendőt. A feleségem meg tizenötöt. Amikor itt járt, csoportvezető vótam. Emlékszik, hogyne emlékezne. Én kísértem ki a juhászainkhoz. Meg én mutattam meg a falut. Én hoztam össze emberekkel. Akkor még jó vót. Jóerőben vótam, dolgozhattam. Most rossz. Nem mehetek sehová. Elfúlok, nem bírok. A cigarettát eldobtam, de a borocskát még megiszom. A nyugdíjammal is elégedett vagyok. Nyolcszáznegyvenkét koronát kapok. Megélünk belőle. Hozná be a bort, de visszatartjuk. Még szeretnénk szétnézni a faluban. Felcsap kísérőmnek, úgy mint tizenhét esztendeje. Megyünk Szórád Mihályhoz, a hnb titkárához, aztán elballagunk a községházára, ahol a hangos bemondóban éppen az Ilonáknak adnak zenés műsort. Majd gondol egyet és hazaindul. MACS JÓZSEF Prandl Sándor felvételei Fényképezzen Ön isi Felhívjuk olvasóink, az amatőr fényképészek, fotoszakkörttk figyelmét, hogy lapunkban Fényképezzen dn is címmel új, érdekes versenyt indítunk. A versenyre benevezhet mindenki, aki szeret fényképezni, és témáját városa, faluja életéből, környezetéből meríti. Érzékelteti szocialista életünk fejlődését, és az embereket munkahelyükön a szocialista társadalom építése közben mutatja be. A képek alá pár soros jellemző írást kérünk. A fényképek mérete legalább 10X14 cm legyen, de ne haladja meg a 18X24 cm méretarányt. A legjobb felvételekből minden héten hármat lapunkban leközlünk és ezeket 100, 80, illetve 50 koronával honoráljuk. Az év végén újra értékeljük a versenybe beküldött s lapunkban megjelent fényképeket és a 10 legjobb felvételt kiilöndíjjal jutalmazzuk. A versenyre csak olyan fényképet lehet beküldeni, mely eddig a lapok hasábjain nem jelent meg. Kérjük, hogy a beküldő írja meg pontos címét, foglalkozását. Beküldte: Ivan Kremenák, Braiisla va. Trebišovská 21. Várjuk szép felvételeiket és a versenyhez sok sikert kívánunk. Liptói romantika Beküldte: Bogdány István, Tvrdošov ce, č. 433. Sosem ízlett jobban! Beküldte: Kanovits György, Dunajská Streda, redakcia Žitný ostrov SZERKESZTŐSÉG