A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-25 / 34. szám
Aztán már csak könnyebb munkát vállalok ... Elbúcsúztam. — Az ünnepélyes átadásra, a híd megnyitására jöjjön el — invitált. — Egy-két napra hazaugrok és olyan tokajit hozok, amit még nem ivott. Raját termés! Idén, ha jól jpegy, meg jobb termés lesz, mint amilyen tar valy volt. Megígértem, hogy a hídépítők ünnepén ismét felkeresem. Lassan bandukoltam át a híd túlsó oldalára. Felemelő érzés új hídon járni, a Duna hömpölygő vizében és a tájban gyönyörködni. A túlsó hídfőnél aszfaltozók dolgoztak. A forró, gőzölgő aszfalt-út gyorsan nőtt. A Doprastav útépítő vállalat szakmunkásai gyorsan és jól dolgoztak. — Mindkét főút már kész — mondotta büszkén Gáspár András. — Az oldallejárók útjait aszfaltozzuk. Ezen a héten az aszfaltozók is befejezik a munkát. Közben újabb és újabb roskadásig megrakott teherautók érkeztek a hídra. Estig két-két sorban mindkét útirányban sűrűn egymás mellett. A híd terhelési próbáját minden tekintetben jól készítették elő, jól szervezték meg. Eggyel azonban ők sem számoltak: az időjárással! Este tíz óra körül sűrű, sötét esőfelhők gyülekeztek a város felett. Vlllámlott, dörgött az ég, majd trópusi eső zúdult a városra, és azokra, akik az új híd terhelési próbáján résztvettek. A mérések eredményeit az Építészeti Kísérleti Intézetbe továbbították, ahol önműködő számítógépek dolgozták föl a betáplált adatokat. A kora reggeli órákban Ing. Ján Bróska, a Szlovák Szocialista Köztársaság építésügyi minisztere Ing. Milan Donovallal, a Doprastav útépítkezési vállalat igazgatójával is ellátogatott a hídépítők közé. — Az új Duna-híd építésének első szakasza befejeződött, a hidat a tervezett időpontban ünnepélyes keretek között átadjuk a forgalomnak — jelentette ki Donovál mérnök. Az első három napon — tekintettel a várható érdeklődésre — az új hídon csak személyforgalom lesz, utána a gépkocsiforgalom is megindulhat. Egy teljes napot és fél éjszakát töltöttem a hídépítők között. Azon a napon, és azon a fél éjszakán voltam köztük, amikor valamennyien szinte lélegzetvisszafojtva és büszkén várták munkájuk ellenőrzésének az eredményét. Nagyszerű, jó munkát végeztek, büszkék lehetünk rájuk valamennyien, mert igazán kemény, de eredményes férfimunkát vé^GZtsk. FEDERMAYER ISTVÁN /CSTK 2 — és a szerző felvételei) A híd ellenőrző próbáján különböző méréseket végeitek .V.-“ hrhlik Rustibor és Kochánek Otto hegesztők Vrúnik Ambruk és kft segítőtársa a fűtő és szellőztető berendezést szerelték Az éjszakai eUenörzövlzsgőn teljes fényárban úszott az új Duna-híd Nagy kérdés: hogyan lehetne a szocialista brigádmozgalom „tanulni és élni“ serkentőit termőkedvű talajba vetni? Az önművelés valamilyen üzemi és egyéni érdekeltségét megteremteni? Sokan nem kételkednek a szocialista brigádmozgalomban. Egyfelől azért, mert nem fűznek hozzá reményeket. Másfelől pedig azért, mert elégedettek a mozgalom jelenlegi eredményeivel. Mindkét nézet téves. Nem túlzás azt mondanunk: a szocialista brigádmozgalom nagyra hivatott! Mert az emberformálás közösségi műhelye. Mert a társadalmi élet eljövendő feladataira felkészülő ember bővített önreprodukciójának (önfejlesztésének) közössége a munkahelyeken. Társadalmunk igényli dolgozóinak messzire tekintő, hosszútávú felkészülését a holnapra. Nem véletlen a szabad idő következetes növelése a szabad szombatok bevezetése által. Nem véletlen azoknak a lehetőségeknek a fokozatos megteremtése, melyek éppen a szabad idő hasznos eltöltését — Marx megkülönböztetése szerint „termékeny idővé“ tételét — szolgálják. A szocialista brigádmozgalmat tehát nem lehet a szabad idő növelésének kormányprogramjától, illetve a permanens művelődést biztosító intézményektől elszakítva vizsgálni. Hiszen valamennyien az ember személyiség-fejlesztésének együtthatói. íme, a személyiségfejlesztés egységet alkotó láncszemei: ki, mikor, hol... válik1 teljesebb emberré? És a felelet: a brígádtag, midőn a szabad időt értelmesen, személyiségét gyarapítva tölti el valamely kulturális intézményben,saját otthonában, vagy a természetben bárhol. Kiindulópontja és végcélja a szocialista brigádmozgalomnak az ember. Bár a hármas követelményben elsőként szerepel a „dolgozni“ nem jelenti a második-harmadikként említett „lanulni-élni“ kívánalom másodrendűségét. Inkább egyenrangúság illeti. Magyarázatul hadd idéznem Hermann István sorait: „...a kultúra igazi nagy funkcióját csakis abban lehet látni, hogy az ember, aki kikerült a termelési folyamatból, a kultúra segítségével — amelyet egyrészt ő maga teremt, másrészt mint általános kultúrát magába szív — más szubjektumként kerüljön vissza a termelési folyamatba.“ (A szocialista kultúra alapjai.) Ez a szerepe lényegében a „szocialista módon ... tanulni és élni“ kritériumának is: egy kicsit más emberként lépni vissza nap mint nap a termelésbe. Marx azt mondja: Az ember számára mindennek gyökere maga az ember! A szocialista brigádmozgalomnak is ez az alfája és ómegája. A dolgozó embert hivatott jobbá-többé tenni, mind a termelésben, mind emberi erényeiben. Hiba lenne belenyugodni ama szerepcserébe, miszerint az újfajta brigádmozgalom mindenekfölött a termelés szolgálója, nem pedig — legalább annyira — az ember személyiségét gazdagító magvetés. 7
