A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-17 / 11. szám
Fráter Erzsi Madách Imre és Szontágh Pál között — Dráfi Mátyás, Németh Ica, Bugár Béla Barátai körében a haldokló költő — Fazekas Imre, Dráfi Mátyás, Bugár Béla, Ferenczi Anna Bemutató a MATESZ színpadán MADACH A jövő évben lesz Madách Imre . születésének 150. évfordulója. A színház ebből az alkalomból tűzte műsorára a darabot, ezzel tiszteleg Az ember tragédiája halhatatlan költőjének. Bevezetőül néhány szó Felkai Ferencről, a szerzőről. Fiatal korában újságíróskodott, közben darabokat írt — vígjátékokat, színműveket és drámákat, de írt regényeket is. Ma hetvennyolc éves és Budapesten él. A műsorfüzet szerint ez a színpadi alkotása dráma. Szerintem nem az, nem is színmű, inkább képek Madách hányatott életéből. Ez az állításom mit sem von le a szerző szándékának tisztaságéból és őszinteségéből. A gondolkodó és vívódó Madáchot akarta színpadra állítani, megmutatva baráti körét, családi életét, kapcsolatát a korával, börtönben töltött napjainak légkörét... vagyis megpróbálta emberközelségbe hozni Madáchot, s vele együtt Fráter Erzsit, a feleségét is. Miért? Az elmúlt évszázadban sokan foglalkoztak Madách Imrével és magánéletével, hogy minél mélyebbre ásva felkutathassák azt a forrást, amelyből táplálkozott, és hogy megtudják, miből formálódott és terebélyesedett ki érzés- és gondolatvilága, hogy mi késztette Az ember tragédiája megírására. Egyesek szerint szépen induló, de rosszul végződő házassága nagymértékben befolyásolta remekműve megalkotásában, sőt, hogy korai halálát is családi körülményei okozták. Mások viszont felmentették a hűtlen és mulatni vágyó Fráter Erzsit, Madáchot vádolták túlzott érzékenységgel. Akadtak olyanok is jócskán, akik kizárólag a költő anyját hibáztatták a felborult házasságért, mivelhogy özvegy Madáchné kérlelhetetlen, szigorú és kemény asszony volt, aki határtalanul szerette a fiát, ugyanakkor rettenetesen gyűlölte Fráter Erzsit, a menyét. Mindebből aztán az következik, hogy igen sokan összefüggésbe hozták és hozzák Madách magánéletét Az ember tradégiája megszületésével. Okkal vagy anélkül, ki tudná teljes felelősséggel ezt vagy azt állítani? De mit szól ehhez a darab szerzője? Szerinte Az ember tragédiája a kor szellemében fogant és annak a szülötte. Tény, hogy a bukott negyvennyolcas forradalmak és a Bachkorszak csak még inkább elmélyítették az egyébként is örökösen töprengő és vívódó ember gondolatvilágát, s tették még ziláltabbá válságban levő lelkivilágát. A szerző meggyőződése, hogy Madách családi életének szerencsétlen alakulása nem befolyásolta a tragédia mondanivalóját. Legfeljebb a prágai kép egyetlen jelenetében érződik Fráter Erzsi hűtlenségének hatása. Az első változatban Keplerné védi a férjét az udvaroncoktól, a véglegesben pedig Keplerné már élnivágyó, léha teremtés, aki megcsalja férjét az udvaroncokkal. Az ember nem kérheti számon a szerzőtől azt, ami nincs benne a művében. Csakis afölött gondolkodhat el, amit lát és hall a színpadról. Abból világosan kitűnik a szerző szándéka és célja: kiemelni és felmutatni Madáchot, az embert. A Madách körül zajló színpadi világ figuráit is ennek érdekében és ezzel a céllal mozgatja, beszélteti, vagyis mindent és mindenkit alárendel a darab főhősének. Így a főhős alakja felerősödik, élesen kirajzolódik, míg a többi figura elmosódik. Egy-egy pillanatra ugyan felvillannak, aztán a semmibe vesznek, mint a hulló csillagok. Madách Imre alakját viszont jól megfogta a szerző, s ahogy életre kelt a színpadon, az nagy mértékben Dráfi Mátyásnak tudható be. Az előadás első pillanatától az utolsóig őt láttam, neki hittem, őt éreztem közel magamhoz, őt — Madáchot, a töprengőt, a vívódót, a nagy gondolkodót, a lelke mélyén önmagával és a világgal perlekedőt, az ember sorsát kutató és sorsáért aggódót, a kor nagy kérdéseire választ keresőt... az embert: a gyarlót és óriást, a küzdőt és bízva bízót... Dráfi Mátyásnak eddig talán legszebb, legemberibb, legnagyobb alakítását láttuk. Madách igen átgondoltan, igényesen és aprólékosan kimunkált figuráját egyetlen hamis hang, felesleges mozdulat és gesztus nélkül keltette életre. Pátoszmentes, visszafogott és átélt játékával valóban állandóan izzott a színpadon — szenvedett és vergődött, aláhullt és szárnyalt, mígnem teljesen elégett... Nehéz feladat hárult Németh Icára Fráter Erzsi alakjának megformálásában. A köztudatban „rossz asszonyként“ élő alak életre keltése nem könnyű, különösen akkor nem, ha magunk is kételyek közt hányódunk, mivel nem ismerjük a teljes igazságot. Milyen lehetett valójában Fráter Erzsi, mi lehet a teljes igazság? Az előadás után én is ezt kérdeztem magamtól, mert a szerző sem válaszolta meg egyértelműen és világosan a kérdést, talán nem is volt célja. Így hát élettapasztalatomra támaszkodva vizsgálódni kezdtem, Madách, Bori István és özv. Madáchné — Dráfi Fráter Erzsi a csábítója karja közt — Ropog Mátyás, Bugár Gáspár, Palotás Gabi József, Németh Ica
