A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-31 / 13. szám
A Pantheonban Sortűz a Vár fokán... 27 évvel ezelőtt, 1945. április 4-én szabadult fel Magyarország Tíz éve avatták fel Budapesten, a Pantheonban a Vörös Brigád tagjainak síremlékét, akiket a fasizmus esztelen őrjöngése 1945. január 26-án kivégzett. Életük virágjában gyilkolták meg őket: Braun Évát, Rónai Ferencet, Füredi Lászlót, Füredi Lászlónét, Absalon Saroltát, Dálnoki Nagy Ferencet. Fuhrmann Vilmost, Nyeste Kálmánt, Varga Ernőt, Varga Károlyt és Bauch Sándort. Napkelte előtt hallak meg... Az utolsó pillanatokban, amikor a szovjet csapatok már ott álltak a budai vár kapuja előtt, s lent a vár mélyében — huszonöt méter mélyen a föld alatt, az úgynevezett Ezüstkamrában — őrizték és kínozták a Vörös Brigád tagjait. Egy patkánylyukban, ahol még nyáron sem olvad meg a jég. A Vörös Brigád akkor választotta nevét, amikor — 1944 októbere után — egy Vilma királynő úti elhagyott villa pincéjében bujkált. Itt várta a felmentő szovjet csapatokat, de nem tétlenül. A sötétség leple alatt német harckocsikat robbantottak, katonákat fegyvereztek le, s az ily módon zsákmányolt fegyverrel tovább folytatták akciójukat. Cseles fortéllyal megrohamozták a nyilas pártházat és kiszabadították szenvedő áldozatait: gyermekeket, asszonyokat és férfiakat. Egy ízben német katonai teherautókat szereztek, ezt megtömték röpirattal, vitték széjjel a városba, nem törődve a körülöttük dúló ostrommal. S hiába dühöngött a Nemzeti Számonkérő Különítmény vezérkari főnöksége, a Gestapo vezérkara, mindennap „történt valami“__ A rejtekhelyükön néha feltűnt egy törékeny alkatú, szemüveges szőke lány — mindig rövid időre —, Braun Évának hívták. Ennek a fiatal lánynak a tanácsára határozták el 1945 első napjaiban, hogy kitörnek a német katonai gyűrűből, és átszöknek a szovjet csapatokhoz. Heteken át gyűjtötték az akcióhoz szükséges lőszereket és fegyvereket. Ahány újabb puska és gránát rejtőzött a lakatlan ház pincéjében, úgy ritkultak a náci katonák. A kitörés nem sikerült. A németek felfedezték őket... Akkor még nem tudták, hogy a Gestapo a csendőrséggel közösen kutatta már nyomukat, és a leghírhedtebb „kommunistaszakértőt“, Juhász István csendőrpribéket jelölték ki a brigád felgöngyölítésére. 1945. január 7-én rájuk csapott a Gestapo. A Várban levő föld alatti kazamatákban őrizték őket, ugyanott volt akkor már két napja az úgynevezett „jégveremben“ Braun Éva is. B avn Éva Rónai Ferenc Holmijaik között megtalálták a Vörös Brigád névre szóló igazolványokat és a sarló-kalapáccsal hímzett vörös zászlócskákat. A legválogatottabb kínzásoknak vetették alá őket. De hiába villanyozták, ütlegelték előttük Braun Évát, hiába szorítottak fejükre vaspántot, amelyen mindig csavartak egyet, hiába nyomorították meg testüket, lelkűket nem tudták megtörni. — Én nem ismerem őket — vallotta Braun Éva. — Sohasem láttuk őt — vallották a Vörös Brigád tagjai... E jelenetet egy csendőrtiszt mondotta el, aki a felszabadulás után a nép törvényszéke előtt felelt a foglyok kínzásáért. Lent, a föld mélyében levő üregben tizenegy fiatal várta a napkeltét... A felszabadulást... Minden ágyúlövés az életet hozta közelebb hozzájuk, pedig akkor már a sír szélén álltak. 1945. január 26-án kora reggel a Gestapo-pribékek vezetője, Gottstein, női ruhába öltözve, szőke női parókával a fején, a csatornákon keresztül próbált megszökni. (Nem menekülhetett meg, mert a szovjet katonák felfedték rejtekhelyét és kiráncigálták a gyáva pribékeket a csatornából, és feltartóztathatatlanul hatoltak be a Várba.) De előtte kiadta a jelszót: likvidálni a Vörös Brigádot! A magyar csendőrök és a Gestapo bóbérlegényei kivezényelték őket a várfok egyik teraszára és kettesével állították őket a puskacső elé. A kivégzés után lerugdosták a Vörös Brigád tagjait a várfok alatt levő bombatölcsérbe és kiadták a parancsot elföldelésükre. Hosszú percekig hullámzott a föld... Mint az exhumálás alkalmával kiderült, egyetlen lövés kivételével, egy sem volt halálos. Nem akarta befogadni őket a föld, hiszen olyan fiatalok voltak mind. Egyikőjük sem töltötte be a harmincadik évét. A múltat idézzük, amikor a Vörös Brigádra, és a második világháborúban a felszabadulásért életét vesztett sokezer hős fiatalra emlékezünk ... HORVÁTH ZSÔKA CEYLON Területe: 65 810 km2. Lakossága: 12,0 millió (1968). Fővárosa: Colombo, kül városokkal együtt 800 000 lakos (1987). Államforma: Köztársaság. A Brit Nemzetközösség, az ENSZ és a Colombo terv tagja. Ceylon, a körte alakú szigetország, India legdélibb partjától délkeletre, az Indiai-óceán hasonnevű szigetén terül el. Lakosságának 65 százaléka szlngaléz, 20 százaléka tamil, 6 százaléka mór, a többi vedda őslakos, maláj és európai. Az európai gyarmatosítók közül a portugálok jelentek meg először — 1505-ben —, helyükbe 1658-ban a hollandok léptek, majd 1795-ben színre léptek az angolok, akik a szigetet meghódították és 1802-ben brit koro nagyarmatnak nyilvánították. Közel másfél évszázados gyarmati elnyomás után Ceylon 1948-ban önálló állam lett, de az utolsó angol katonai egységek csak 1960-ban hagyták el az országot. A szigetország felszíne aránylag egyszerű. A terjedelmes északi síkság hoz szervesen kapcsolódik a hegyvl déket körülölelő parti síkság. A déli rész közepén emelkedik ki a kristályos kőzetekből álló hegyvidék legmagasabb csúcsa, a 2524 m magas Pidurutalagala, de ennél ismertebb a 2243 m magas piramis alakú Adam's Peak, amelyet mind a buddhisták, mind a keresztények zarándokhelyül használnak. A hegységből bővizű, de időszakos jellegű folyók rohannak a síkságokra, ahol lelassulnak és kanyarogni kezdenek. Leghosszabb közülük a Mahaweli Ganga (330 km). A déli országrészeket trópusi őserdők, a magasabban fekvő vidékeket lombhullató fákból álló erdők borítják. Az éghajlat trópusi. Az évi középhőmérséklet Colombóban 26,7 C°, az 500 m-rel magasabban fekvő Kandy vidékén 24 C°, az 1900 m magasságban fekvő Nuwara Ellya vidékén csak 14 C°. Az évi csapadék is igen változatos, a főváros környékén 2200 mm, a délnyugati lejtőkön 3000 mm-nél is több, az északi országrészben 1000 mm körüli. Ceylon monokultúrás jellegű, a tea-, gumi- és kókuszexporttól függő agrárország. Ásványkincseit most tárják fel. Bányatermékei közül legjelentősebb a grafit, továbbá a zafír, akvamarín, topáz és rubin, újabban a magnezit, króm, ilmenit, titán, tórium és csillám. A tengervízből sót párolnak. A főváros közelében kohászati üzem, acélhengermü és csőgyár működik. Gyáripara a második világháború óta lendületesen fejlődik. Az üzemek legnagyobb része a fő mezőgazdasági exportcikkek feldolgozásával foglalkozik, de vegyipari, építőanyag-, textil-, bőr-, cipő-, fa-, papír-, élelmiszer- és dohányipari üzemek is vannak. Az ország területének 12 százaléka szántó és ültetvény. A fontosabb növényi termékek a fő exportcikkeken kívül a kakaó, rizs, köles, zöldség, gyümölcs, cukornád, dohány, fahéj, bors és szegfűszeg. A vasutak együttes hosszúsága mintegy 1500 km, a műutaké több mint 20 000 km. A colomból kikötő és repülőtér világjelentőségű tengeri és légiközlekedési gócpont. A felnőtt lakosság mintegy negyedrésze Írástudatlan. Az alapfokú oktatás kőtelező és ingyenes.
