A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-01 / 35. szám
Milliók legjobbjai KOZLOV, Frol Romanovics (szül. 1908. Vili. 18.) — szovjet politikus, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, a Szocialista Munka Hőse. Eredetileg textilmunkás volt, majd mérnök lett. 1926 óta tagja a pártnak. 1949-ben a leningrádi városi pártbizottság titkára, 1952-ben az ottani területi pártbizottság másodtitkára, majd 1953-ban első titkára lett. A XIX. (1952) és a XX. (1956) pártkongresszus a Központi Bizottság tagjává választotta, 1957-ben a Központi Bizottság Elnökségének tagja lett, 1958 márciustól 1960 májusig a Szovjetunió minisztertanácsának első helyettese, 1960 májustól 1964 decemberig az SZKP KB titkára volt. Meghalt 1965. január 30-án. KRUPSZKAJA, Nagyezsda Konsztantyinovna (szül. 1869. II. 28) — V. I. Lenin élettársa, a kommunista mozga lom harcosa, kiváló pedagógus. 1890- től részt vett a forradalmi mozgalomban. 1895-ben tagja lett a Lenin által szervezett Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására nevű szervezetnek. Leninnel együtt Szibériában volt száműzetésben. 1901-től az Tszkra (Szikra), a Vperjod (Előre) és a Proletarij (Proletár) c. forradalmi újságok szerkesztőségi titkáraként majd 1917-ben a Központi Bizottság titkárságán dolgozott. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után mint a közoktatásügyi népbiztosság tagja, illetve népbiztoshelyettes jelentős részt vállalt a szovjet oktatásügy megszervezésében és a szovjet pedagógia tudományos alapjainak kidolgozásában. 1924-től a kommunista párt Központi Ellenőrző Bizotságának, 1927-től Köz ponti Bizottságának tagja volt. Meg halt 1939. február 27-én. Szabad népek szabad hazája -Oroszországi Föderáció Alakult: 1917. november 7 Területe: 17,075 millió km2 (a Szovjetunió területének több mint háromnegyede) Lakosság: 130,9 millió fő (1970) — a Szovjetunió lakosságának 54%-a Népsűrűség: 7,6 lakos/km2 Közigazgatási beosztás: 16 autonóm szovjet szocialista köztársaság, 6 autonóm terület, 10 nemzetiségi körzet, 6 tartomány (kraj) és 49 terület. Főváros: Moszkva. Az Oroszországi SZSZSZK a Szovjetunió legnagyobb területű, lakosságú és gazdasági jelentőségű tagállama Kelet-Európábán, és Észak Ázsiában, nyugaton Norvégiával, Finnországgal és Lengyelországgal, délen a Mongol Népköztársasággal, Kínával és Koreával, északon a Jegestenger peremtengereivel és keleten a Csendes-óceánnal határos. A lakosság háromnegyed része orosz, a többi más nemzetiségű. A 3. és a 8. század között játszódott le Kelet-Európa területén a szláv törzsek szooiálökonómiai fejlődésének folyamata. Kialakult a magántulajdon, a feudális viszonyok, kifejlődött az oszlálytársadalom. A 9. század második felében megalakul az első orosz feudális állam előbb Novgorod, majd Kijev székhellyel (Kijevi Nagyfejedelemség). A 11—12. században a Kijevi Oroszország felbomlásával számos kisebb fejedelemség jött létre; közülük a legjelentősebb a kijevi és a vlagyimir-szuszdáli fejedelemség, valamint a novgorodl feudális köztársaság volt. Cj, gyorsan fejlődő városok alakultak — Moszkva (1158), Vladimír, Rosztov, Szuszdál, Rjazany és mások. A 10—12. században az orosz fejedelemségek állandó harcban álltak a harcias besenyőkkel és kunokkal. A 13. század közepén a mongolok megsemmisítették a Voiga-bolgár Birodalmat s Batu mongol (tatár) kán seregei feldúlták s részben elfoglalták az orosz fejedelemségeket, ami hosszú időre viszszavetette a leigázott népek gazdasági és kulturális fejlődését. 1240-ben Alek* szandr Nyevszkij novgorodl nagyfejedelem a Néva folyónál legyőzte a támadó svédeket, majd két évvel később a Csúd (Pejpusz)-tó jegén a Német Lovagrend hadseregét. 1242-ben Batu kán visszatérve a Magyarország elleni hadjáratból (tatárjárás) megalapította a Volga mentén az Arany Horda mongol (tatár) bi rodalmát, amelynek hűbéresei lettek az orosz fejedelemségek. A 14—15. századra esik az orosz nép kialakulása. A 14. században Ivan Kalita, az első moszkvai nagyfejedelem Idején megkezdődik az orosz földek egyesítése; 1478-ban a moszkovita fejedelemség bekebelezi Novgorodot, 1480-ban lerázza a mongol (tatár) igát, majd 1541-ig bekebelezi az összes többi orosz fejedelemséget, és ezzel létrejön az egységes orosz állam alapja. IV. (Rettenetes) Iván megszilárdítja a központi államhatalmat. Meghódítja a kazánt (1556) és az asztraháni kánságot (1556), továbbá a csuvasok, marik, udmurtok, a baskírok és a tatárok földjét. A század vége felé Jermák kozákjai megsemmisítik a szibériai kánságot. A következő évtizedekben egész Szibéria orosz uralom alá kerül. 1848-ban népi felkelés tör ki Bohdan Hmeinyickij vezetésével Ukrajnában a lengyel uralom ellen; 1654-ben a perejaszlavi gyűlésen Ukrajna kimondja egyesülését Oroszországgal. A 17. század elején lengyel, litván és svéd csapatok szállták meg Oroszország nagy részét. Az idegen uralom ellen fellázadó orosz nép Kuzma Mityin és Omltrij Pozsarszkij vezetésével 1612-ben kiűzte az idegen hódítókat Moszkvából. 1613-ban a Romanov-dinasztia kerül az orosz trónra. A cárizmus a parasztokat a feudális arisztokrácia jobbágyaivá teszi. jobbágyfelkelések törnek ki a feudális kizsákmányolás ellen és parasztháborúkká szélesednek; 1606—07-ben Bolotnyikov, 1670—71-ben Sztyepan Razin vezetésével; 1707—08-ban a kozákok és a parasztok kelnek fel Bulavin vezetése alatt. A 17. század utolsó negyedében Oroszország ismét a feudális uralkodó osztály széthúzó csoportjai belső harcainak szinterévé vált, ennek I. (Nagy) Péter uralkodása vetett véget, amely Oroszország fejlődése szempontjából mérföldkövet jelentett. Sikeres háborúkat folytatott a Feke'e- és a Balti-tenger irányában való terjeszkedés érdekében. 1703-ban megalapította a Néva torkolatánál Szentpétervárt, a birodalom új fővárosát, felvette a császári elmet. A 18. század második felében fokozódott a feudális kizsákmányolás, mely 1773—75- ben a Pugacsov-féle parasztfelkeléshez vezetett. Napóleon 1812-ben megtámadta Oroszországot, a háború a Kutuzov vezette orosz csapatok fényes győzelmével végződött. A 19. század elején a feudális jobbágyrendszer feltételei közöl', A. N. Ragyicsev forradalmi eszméinek, a francia felvilágosodás eszméinek és a jobbágytendszer ellenzőinek befolyása alatt titkos társaságok alakultak. 1825. decembe ■ 14-én a dekabristák (decemberiek) forradalmi társasága végrehajtotta az első felkelést a cári -önkényuralom ellen, de vereséget szenvedtek. A napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszuson Oroszország vezetésével megalakult a „Szent Szövetség“; az orosz cárizmus az európai reakció támasza, „Európa csendőre" lett. I. Miklós cár vérbe fojtotta az 1830—31. évi lengyel felkelést; felszámolta Lengyelország alkotmányát, majd 1849-ben a Habsburg-ház segítségére sietve leverte a magyar szabadságharcot. A krími háborúban (1853—58) elszenvedett vereség, a parasztok fokozódó nyugtalansága és a beállt forradalmi helyzet 1861-ben arra kényszeritette a cárizmust, hogy megszüntesse a jobbágyságot. Megindult a kapitalizmus fejlődése Oroszországban. A 19. század második felében a kapitalizmus fejlődésének üteme meggyorsult. Formálódni kezde't az oroszorszá gi proletariátus. Kialakult a narodnyik (népies) mozgalom, amely a parasztság forradalmasításával és terrorizmussal próbálta megdönteni a cári önkényuralmat. 1875-ben megalakult a Délorosz Munkásszövetség, az első munkásszervezet az orosz birodalomban. A forradalmi mozgalom fellendülése elválaszthatatlanul összefonódott V. I. Lenin nevével. 1893—95-ben megkezdte forradalmi propagandista munkáját Szentpétervárott, az általa .szervezett „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására" nevű egyesületben, mely alapsejtje lett az 1898-ban megalakult Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártnak. Megkezdődött az oroszországi felszabadító mozgalom proletár szakasza. 1903-ban az OSZDMP II. kongresszusán megalakult a többségi (bolsevik) frakció, az első forradalmi marxista' párt. Az orosz—japán háborúban elszenvedett vereség után 1905-ben kitört az első polgári demokratikus forradalom Oroszországban. Fegyveres munkásfelkelések törtek ki, sor került az első általános politikai sztrájkra az ország történetében; vezetésében tevékenyen részt vett az emigrációból visszatért Lenin. A felkelést leverték, Lenin ismét emigrációba kényszerült. 1914. augusztus 1-én Oroszország az antant oldalán, Németország és Ausztria —Magyarország ellen belépett az első világháborúba. 1916-ban ismét kezdődött megérni a forradalmi helyzet az orosz biiodalomban. 1917-ben ki'ört a februári polgári forradalom, mely megdöntötte a cárizmust. A forradalom eredményeképpen kettős hatalom állt elő: a burzsoázia diktatúrája, melyet a március Moszkva, a hétmilliós főváros a Moszkva folyó felől nézve
