A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-25 / 34. szám
Nagy esemény színhelye volt az észak-magyarországi Kazincbarcika, ahol a városi tanács, a művelődési központ, a városban működő társadalmi szervezetek és üzemek segítségével, a Népművelési Intézet közreműködésével és a Borsod-megyei Tanács támogatásával megrendezték az Országos Amatőr Színjátszó Fesztivált. A hat napig tartó fesztiválon az amatőr színjátszás minden műfaja szerepelt; a gyermek színjátszástól a dokumentumjátékig, az oratórikus művektől a kísérleti produkciókig. Az előadássorozatra több fővárosi és vidéki intézmény öntevékeny együttese volt hivatalos, s vendégként bemutatkozott a Brhói Ifjúsági Ház Pirko Gyermekszínpada. Az első nap a legkisebbeké, a gyermekszinpadoké volt. A szenzációt a brnói kisiskolások szolgáltatták Trnka: „A kert“ című mesejátékkal, amelyet különdijjal jutalmaztak. A „játék“ szó szerint értelmezendő, mert amit láttunk, az valódi, önfeledt játék volt, és nem „színjáték“! Ezek a gyerekek nerti „gyerekszínészek" voltak, hanem gyerekek, akiknek minden mozdulatán látszott: elfeledték, hogy színpadon vannak. Hogy mindezt hogyan sikerült megvalósítani, arra Jindra Derongovó, a gj ermekszíhpad rendezője adott feleletet. — Nyáron hfiind együtt táborozunk, s ilyenkor sok mindenre lehetőség nyílik. Előzőleg elolvastatom velük a szöveget, s kérem őket, hogy rögtönözzenek rá. Van olyan jelenet, amivel egy fél napig is eljátszadoznak, melyekhez legfeljebb csak tippeket adok, de rendezői utasítást sohasem. Az improvizáció szüleménye, hogy a szöveg is, a játék is minden előadáson változik. Ehhez a munkához elsősorban kedv kell, mert a játék tehetsége vele születik minden gyerekkel, csak élni kell hagyni. S hogy mennyire szeretik ezt a játékot, bizonyítja, hogy elvben tizenöt éves korig lehetnek tagjai az együttesnek, de gyakorlatilag „elzavarni sem lehet“ őket a csoportból. Még huszonévesen is visszajárnak, díszleteket, jelmezeket tervezni, visszacsábítják őket a gyermekkor örömei. „KUKAB0VÁROK“. A Tatabányai Bányász Színpad nagydlfas előadása. Amatőr színjátszók fesztiválja Folklór a leszálló aknában A fesztivál rendezóbizottságának nagyon jó ötlete támadt, amikor elhatározta, hogy az ország minden részéből összegyűlt közel harminc együttes ne csak egymásnak játsszon, hanem vigyék el produkcióikat a környék művelődési házaiba, klubokba, munkásszállásokra, s ami a legmerészebbnek tűnt: bányászoknak, a béréntei, kurittyáni leszálló aknákba. A Szentesi Horváth Mihály Gimnázium diákszínpada az Álljon félre, aki házas című folklórműsorával pattogó ritmusú, csúfolkodó játékával megállította a jövést-menést, és jóízűen megnevettette az alkalmi közönséget. El sem lehetett volna képzelni alkalmasabb produkciót a leszálló aknában, a szentesiek elbűvölő népi műsoránál. Nagydíjas bemutatók Egy hét alatt több kitűnő előadást láthatott a közönség, amelyek közül kiemelkedett a Zalaegerszegi Keflex Színpad kiskatonáinak Szabó Lőrinc: Testvérsiratók cimű oratórikus, csoport különdíjas játéka, a Balassagyarmati Madách Imre Színpad előadásában Lorca Torreádor siratója, de láthattunk hagyományos, egészestés darabokat is a HVDSZ Hevesi Sándor együttesétől és a Miskolci Csortos Gyula Színpad amatőrjeitől. Nagy sikert aratott még a IX. kerületi Népfront Angela Davis Klubjának Orfeo Együttese, akik spanyol témájú darabjukkal hódították meg a közönséget, valamint a mágocsi fiatalok Peter Weis: Mockinpott úr-jának előadása. Bagossy László megrövidítve, felpörgetve vitte a nézők elé azt a keserű komédiát, melyet hazai színpadon ilyen értelmezésben még nem játszottak. Az eredmény: a fesztivál rendezői fődíjának elnyerése. A bomba csak azután robbant, hogy a Miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Ház színjátszói tizenkét rövid percbe tömörítve adták elő a Négerek Üres könyvespolcok Nemrégiben Stúrovóban (Párkányban) jártam, s mivel már régóta keresek egy könyvet, betértem a könyvesboltba, hátha itt megtalálom. De a keresett könyv sajnos nem volt meg. Ellenben találtam üres és foghíjas könyvespolcokat. Mindjárt meg is kérdeztem a könyvesbolt vezetőjétől, hogy miért van ilyen kevés könyv a polcokon? A válasz nemcsak meghökkentett, de meg Is döbbentett: „Hiába rendelek, nem küldenek.“ Štúrovo (Párkány) egyre növekvő, fejlődő ipari központ. Nyilvánvaló, hogy növekszik a könyvet szerető, s a könyvet vásárló emberek száma Is. Ezért érthetetlen, hogy még a rendelésekre sem érkezik könyv, s a könyvesboltban nemcsak választék nincs, de ha igy megy, lassan könyv se lesz. Mostanában sokfelé járok, de ilyen jelenséggel sehol sem találkoztam. Sőt, a könyvesboltok vezetői arról panaszkodnak, hogy nem tudják hová elhelyezni a könyveket. Nem azért, mintha nem fogynának, de kicsi a könyvesbolt, s még szűkebbek a raktározási lehetőségeik. Párkányban volna helye a könyveknek, s biztosra veszem, hogy volna aki vásárolna is. Csak könyv kellene, könyv, hogy az üres polcokat kitöltse. De nincs, hiába rendel a könyvesbolt vezetője. Pedig ha valaha, most igazán illene kellő gondot forditani arra, hogy minden könyvesboltban legyen választék, s kellő mennyiségű könyv. Mert az 1912-es esztendő, a könyv éve. — gs — imája című különös művüket, mely az amerikai négerek „forró nyarának“ terméke, a városi folklór alkotása. Az érzelmileg mind fűtöttebb profán imádság refrénjét a közösséggé csoportosuló tömeg ismételte, s Lengyel Pál rendezőnek a mozgás, a hang, a fény és ritmus fokozásával sikerült a formátlan indulatokat egyetlen akaratba összefuttatni, föloldó hatást elérni. Hogy ez a nem mindennapi produkció mennyire felkorbácsolta a szakemberek lelkét, azt legjobban az utána kezdődött szenvedélyes vita igazolta, mely után egy percig sem volt vitás a fesztivál nagydíjának odaítélése. A másik nagydíjas előadás a Tatabányai Bányász Színpad nevéhez fűződik, akik az Éless Béla rendezte Kukabúvárok című dokumentumjátékukkal vitték el a pálmát. A témát maguk a színjátszók keresték meg, amikor utánajártak városuk csavargó gyerekei sorsának, szociográfiai-riporteri munkát végezve felkutatták: kik azok a gyerekek, akik a kukavödrökben kotorásznak ételmaradékért, koldulnak, vagy elzüllenek, mert szüleik nem törődnek velük. Ebből a száraz témából sikerült formálniok drámai hatású előadást — sikerrel. Végszó: csatát nyert az amatőrmozgalom. Ha nem is minden produkció volt olyan színvonalú, mint amelyeket megemlítettem, az viszont tény, hogy valamennyi együttes bizonyította közölnivalóját, s ehhez fiatalos hévvel használták a színjátszás legmodernebb eszközeit. Több esetben olyan kitűnő rendezést és játékot láthatott a közönség, amely még az ínyencek, a meghívott profi szakemberek igényeit is mélységesen kielégítette. Egyhangú vélemény volt, hogy érdemes még nagyobb teret szentelni az amatőr színjátszásnak, mert ahogy kiváló szórakozást nyújthatnak a legeldugottabb települések lakóinak, ugyanúgy a legközvetlenebb utánpótlásul szolgálhatnak a profi színjátszás területének is, melyhez viszont — egyértelmű megállapítás volt — szorosabbá kell tenni a kapcsolatot az amatőrök, a profi színházak vezetői és. a Színművészeti Főiskola között. BIRICZ TIBOR csEMADOK híradó f Egységben az erő A CSEMADOK egész Szlovákia területén nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy a magyar nemzetiségű lakosok körében a népi és a szocialista kultúra erős gyökeret eresszen. Faluről-falura elevenítik fel a színjátszást, énekkarokat alakítanak s különböző szakköröket létesítenek. A petržalkal (llgetfaluslj szervezet most nyérldőben sem pihen. A kánikulai idő dacára Is gondosan előkészítette félévi taggyűlését. A tagságot bőséges hűsítő Itallal fogadta, és színes műsorral tette emlékezetessé az estét. A ligetfalusi magyar Iskolások — Mester tanítónő Irányításával — felejthetetlen gyermeki bájjal szavaltak, énekeltek, táncoltak. Majd a színjátszó csoport előadta Muharay Elemértől: „Palkó és szamara“, meg a „Furfangos öreg" cimű mesejátékot. A ltgetfalusl szervezet nagyon vigyáz a tagság s a vezetőség közt szilárduló egységre, hogy: teljesíteni tudja a téli hónapokra kidolgozott terveit. Havren Ferencné Ipolymentl kulturális ünnepély A CSEMADOK és a Matica slovenská vllkel helyi szervezete közösen Jól sikerült kulturális délutánt rendezett Július derekán. Rendezvényünk — az Ipolymentl Kulturális Ünnepély — műsora két részből állt. Az első részben a helyi IPOLY zenekar és a környékbeli zenekarok szórakoztatták a szép számú közönséget, majd a népdalénekesek és tánccsoportok adtak színes műsort. A kellemes Időjárásnak Is köszönhető, hogy fiatalok és Idősebbek egyaránt Jól szórakoztak a reggelig tartó táncmulatságon. Mellékelt fényképünkön a vllkel IPOLY zenekar tagjai láthatök, akik Igen népszerűek a környékbeli fiatalok körében. Sinka Mária és Petro Lajos
