A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-17 / 11. szám
s erre a következtetésre jutottam: egy menyét gyűlölő anyós még ma is képes mellékutakra terelni a fiatalok életét, hát még abban a korban!... Ha elképzeljük, hogy Madách Imre komor ember lehetett, s mint általában a nagy gondolkodók, magába zárkózott, kissé bogaras, sőt önző is, hiszen mindent a saját munkájának rendelt alá, tehát munkáját mindenek fölé és elé helyezte, akkor nem nehéz a következtetés, hogy felesége, a ragyogóan szép és fiatal teremtés nem játszhatott, mókázhatott, de még csak nem is kacaghatott kedvére a férje mellett, s ha a gondolatsorba belevesszük azt az ismert tényt is, hogy Madách Imre beteg ember volt, tébécés, már pedig akkoriban egy tüdőbeteg... de nem folytatom. Csupán kételyleim forrásának a kútjába pillantottam be, s nyilván ugyanezt Németh Ica is megtette, amikor a szerepére készült. Hogy mennyi problémája lehetett, arra a fenti gondolatsorból is következtetni lehet. De a feladatát végül is megoldotta. És jól oldotta meg. A szövegadta lehetőségekhez hozzátette vitathatatlan tehetségét és egyéniségét, szerepfelfogásában pedig nagyon okosan a középutat választotta. Emberi és meleg volt Bugár Gáspár Bori Istvánja. Ugyanez mondható el Bugár Béláról, Fazekas Imréről, Király Dezsőről, Rozsár Józsefről, Siposs Ernőről és Udvardi Annáról. Hiteles volt Turner Zsigmond vizsgálóbírója, úgyszintén Pőthe István és Krizsmanek Imre villanásnyi jelenésében. Palotás Gabit jóságos arcával és meleg hangjával nehéz elképzelni özvegy Madáchnénak. Bár ki tudja?... Hátha éppen ilyen volt?! De ha ilyen volt, gyűlölhetett-e úgy és annyira, mint ahogy tudjuk, hisszük róla? ... Hát ez, ez a felemásság jellemezte Palotás Gabi alakítását. Kemény és szigorú akart lenni, mégis túl emberi és jóságos volt... Ropog József a csábítót, Hanzély Ferencet jól megformáltan jelenítette meg, bár alakítását kissé harsánynak éreztem. Ha valamicskével viszszafogottabban játszik, hajlékonyabban és rafináltabban, talán jobban aláhúzza a figura mondanivalóját, hitelesebben. Hiszen markáns férfiasságával, a női szemnek (nem észnek) tetsző életszemléletével az adott helyzetben „erőfölényben“ volt Madách Imrével szemben. Megvallom, szándékosan hagytam a sor végére Ferenczi Annát, illetve az általa alakított Borkát, a primitív parasztasszony figuráját. Az író talán az ő alakjába szőtte bele a legtöbb ízt és színt, bájt és lírát. Csupán néhány percig tartózkodott a színpadon, mégis ő hozta be a napsugarat a komor falak közé. Olyan volt, mint a mezei vadvirág, s naiv csicsergésével a felhők alatt trillázó pacsirtát idézte, ö volt az, aki megédesítette és bearanyozta Madách Imre végnapjait. Sokáig emlékezni fogok Ferenczi Anna szerepére és játékára... Kitűnőek Csonka István jelmeztervei, úgyszintén Platzner Tibor díszletei. Dobi Géza kísérőzenéje rám nagyon lehangolóan hatott. Az előadás egyébként is komor hangját még jobban aláhúzta, elmélyítette, még fojtogatóbbá tette levegőjét. Talán itt-ott egy kicsit szárnyalóbb és felszabadultabb muzsikával hangsúlyt adhatott volna Madách hitvallásának: Ember küzdj és bízva bízzál! Jó és értékes előadást láttunk. Konrád József rendező jó munkát végzett, bár nem volt könnyű színpadra állítani ezt a darabot. Ennek ellenére sikerült összefogni és egységes stílusban játszatni a színészeket, amivel elérte a célját: felmutatta és megragyogtatta Madách Imrének, Az ember tragédiája halhatatlan költőjének alakját... LOVICSEK BÉLA Nagy László felvételei A népgazdaság fejlesztése szerves részét képezi pártunk politikájának. Ezt bizonyítják a CSKP KB és az SZLKP februári plenáris ülései is, melyek aprólékosan elemezték országunk gazdasági helyzetét, s összevetették a CSKP XIV. kongresszusán elfogadott gazdaságfejlesztési határozatok és célkitűzések valóra váltását népgazdaságunk fejlődési ütemével, irányával — s a valóságos gazdasági eredményekkel. Közismert, hogy pártunk XIV. kongresszusának programja mind gazdasági, mind politikai vonatkozásban teljes mértékben kifejezésre juttatja dolgozó népünk, a társadalom különböző rétegeinek, valamint hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek az érdekeit. S ugyanakkor útmutatást jelent a tervfeladatok legelőnyösebb megvalósításában és a dolgozók életszínvonalának emelésében. Így a februári plenáris üléseken megvitatott gazdasági kérdések és az elfogadott határozatok szintén nagy jelentőséggel bírnak, s minden állampolgárt közvetlenül érintenék. Annak ellenére, hogy a múlt év folyamán népgazdaságunkban jelentős sikereket értünk el, a plenáris ülések az elért pozitív eredmények méltatása mellett bíráló módon értékelték a gazdasági fejlődést gátló tényezőket és az akadályozó körülményeket. Hatékonyabban és ésszerűbben Mindkét ülés központi kérdése kiemelkedően a gazdasági hatékonyság emelése volt. A hatékonyság lényegében a gazdálkodás eredményességének a kifejezője és a szocialista tervgazdálkodás egyik legfontosabb követelménye. Közös célunk, hogy minél gazdaságosabban, a lehető legkisebb ráfordítások mellett, minél jobb gazdasági eredményeket érjünk el. Más szóval — a rendelkezésünkre álló termelőeszközök és a munkaidő teljes kihasználásával odaadó munkával, a lehető legalacsonyabb költségek mellett, elegendő mennyiségben, a megfelelő választékban kifogástalan minőségű termékeket gyártsunk. Természetesen a gazdasági hatékonyság nem új elv, de előtérbe állítását a korábbi időszakban számos objektív és szubjektív tényező gátolta. A hatékonyság előtérbe helyezését az intenzív gazdálkodási szakaszra való fokozatos áttérés tette elkerülhetetlenül követelménnyé. A gazdasági hatékonyság fontosságának alábecsülése rendszerint gazdasági ellentmondásokhoz és egyensúlyi zavarokhoz vezet. Erre mutatnak az 1968—69-es évek tapasztalatai is. Ebben az időszakban a termelékenység emelkedése nem érte el a kívánatos mértéket, míg a bérek növekedése, valamint a lakosság pénzbevételének emelkedése túlhaladta a termelés és az árualap bővülésének ütemét. A tudományos műszaki forradalom korszakában a hatékonyság elve megköveteli, hogy minden dolgozó a saját munkahelyén kötelességének tekintse az új és haladó módszerek bevezetését, bátran és határozottan lépjen harcba a kényelmesség, az önzés, az önteltség, a konzervativizmus és egyéb káros törekvések ellen. A hatékonyság az irányítás és a szervezés területén olyan munkastílus kialakítását jelenti, amikor nem kérdéses, hogy kire tartozik a döntések joga és ki a felelős a helyes vagy helytelen döntésekért. A tartós gazdasági hatékonyság és az ésszerűsítés fő feladata társadalmunk minden szintjén elősegíteni az állandóan korszerűsödő, kiegyensúlyozott és gazdaságos fejlődést a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek mind teljesebb kielégítése érdekében. Népgazdaságunk további fejlődésének és a gazdasági hatékonyság növelésének egyik legjelentősebb forrása mindazon tartalékok feltárása, amelyeknek mozgósítása és felszabadítása nem jelent többletkiadást a társadalomnak, tehát nem szükséges az újabb befektetés. Az ilyen tartalékok közé tartozik például a termelés irányításának és a munka szervezésének tökéletesítése, a dolgozók kezdeményezése, a munkaerkölcs emelkedése, az álló alapok jobb kihasználása, az önköltség csökkentése és más tartalékok. Minden munkahelynek, műhelynek, üzemnek, vállalatnak, nemzeti bizottságnak és egyéb szervezetnek megvan minden lehetősége a termelés, a vezetés és egyéb tevékenységek állandó javítására és tökéletesítésére. Korszakunkban egyre nagyobb jelentősége van az időtényezőnek. A plenáris ülések vitájában a felszólalók több esetben rámutattak, hogy sok termelési egység nem használja ki kellő mértékben a munkaidőt, s így gyakran a legkorszerűbb termelési eszközök is kihasználatlanul maradnak. Esetenként a rossz munkamegosztás és a hiányos szervezés következtében a munkaidő-alap 30 %-át is kihasználatlanul hagyják. Az időtényező fontosságával szorosan összefügg napjaink legtöbbet vitatott kérdése — a beruházások ütemezése, pontosabban az építkezések kivitelezési ideje. A beruházások tartós problémáit — a kivitelezési idő elhúzódását, a tervezett beruházási költségek túllépését, a késedelmes üzembehelyezést — nem sikerült még teljes mértékben felszámolni. Bár az 1971-es évben csökkent a befejezetlen építkezések száma és terjedelme, mégis a beruházásoknál észlelhetők legnagyobb mértékben a múlt fogyatékosságai. A beruházási tervelőkészítő munkálatok és az építkezések kivitelezési idejének a lerövidítése és a többi hiányosság eltávolítása igen fontos feladat, hisz az ötödik ötéves tervben több mint 523 milliárd koronát fordítunk beruházási célokra. A tervben előirányzott beruházások megvalósításától és üzembehelyezésétől függ népgazdaságunk előrehaladásának üteme, a társadalmi termelés fejlődése és az életszínvonal tartós emelkedése. A termelés korszerűsítése következtében népgazdaságunkban további szerkezeti változások várhatók, mégpedig bővülnek a progresszív és dinamikus termelési ágak, (vegyipar, gépipar), tovább folytatódik a veszteséges és alacsony hatékonyságú termelés csökkentése, tovább fejlődik népgazdaságunk egyik legfontosabb termelési ágazata — a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság. A termelés szerkezeti változásainak következtében szükségszerűen megindul a foglalkozási struktúra átrendeződése. Az új termelési ágak bővülése, a mechanizált és automatizált gyártási folyamatok szükségessé teszik a termelés legfontosabb tényezőjének — a munkaerőnek át- illetve továbbképzését. A műszaki haladással párhuzamosan növekszik a szakképzettséget igénylő bonyolult munka részaránya, tovább szűkül a különösebb felkészültséget nem igénylő, egyszerű testi munkák volumene. A CSKP KB és az SZLKP KB plenáris ülése leszögezte, hogy a jövőben egyre nagyobb gondot kell fordítanunk a tudomány és a technika fejlődésére. A XIV. kongresszus határozataival összhangban a népgazdaság minden területén, a vezetés és az irányítás minden szintjén szükséges az elért színvonal emelése. A februári plenáris ülések hangsúlyozták, hogy az 1972. évi gazdaságfejlesztési terv feladatai és célkitűzései sokkal igényesebbek, mint a múlt éviek voltak. A minőségi és mennyiségi mutatók maradéktalan teljesítése ötödik ötéves tervünk feladatainak sikeres teljesítését is jelenti. Már most fel kell készülnünk különösen az ötéves terv utolsó éveiben vagy csak a hatodik ötéves terv időszakában realizálódó igényes és nagy terjedelmű beruházási célkitűzésekre. Az ilyen feladatok közé tartozik pl. a dunai vízmű1 felépítése és a Csallóköz biztonságos árvízvédelme, melynek megvalósításához szükséges a tervek nemzetközi koordinálása is. Ebből is látható, hogy ma már elképzelhetetlen népgazdaságunk tervszerű fejlesztése a szocialista gazdasági integráció elmélyítése, a szocialista országok — főként a KGST tagállamok — együttműködésének további bővítése nélkül. Bizonyítják ezt a februári plenáris ülések határozatai is. MIHÁLY GÉZA, mérnök hét 5
