A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-07 / 1. szám
Keressétek, ami összeköt... „Könyvének program osan hangzó címe van: „Keressétek, ami összeköt...“ Kiknek szánta ezt a jelszó nevű felszólítást és hogy filgg össze könyvének mondanivalójával ? A cím idézet. Tamási Áronnak egy erdélyi magyar íródelegációval végigjárt 1937-es csehszlovákiai körútja alkalmából sok helyen elmondott beszédéből való, amelyben a korabeli baloldali magyaroknak a társadalom belső szociális, népi demokratikus átalakítására való szövetkezését és a közép-európai népeknek a fenyegető német fasizmussal szembeni összefogását hirdette. Ilyen alapon került ez a jelszó akkor a csehszlovákiai kommunista párt által kiadott Magyar Nap című napilapba is, amellyel könyvemben foglalkozom. A Magyar Napot a CSKP a Kommunista Internacionálé 1935 augusztusában megtartott kongresszusán kidolgozott új irányelvek jegyében, lényegében a fentebb megfogalmazott politika gyakorlati megvalósítására hozta létre. Ebből következően azt lehetne gondolni, hogy talán nem is egészen helyénvaló, hogy ezt a programot könyvem címoldalán egy Tamási idézet reprezentálja, akiről tudvalevő, hogy nem is volt kommunista. De irodalomtörténész vagyok, s bár a Magyar Nap kapcsán a korabeli antifasiszta egységfronttörekvéseknek a magyar politikai vonatkozásait is feldolgoztam, ha akartam, ha nem, ezt az egész problémakört az irodalomtörténész szemüvegén keresztül néztem. Milyen szerepe volt a Magyar Napnak ezeknek az eredményeknek az elérésében? Nagyon nagy szerepe volt. A baloldali antifasiszta erők tömörülésének szükségessége a 30-as évek közepén még távolról sem vált közfelismeréssé. A Kom-I.őrinez Gyula rajza Büszkék lehetünk-e hagyományainkra, az első köztársaság magyar munkásmozgalmára, a CSKP népfrontos beállítottságú lapjára, az Ostraván kiadott Magyar Napra? Ezekre a kérdésekre válaszol a kort kitűnően ismerő Varga Rózsának a bratislavai Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában nemrég megjelent Keressétek, ami összeköt... című könyve. A fiatal budapesti Irodalomtörténész végigkíséri ennek a jelentős újságnak az útját: megalapításának és megjelenésének a körülményeit, szerkesztőinek és munkatársainak pályáját, publikációinak hatását és utóéletét. Mivel a gondosan megírt könyvet a csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatok további jelentős állomásának tekintjük megkértük a szerzőt, aki a Szlovák írószövetség budmerleei alkotóházában tartózkodott, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. rrumista Internacionálé irányzatával szemben elég nagy volt a bizalmatlanság mind a progresszivitás erőtartalékának tekinthető intelektuellek. passzív középrétegek körében, mind a baloldali pártok, de még a munkásmozgalom vezetői részéről is. A Szociáldemokrata Internacionálé és pártjainak vezetői például mindvégig elutasították. A CSKP a kommunista pártok közt az elsők közé tartozott, amely az adott nemzetközi politikai helyzef elemzése alapján felismerte az idők szavát, s abból a konkrét, rá váró feladatokat, és viszonylag gyorsan kidolgozta az ezek megvalósításához szükséges gyakorlati programot. Ehhez tartozott, a Magyar Nap című napilap megalapítása is, A magyarországi kommunista mozgalomban különböző okok miatt erre csak később kerülhetett sor. A magyarországi és romániai antifasiszta népfronttörekvések kibontakozásának legfőbb akadálya az volt, hogy a kommunista pártok a csehszlovákiai helyzettel ellentétben itt csak illegalitásban dolgozhattak, nem voltak fórumaik. A CSKP az ottani kommunista mozgalom segítségére sietett akkor, amikor a Magyar Napot a csehszlovákiai mellett a magyarországi és romániai antifasiszta népírontpolitika szolgálatába is állította. Ilyen alapról a Magyar Nap az akkori közép-európai antifasiszta egységfronttörekvéseknek a legjelentősebb magyar nyelvű fóruma lett. Mit jelentett a Magyar Nap a csehszlovákiai magyarság életében? Az 1936—38-as években a leghaladóbb és az egyik legszínvonalasabban szerkesztett és legnépszerűbb napilapot 3—8000 példányban nyomtatták, egyes különszámai azonban a húszezres példányszámot is elérték. Mint a CSKP magyar napilapja tudósító-, terjesztő-, belső- és külső munkatársai körével, előfizetőivel fóruma és szervezője volt mindazoknak az akcióknak, amelyek igyekeztek úgy orientálni a lakosságot, hogy a fasiszta erők elleni nemzeti és nemzetközi harcban a baloldali egységfrontba tömörüljön. A CSKP ezen a téren a magyar lakosság körében igen szép eredményeket ért el. Mindez beletartozik az itt élő magyarság progresszív hagyománykörébe, amit — én legalábbis úgy látom — példáival, hasznosítható tapasztalataival nem aknáznak ki olyan mértékben, mint ahogyan lehetne. A Magyar Nap időszaka a csehszlovákiai cseh, szlovák, magyar, német, ukrán progresszív erők együttműködésének olyan Iskoláját jelentette, amit a müncheni tárgyalások, majd az 1945 utáni idők nagyban semlegesítettek, de amihez, mint előreutaló példához, sok mindenben ma is vissza lehetne nyúlni. A csehszlovákiai magyarság számára a Magyar Nap története talán elsősorban ezekért tanulságos, de nem kevésbé érdekes a lapnak a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom történetében betöltött szerepe sem, amit ugyancsak igyekeztem feldolgozni. Mindezek alapján könyve komoly munkának, és a csehszlovákiai magyarság haladó hagyományai és a közép-európai népek progresszív együttműködésének története szempontjából rendkívül érdekesnek látszik. Hogyan jutott az elhatározáshoz, hogy ezzel a problémakörrel foglalkozzon? Dunántúlon, egy szlovák faluban nőttem föl. Ha őszintén s a valóságnak megfelelően kellene válaszolnom arra a kérdésre, hogy mi az anyanyelvem, azt kellene mondanom: magyar és szlovák. Anyai nagyapám házánál magyarul, apáménál szlovákul, otthon keverve beszéltünk. Szülőfalumból igen korán, tulajdonképpen- már tízéves koromban kiszakadtam, szüleim meghaltak, s úgy tűnt, ez a világ számomra elveszett. Amikor aztán egy hivatalos kiküldetésben a magyar-cseh-szlovák irodalmi kapcsolatok kutatásának céljából először jöttem Szlovákiába, úgy éreztem, mintha valami csodaként szülőhazámba találtam volna vissza. Az élmény intenzitásához nyilvánvalóan az is hozzájárult, hogy ez volt életem első külföldi útja. Közelebbről, belülről ismerhettem meg az ország népének a magyarétól sokban eltérő történelmét és irodalmát, aminek birtokában aztán már a magunkét is másképp láttam, jobban megértettem. A magyar irodalom külföldi visszhangja után indulva jutottam el, tehát a szlovákiai magyar szellemi élet, majd innen a szlovák és cseh irodalom tanulmányozásához. Eddig ezzel inkább csak „mellékesen" foglalkozhattam, remélem azonban hogy a közeljövőtől kezdve „főfoglalkozásként“ is ezen a területen dolgozhatom. Ami közelebbről a Magyar Naphoz kapcsolódó problémakör feldolgozásának vállalását illeti, ahhoz úgy jutottam el, hogy kerestem azokat až összefüggéseket, amelyek a csehszlovákiai szellemi életnek a magyarországitól eltérő vonásait magyarázzák a két világháború közti időszakban. Az, hogy Csehszlovákiában a haladó gondolat, egyáltalán a progresszivitás jobban érvényesülhetett, mint Magyarországon, hogy itt tömegeket mozgósító, a közgondolkozást nagyban befolyásoló erővé válhatott, arra a két ország alaphelyzetét meghatározó gazdasági és politikai struktúrájának lényegesen eltérő volta mellett nem jitolsósorban azért is kerülhetett sor, mert itt jobban sikerült érvényt szerezni annak — a középeurópni népek számára szerintem ma is még sok szempontból nagyon aktuális — jelszónak, amely Tamási Áron mondatos megfogalmazásában így hangzik: „Azt keressétek, ami összeköt, s nem ami elválaszt.“
