A Hét 1972/2 (17. évolyam, 27-52. szám)

1972-09-01 / 35. szám

Gewi. Goya hihetetlenül rövid idő alatt az ország leghíresebb, legfelkapottabb festője lett. Sokat dolgozott és rengeteg pénzt keresett. A madridi szépasszonyok dédelgetett ked­vence lett. Szabad Idejében azonban a legszívesebben donna Maria Rosariot, a füstös mulató énekesnőjét láto­gatta meg. Hosszasan elbeszélgettek a művészetről, a nép dalairól, és az énekesnő több alkalommal politikai kérdé­seket is felvetett, Goyát azonban azok nem érdekelték. Gondtalan gazdagságban élt, a politikai problémák nem érdekelték. Egyetlen egy, számára fontos kérdés, a művé­szete volt. PABLO OSTERO gondosan becsomagolta az asztalon fekvő könyvet, hosszasan eltűnődött, körülnézett, hogy szavait nem hallja-e más, és halkan folytatta: — Manuel Godoy, az új miniszterelnök minden való­színűség szerint békét köt Franciaországgal. Egyesek sze­rint a békekötésre már a napokban sor kerül. Estere mondotta a minap, hogy ön festi az új miniszterelnök arc­képét. Itt az alkalom, hogy Jovellanost megmentsük! Javasolja kegyelemre, mielőtt az inkvizíció elsöpri! Goya gondolkodott. Kiitta a borát, a poharat visszatette az asztalra, majd röviden válaszolt: — Megpróbálom! Jovellanos igazát nekünk költőknek, íróknak, művészeknek kell megvédenünk! Jósé Quintana, a költő lelkesedéssel helyeselte Ostero javaslatát és Goya ígéretét. — Madridban ma már több a templom, mint a rendes lakóház, több a pap és a szerzetes, mint a hívő, és azt, aki gondolkozik, megfélemlítik. Valljuk be őszintén, vala­mennyien félünk az inkvizíció börtöneitől, de a félelem­nél erősebb a lelkiismeretünk, mely lázadozik a megaláz­tatás, a megfélemlítés ellen. Folytatásos képes filmregény (3) Goya nem feledkezett meg ígéretéről. Manuel Godoy miniszterelnökkel festés közben elbeszélgetett. — Mi az ön véleménye arról, hogy békét kötünk Franciaországgal? — kérdezte a piktortól Godoy. — Hazánk népe ezért hálás lesz! — válaszolta Goya, majd folytatta: — Madrid ismét a régi lehet, és az ember már előre örül annak, hogy ismerősökkel is találkozhat ismét, elbeszélgethet azokkal, akik sokáig hiányoztak... — On valóban azt hiszi, hogy a madridiaknak hiányoz­nak azok a nagyszájú provokátorok, akiket arra kellett felszólítanunk, hogy hagyják el az országot? — Nem is tudom, hogyan magyarázzam ezt meg — vá­laszolta Goya. Azt hiszem, hogy az ön kérdésére hason­lattal kell válaszolnom. Képeim színezése tökéletlen volna, ha azokról egyes színek hiányoznának. És így van ez pél­dául Madriddal is, míg szenyor de Jovellanos hiányzik városunkból. — Nem csodálkoznék azon, ha ezt közös barátunk, Ber- mundez mondaná. De meglep, hogy ön áll elő ezzel, és éppen Jovellanost említi... — Elnézését kérem, de hirtelenében éppen ő jutott az eszembe, pedig még sokan vannak, akik szerintem szintén hiányoznak. — Az őszinte szavakat mindig szívesen meghallgatom, — jegyezte meg a miniszterelnök, majd más témára tért: — Azt hallottam, hogy új barátnője van... Szép, fiatal özvegyasszony... Valóban nagyon szép, és szokott vele találkozni.. ? — Néha, ha az időm engedi. — És igazán olyan szép, mint ahogyan mondják? — Gyönyörű ... Olyan, mint a nyíló rózsa. — Nagyon örülnék, ha bemutatná. És ami Jovellanost illeti, a megoldáson gondolkodom. — Meggyőződésem, hogy szenyora Tudó számára nagy megtiszteltetést jelent, ha önnel megismerkedhet — vála­szolta ravaszkásan Goya. A miniszterelnök nem feledkezett meg ígéretéről. Jovel­lanos kegyelmet kapott, Madridban telepedett le. Első útja Goyához vezette: — Eljöttem, hogy megköszönjem azt, amit értem tett — kezdte az író, miután bemutatkozott, majd folytatta: Az ember szívét, lelkét öröm és egyben büszkeség tölti el, ha látja, hogy igazságos politikai harcában nincsen egyedül, olyan művész is mint ön, az igazság mellé áll. — Téved! — válaszolta Goya. — Festőművész vagyok, a politika nem érdekel, semmi közöm hozzá! Jovellanos meglepetten hallgatta Goyát. — Közős barátaink mondották, hogy ön nagyon találóan jegyezte meg azt, hogy az íróknak, költőknek, művészek­nek. tehát nekünk kell az igazságért harcolnunk. — Ez igaz, és ezt meg is tettem... (Folytatjuk) í gfeá KARLOVY VARY 1972 AZ IDEI KARLOVY VARY-I NEM­ZETKÖZI FILMFESZTIVÁLT, mely sorrendben a XVIII. volt, nagy érdeklődés elflzte meg. A feszti­vál döntő porondja, a hatalmas szézadvágt táncteremből kétéven­ként Impozáns vetítővé alakított mozi, ahol a nemzetközi zsilrl, az újságírók, fotósok, tévések, és a filmfesztivál vendégel előtt ve­títették a versenyfilmeket, min­dennap zsúfolásig megtelt, noha Idén minden tekintetben kima­gasló alkotással, világraszóló si­kerrel nem találkoztunk. £s vi­gaszul csak egy szolgálhat: köz­tudomású, hogy hasonló betegség­ben szenved manapság valameny- nyi fesztivál. Egy rOvtd cikkben nagyon ne­héz átfogó képet adni mindarról, ami*, a fesztiválon bemutattak. Nagy érdeklődéssel várták a leg­utóbbi fesztivál nagydljas filmje, a Kés alkotójának, Kenneth Laoch- nak újabb művét, a Családi éle­tet, mely megrázó képet fest azokról a kispolgári szfllOkrOl, akik minden igyekezetük ellené­re sem képesek meghasonlott lá­nyuknak támaszt nyújtani; addig akarnak „jót“ neki, míg gyógyít­hatatlan elmebetegként be nem csukódik mögötte az Intézet ka- puja. Mai fiatalok problémáival fog­lalkozott legkülönbözőbb aspek­tusokból jónáhány versenyfilm. A legfigyelemreméltóbbak: a len­gyel Veszélyes útszakasz című film, mely számos dramaturgiai hiányossága ellenére a nézőnek izgalmas, megrázó élményt nyújt, — a nyugatnémetek filmje: a Va­gány című alkotás, mely a nyu­gatnémetországi fiatalok mai éle­tét tükrOzi, és a finnek: Szegény Mária című filmje. A fesztivál eseménye volt a szovjet Danyil Hrabrovlcklj, A tűz megszelídítése című alkotás, mely egy atomtudós életét kíséri végig az elsO rakétaklsérletektűl az el- sO Űrrepülésig. A főszerepet Ki­rill Lavrov meggyőze módon ala­kítja. jozet Režucha, Remek fickók cí­mű szlovák versenyfilmjét szintén nagy érdeklődés előzte meg. Egy önhibáján kívül válságos helyzet­be került teherautósofőr (Vlado Müller kiváló alakításai) és négy „rendes“ társa napjainkban Ját­szódó konfliktnsát mondja el a józanul szókimondó alkotás. A magyar versenyfilmet, a Holt vi­déket (Gaál István rendezte) Is mind a zsörl, mlndpedig a közönség nagy tetszéssel fogadta. Törőcsik Mari (a fesztivál vendége volt) a film főszereplője igényes alakítá­sát a közönség nyílt tapssal ju­talmazta. Nagy meglepetést kel­tett a Német Demokratikus Köz­társaság, Egon Günther, a Har­madik című filmje, mely a hábo­rú utáni Németország egyik ége­tően fájó pontját, a nehezen part­nert találó fiatal nők helyzetét tárta föl — Ízléssel, ötletesség­gel, humorral. Komoly témát tár­gyal a franciák Rák című alkotá­sa és az olaszok filmje: Olyan furcsa szerelem is. A Karlovy Varyban bemutatott versenyfilmeket hazánk kerületi székhelyein megrendezett nyári fesztiválokon is bemutatták — nagy sikerrel, amit elsősorban a látogatottság statisztikája igazol. ÍM *

Next

/
Oldalképek
Tartalom