A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-07 / 27. szám

121 hí NII III-II tt Ilii IIII III Lakásvilágítás - hangulatvilágítás A dolgozó ember többet van otthon este, mint napközben. Ez már önmagában is mutatja a világí­tás fontosságát. A tárgyak teljes értékű megjelené­sének érdekében olyan megvilágítási körülményeket kell teremteni, amelyek a használati szempontok elsődlegessége mellett, a tárgyak formájának, szí­nének és teljes szépségének kibontakozását segítik elő. Tehát a mesterséges világítás nemcsak a nap­pali fény pótlását szolgálja, hanem elhelyezési, árnyalási és egyéb lehetőségei folytán hatásfokozó hangulati elemmé fejlődik. Az érzékszervek ezekre a mesterséges hatásokra igen érzékenyek, a fények különböző játéka, árnyékok-fények váltakozása, a fényerősség stb. olyan hangulati elemek, ame­lyek döntően befolyásolják a lakás benyomását az emberre. A lakás fényhatásának lehetőségei tehát koránt sem merülnek ki az ún. hangulatvilágítás gyakran sablonos, unalmas megvalósításában. Sokan a jó megvilágítás alatt csupán erős fényt értenek. Pedig a kettő nem azonos. A jó és erős megvilágítás egymással ellentétes is lehet. Az a he­lyes eljárás, amikor az adott helyet az adott tevé­kenységnek megfelelően világítjuk meg. Nyilván­való, hogy baráti beszélgetésnél vagy esti feketé­­zésnél más jellegű, erősségű és hangulatú fényre van szükség, mint például írásnál, olvasásnál vagy étkezésnél. A jó világítás tehát nem pusztán erős­séget, hanem differenciáltságot is jelent, amely az ember otthoni tevékenységének és hangulatának változásait rugalmasan követi. Kevésbé általános jelenség ma, mint a múltban, de még mindig gyakori, hogy a lakás világításának egyedüli eszköze a szoba középpontjából lelógó csillár vagy lámpatest, amely az egész szobát meg­világítani hivatott. Ezenkívül igen helyesen, egyre inkább tért hódít a különböző állólámpák, kislám­­pák elhelyezése is. Nem szabad tehát egyrészt elzárkózni az új for-A lakásban elhelyezett egyszerű, szép fényt adó lámpák lényeges hangulati hatásváltozásokat tudnak teremteni. Külön érdemes megfigyelni a szekrény megoldását. Itt a tervező felbontotta a felületet és a beiktatott polcokkal és lebegő részekkel fellazí­totta a tömeget matörekvések elől, másrészt kritika nélkül elfogad­ni az újszerűnek tűnő tárgyakat. Vásárlásnál inkább az egyszerű tárgyak mellett döntsünk, amelyek nem hivalkodnak modernségükkel. A csil­lár nem reprezentációs tárgy, hanem világítótest. A kinyúló karok, üvegkombinációs maratások, fú­jások, virágkelyhek éppen úgy a világítótest lénye­gének és szerepének teljes félreértéséből származ­nak, mint az olyan gyermekszoba-csillárok, ame­lyeken kis faragványsorozat látható mesefigurákból. Megállapíthatjuk tehát, hogy csak a szolid, sem­leges központi világítás tölti be szerepét értelme­sen és célszerűen, vagyis anélkül, hogy értelmetlen cifraságaival nyomasztóan uralkodó súllyá válna a lakás és az ember felett. Ma már több olyan szép formájú lámpatest, opálforma ernyő, mélysugárzó van forgalomban, amelyek szintén a központi lám­pahelytől kiindulva, zsinórelhúzással a mennyezet más pontjaira felakasztva széttosztják a fényhatást, ugyanakkor a zsinórok ívelt játéka igen kellemes és esztétikus formahatást nyújt a maga egyszerű vonalvezetésében. A különböző rendeltetésű bútorcsoportok meg­világításánál jelentős szerepe van az állólámpák­nak, amelyek mozgatható, könnyű kialakításukkal az igényekhez könnyen alkalmazkodó, jó világítási módnak bizonyultak. Hangulatvilágítás alatt azt értjük, amely például az elmélyült olvasás vagy zenehallgatás számára valóban koncentráltabb összhatást biztosít azzal, hogy a felesleges fényeket kikapcsolja. A hangulatvilágítás tehát nem a fény­erő értelmetlen és ártalmas csökkentését jelenti, hanem tudatos irányítását egy megfelelő pontra, vagy éppen szándékos árnyékolást, tompítást, de semmi esetre sem szemrontóan gyenge világítást. Itt kell megemlíteni azt az egészségügyi szempont­ból is fontos tényezőt, amely a megvilágításnak az idegállapotra, a szemre és általában a közérzetre való hatását jelenti. A lényeg az, hogy a különböző tevékenységek fényszükségletét úgy kell a lámpa­testeknek követni, hogy a szemünket a lehető leg­jobban kíméljük. A túl erős fény vagy a szembe világító égő éppoly kínos, mint a homályos, rossz világítás. A különböző lámpák általában ernyőzöttek, az ernyő anyaga rendszerint pergamenszerű olajozott papír vagy selyem. Ezeknek sok 'giccses, virág­mintákkal és ízléstelen ornamentikával telepingáit változata terjedt el. Hatásuk kettős. Egyfelől javít­ják az álművészek anyagi helyzetét, másrészt ront­ják a közízlést. Ezek az ízlésbeli eltorzulások méltatlanok a kul­turált lakáshoz, szükségtelen a lámpaernyőt, lámpa­testet díszítgetni, mert nem a színes minták jelentik a szépséget, hanem az, ahogyan a lámpa alakjával és fényhatásával a lakás hangulati összképébe illeszkedik. . Megemlítjük a lakás világításának két alapvető lehetőségét. Az egyik a közvetlen vagy direkt, a másik a rejtett vagy indirekt világítás. A fém­nyomott búráknál, de mindenfajta ernyős világítás­nál is, a nem közvetlenül érvényesülő, hanem a mennyezetre és falra szórt és onnan visszaverődő fény igen fontos hangulati tényezővé válhat. A falra szerelt világítótestek és falikarok zöme elavult. Dogmák hatását tükrözi. Ilyen például, amikor a falikarok a csillárral garnitúrát alkotnak. Természe­tesen ez nem jelenti azt, hogy a falikarnak nem lehet helye a lakásban. Egy-egy jól elhelyezett fali­karnak a színes falról vagy függönyről visszaverődő fénye igen kellemes hatást kelthet. A világítás erősségénél mindig figyelembe kell venni a falak, a bútorok színét és tónusát, mert a sötétebb bútorhuzat és általában a sötétebb tárgyak, falak, függönyök jobban elnyelik, míg a világosabb felületek visszaverik és különböző árnyalatokkal gazdagítják a fényt. Ezeknek a hangulati lehetősé­geit nem szabad figyelmen kívül hagyni, hanem a visszavert fények erőssége, valamint a mélysugár­zott, szórt, direkt és ernyőzött hatások variációiból kell a lakás világítását megoldani. A túlzásokat és az öncélúságot is kerülni kell. A lakás nem színpad és nem cella, sem mesterkélt, erőltetett fényhatásokra, sem igénytelen sivár puri­tánságra nincs szüksége. A képen olyan megoldást mulatunk be, amelyhez a szükséges lámpatestek igen olcsón beszerezhetők. A szoba méretének és a berendezés csoportosításának megfelelően a mennyezet közepén elhelyezett lámpa­helyről zslnórelhúzással és külön felfüggesztéssel osztjuk meg a világítást. A lámpatestek finom for­mája és a zsinórok szép vonala ízléses hatást bizto­sít. Ugyanakkor — mint az itt bemutatott esetben is — a lámpatest elhelyezése a kép kapcsolatában különleges hangsúlyozást eredményez. A világítótestek nemcsak este, működés közben tényezők a lakásban, hanem nappal is, amikor mint tárgyak láthatók. Szögezzük le, hogy a lámpa akkor is lámpa, ha éppen nem világít, a lámpatest ne hasonlítson tehát szoborra, se vázára, ne legyen olyan mint egy fa, mint egy virág, ne legyen olyan, mint egy madár. A lámpatest ne legyen más, mint lámpatest. Néhány szót kell szólni a lakás fénycső-világításá­ról is. Az utcák, az üzletek és a nyilvános helyisé­gek világításában mind nagyobb szerephez jut a fénycső. Hogy a lakásban használjuk-e vagy sem, ekörül sok vita folyik. A túlzottan hideg fény ba­rátságtalan, a színes pedig természetellenesen édes­kés, emellett fárasztja a szemet. A különböző színű fénycsövek megfelelő keverésével azonban el lehet érni természetes napíényhatást is. A fénycsövek világítótestei még nem formálódtak ki, és nem alakult ki a fénycsővilágítás technikájának és lehe­tőségeinek legjobban megfelelő lakásvilágítási gya­korlat sem Ezen a lámpán különösen az ernyő kiképzését figyeljük meg, amely jelen esetben egészen új for­mai jelleget nyert, noha lényegében nem más, mint egyszerű hajtogatott karton. Ezzel a megoldással a formák és felületek kialakításának gazdag változatai valósíthatók meg, bizonyítva a festett ízléstelen lámpaernyők egyeduralmának alkonyát. Gyakoribb rovarkártevők Pajzstetvek A sokféle pajzstetű közül a kaliforniai pajzstetvek a legveszélyesebbek. Kártételük abban nyilvánul meg, hogy mind a hajtások és a vesszők, mind a lomb és gyümölcs nedvét szívják. Ezzel nagymérték­ben korlátozzák a fa táplálkozását, és emiatt nem-» csak a hajtások, hanem még a fák is elpusztulhat­nak. Ha nem védekezünk ellenük, annyira elszapo­.4z almamolu és kártétele rodnak, hogy egyes hajtásokon, vesszőkön ún. kosz­bevonatot alkotnak. Elzárják a hajtásokat a levegő­től, megfosztják a fákat az asszimilátáktól, a kész táplálóanyagoktól. Kártételük tünetei az ún. lázfoltok is, amelyek a szívások helyén keletkeznek a hajtásokon a gyü­mölcsökön. Pl. a lázfoltos alma a hazai piacon is sokat veszít értékéből, exportra pedig egyáltalán nem kerülhet. A védekezés első teendője a fák karbantartásán kívül a korona ritkítása. A pajzstetveknek ugyanis a napfényhiányos, páratelt lombozat nyújt kedvező életfeltételeket. Ügy is védekezhetünk ellenük, hogy permetezés előtt a fa hámló kérgével együtt leka­parjuk őket. Az erősen fertőzött fákat ifjítással menthetjük meg a pajzstetvektől. Legeredményesebb védekezési eljárás a rügyfakadás előtti és a nyári mészkénleves permetezés. Ez utóbbi akkor hasznos, ha a pajzstetvek rajzása idején permetezünk. A fia­tal pajzstetvek, a lárvák ugyanis fejlődésük kezdetén meztelenek, nincsen pajzsuk. Ebben a fejlődési sza­kaszban viszonylag könnyebben irthatók, ha ugyan a rajzást idejében felismeri a gyakorlatlan gyü­mölcstermesztő. Alma bimbólikasztó

Next

/
Oldalképek
Tartalom