A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-01 / 35. szám
Gewi. Goya hihetetlenül rövid idő alatt az ország leghíresebb, legfelkapottabb festője lett. Sokat dolgozott és rengeteg pénzt keresett. A madridi szépasszonyok dédelgetett kedvence lett. Szabad Idejében azonban a legszívesebben donna Maria Rosariot, a füstös mulató énekesnőjét látogatta meg. Hosszasan elbeszélgettek a művészetről, a nép dalairól, és az énekesnő több alkalommal politikai kérdéseket is felvetett, Goyát azonban azok nem érdekelték. Gondtalan gazdagságban élt, a politikai problémák nem érdekelték. Egyetlen egy, számára fontos kérdés, a művészete volt. PABLO OSTERO gondosan becsomagolta az asztalon fekvő könyvet, hosszasan eltűnődött, körülnézett, hogy szavait nem hallja-e más, és halkan folytatta: — Manuel Godoy, az új miniszterelnök minden valószínűség szerint békét köt Franciaországgal. Egyesek szerint a békekötésre már a napokban sor kerül. Estere mondotta a minap, hogy ön festi az új miniszterelnök arcképét. Itt az alkalom, hogy Jovellanost megmentsük! Javasolja kegyelemre, mielőtt az inkvizíció elsöpri! Goya gondolkodott. Kiitta a borát, a poharat visszatette az asztalra, majd röviden válaszolt: — Megpróbálom! Jovellanos igazát nekünk költőknek, íróknak, művészeknek kell megvédenünk! Jósé Quintana, a költő lelkesedéssel helyeselte Ostero javaslatát és Goya ígéretét. — Madridban ma már több a templom, mint a rendes lakóház, több a pap és a szerzetes, mint a hívő, és azt, aki gondolkozik, megfélemlítik. Valljuk be őszintén, valamennyien félünk az inkvizíció börtöneitől, de a félelemnél erősebb a lelkiismeretünk, mely lázadozik a megaláztatás, a megfélemlítés ellen. Folytatásos képes filmregény (3) Goya nem feledkezett meg ígéretéről. Manuel Godoy miniszterelnökkel festés közben elbeszélgetett. — Mi az ön véleménye arról, hogy békét kötünk Franciaországgal? — kérdezte a piktortól Godoy. — Hazánk népe ezért hálás lesz! — válaszolta Goya, majd folytatta: — Madrid ismét a régi lehet, és az ember már előre örül annak, hogy ismerősökkel is találkozhat ismét, elbeszélgethet azokkal, akik sokáig hiányoztak... — On valóban azt hiszi, hogy a madridiaknak hiányoznak azok a nagyszájú provokátorok, akiket arra kellett felszólítanunk, hogy hagyják el az országot? — Nem is tudom, hogyan magyarázzam ezt meg — válaszolta Goya. Azt hiszem, hogy az ön kérdésére hasonlattal kell válaszolnom. Képeim színezése tökéletlen volna, ha azokról egyes színek hiányoznának. És így van ez például Madriddal is, míg szenyor de Jovellanos hiányzik városunkból. — Nem csodálkoznék azon, ha ezt közös barátunk, Bermundez mondaná. De meglep, hogy ön áll elő ezzel, és éppen Jovellanost említi... — Elnézését kérem, de hirtelenében éppen ő jutott az eszembe, pedig még sokan vannak, akik szerintem szintén hiányoznak. — Az őszinte szavakat mindig szívesen meghallgatom, — jegyezte meg a miniszterelnök, majd más témára tért: — Azt hallottam, hogy új barátnője van... Szép, fiatal özvegyasszony... Valóban nagyon szép, és szokott vele találkozni.. ? — Néha, ha az időm engedi. — És igazán olyan szép, mint ahogyan mondják? — Gyönyörű ... Olyan, mint a nyíló rózsa. — Nagyon örülnék, ha bemutatná. És ami Jovellanost illeti, a megoldáson gondolkodom. — Meggyőződésem, hogy szenyora Tudó számára nagy megtiszteltetést jelent, ha önnel megismerkedhet — válaszolta ravaszkásan Goya. A miniszterelnök nem feledkezett meg ígéretéről. Jovellanos kegyelmet kapott, Madridban telepedett le. Első útja Goyához vezette: — Eljöttem, hogy megköszönjem azt, amit értem tett — kezdte az író, miután bemutatkozott, majd folytatta: Az ember szívét, lelkét öröm és egyben büszkeség tölti el, ha látja, hogy igazságos politikai harcában nincsen egyedül, olyan művész is mint ön, az igazság mellé áll. — Téved! — válaszolta Goya. — Festőművész vagyok, a politika nem érdekel, semmi közöm hozzá! Jovellanos meglepetten hallgatta Goyát. — Közős barátaink mondották, hogy ön nagyon találóan jegyezte meg azt, hogy az íróknak, költőknek, művészeknek. tehát nekünk kell az igazságért harcolnunk. — Ez igaz, és ezt meg is tettem... (Folytatjuk) í gfeá KARLOVY VARY 1972 AZ IDEI KARLOVY VARY-I NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁLT, mely sorrendben a XVIII. volt, nagy érdeklődés elflzte meg. A fesztivál döntő porondja, a hatalmas szézadvágt táncteremből kétévenként Impozáns vetítővé alakított mozi, ahol a nemzetközi zsilrl, az újságírók, fotósok, tévések, és a filmfesztivál vendégel előtt vetítették a versenyfilmeket, mindennap zsúfolásig megtelt, noha Idén minden tekintetben kimagasló alkotással, világraszóló sikerrel nem találkoztunk. £s vigaszul csak egy szolgálhat: köztudomású, hogy hasonló betegségben szenved manapság valamenynyi fesztivál. Egy rOvtd cikkben nagyon nehéz átfogó képet adni mindarról, ami*, a fesztiválon bemutattak. Nagy érdeklődéssel várták a legutóbbi fesztivál nagydljas filmje, a Kés alkotójának, Kenneth Laochnak újabb művét, a Családi életet, mely megrázó képet fest azokról a kispolgári szfllOkrOl, akik minden igyekezetük ellenére sem képesek meghasonlott lányuknak támaszt nyújtani; addig akarnak „jót“ neki, míg gyógyíthatatlan elmebetegként be nem csukódik mögötte az Intézet kapuja. Mai fiatalok problémáival foglalkozott legkülönbözőbb aspektusokból jónáhány versenyfilm. A legfigyelemreméltóbbak: a lengyel Veszélyes útszakasz című film, mely számos dramaturgiai hiányossága ellenére a nézőnek izgalmas, megrázó élményt nyújt, — a nyugatnémetek filmje: a Vagány című alkotás, mely a nyugatnémetországi fiatalok mai életét tükrOzi, és a finnek: Szegény Mária című filmje. A fesztivál eseménye volt a szovjet Danyil Hrabrovlcklj, A tűz megszelídítése című alkotás, mely egy atomtudós életét kíséri végig az elsO rakétaklsérletektűl az elsO Űrrepülésig. A főszerepet Kirill Lavrov meggyőze módon alakítja. jozet Režucha, Remek fickók című szlovák versenyfilmjét szintén nagy érdeklődés előzte meg. Egy önhibáján kívül válságos helyzetbe került teherautósofőr (Vlado Müller kiváló alakításai) és négy „rendes“ társa napjainkban Játszódó konfliktnsát mondja el a józanul szókimondó alkotás. A magyar versenyfilmet, a Holt vidéket (Gaál István rendezte) Is mind a zsörl, mlndpedig a közönség nagy tetszéssel fogadta. Törőcsik Mari (a fesztivál vendége volt) a film főszereplője igényes alakítását a közönség nyílt tapssal jutalmazta. Nagy meglepetést keltett a Német Demokratikus Köztársaság, Egon Günther, a Harmadik című filmje, mely a háború utáni Németország egyik égetően fájó pontját, a nehezen partnert találó fiatal nők helyzetét tárta föl — Ízléssel, ötletességgel, humorral. Komoly témát tárgyal a franciák Rák című alkotása és az olaszok filmje: Olyan furcsa szerelem is. A Karlovy Varyban bemutatott versenyfilmeket hazánk kerületi székhelyein megrendezett nyári fesztiválokon is bemutatták — nagy sikerrel, amit elsősorban a látogatottság statisztikája igazol. ÍM *
