A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-28 / 4. szám
SCHUBERT emlékére Az életút, amely éppen 175 éve vette kezdetét Bécs egyik külvárosának sokgyermekes tanító családjában, nagyon rövid, küzdelmes és nélkülözésekkel terhes volt. Az év első hónapjának utolsó napja — születésének évfordulója — bizony csupán harmincegyszer köszöntött rá, s így a halált hozó betegség nagyonis idő előtt tett pontot az alkotásokban és zseniális megnyilatkozásokban oly rendkívüli és gazdag élet után. Szellemi, de főleg zenei adottságai — melyek a Schubert családban, ahol mindenki muzsikált, szinte hagyománynak tekinthetők — korán megnyilvánulnak s így nem meglepő, hogy már ötévesen kezdi látogatni apja iskoláját. Innen azonban pár év múlva konviktusba kerül, mert muzikalitása és kristálytiszta hangocskája révén vele töltik be az udvari énekkar szoprán szólamában megüresedett helyet. Schubert-est Joseph von Spaunéknál (Schwind szépiarajza, 1868) •••• a dal pacsirtája •••• Mint ismeretes a járási népművelési otthonok egyik elsődleges feladata metodikai anyagok kiadásával szakmailag segíteni, színvonalasabbá tenni a népművelői, propagációs és kulturális tevékenységet. Továbbá a legszorosabb együttműködésben a társadalmi szervezetekkel, a koordináló szerepet is betölteni. Milyen ez a szerep a gyakorlatban? A járási népművelési otthonok (kevés kivétellel) a tömegszervezetek állítólagos passzivitása következtében, de inkább az együttműködés hiánya folyA konviktusi évek után, melyek alatt már lázasan és sikeresen komponál, az atyai döntés értelmében segédtanítóskodik, de éppen úgy, mint ahogy komponista zsenije képtelen alávetni magát a kontrapunkt és a klasszikus szabályok dogmáinak, épp úgy nem bírja az életben sem elviselni a tanítóskodás megkötöttségét és nyűgét. Háromévi működés után állását felmondja, s ettől kezdve tulajdonképpen már nem áll többé polgári értelemben vett munkaviszonyba. Pedig — hogy a zeneszerzéshez nyugodt megélhetést biztosítson magának — minden vágya ez volt, s ezért pályázott meg élete során nem egy zenemesteri állást, de a sors könyörtelen iróniája mindig úgy intézte, hogy a kinevezést az élelmesebb, de természetesen tehetségtelenebb ellenpályázó nyerje el. Egy hasonló jellegű kudarc alkalmával mondta nagyon találóan: „Engem az államnak kellene eltartani, mert én nem születtem másra, csakis komponálásra.“ És milyen igaz ez a keserűen őszinte kifakadás, mert a félszeg Schubert, akit minden kiadója becsapott és kizsákmányolt, akinek szinte nem volt érzéke a reális élethez, aki az igénytelenségben odáig ment, hogy bohém módjára hajléktalanul barátainál és testvérénél tengette életét, igazán nem értett máshoz — csak a zeneszerzéshez. De ahhoz aztán igazán értett. Eltán a fő küldetésük rovására a tömegszervezetek helyett végzik a szervező munkát. Holott a Csemadoknak sajátos helyzetéből kifolyólag fő küldetése a magyar dolgozók közt végzendő kulturális és népművelő munka szervezése, elősegítése, de semmi esetre sem kisajátított feladata. Előfordul még ma is, hogy a járási népművelési otthon anyagilag nem igyekszik támogatni a Csemadok által kezdeményezett és szervezett kulturális rendezvényeket. Ezért is bomlott fel több kiváló színjátszó és táncegyüttes is, vagy kápráztató már magában véve a zsánerek sokfélesége, melyben alkotó fantáziája megnyilvánult, valamint ezek keretén belül pusztán a számok menynyiségi értéke, mert hiszen csak dalból — az ő „Lied“-jeiből — több mint hatszáz örökbecsű remeket hagyott ránk, melyekhez kilenc szimfónia, nyitányok és operák sora, vonós kamaramuzsika, valamint zongorára írott szerzeményeinek hosszú és gyönyörű láncolata kapcsolódik. A számok után pedig ha az ember -beléhallgat magába a muzsikába, a dalok leírhatatlanul szép életgazdagságú világába — melyek között a 17—18 éves legényke már olyan gyöngyszemeket dalolt ki magából, mint a Goethe-versekre komponált „Rémkirály“-t vagy a „Margit a rokkánál“-t ezt a szívbe markoló szerelmi vallomást — azután szimfóniái közül a Befejezetlenbe, melynek a csellókon és nagybőgőkön megszólaló főtémája a lélek legmélyéről jövő sóhajként tör elő, vagy intim hangulatú és bensőséges zongoramuzsikájának bármelyikébe, megérti azt a lelkes rajongást, mellyel barátai vették körül, mikor kezdetüket vették a híres „schubertiádák“. Igen a barátok, azok a barátok, akik Schubert számára mindent jelentettek, mert ők-áHtak mellette jó és rossz időkben, ők képviselték életében az annyira áhított melegséget és megértést, ők voltak művészetének közvetelhagyva a Csemadok-elnevezést, a kultúrotthon neve alatt működik. Természetesen nem az elnevezés a lényeg, hanem a közös cél érdekében végzett munka. Azonban figyelembe kell venni a gyakorlatot, amikor az önkéntes kulturális dolgozók elvi kérdést csinálnak az elnevezésből. Régóta vajúdó probléma oldódna meg azzal, ha mind központi, min’d járási szintén tisztázódnék ez a kérdés. Véleményünk szerint egyik ilyen megoldás lehetne, ha a tömegszervezetek közhasznú, de anyagi bevétellel nem járó rendezvényeit, kezdeményezéseit (előadás, énekkar, táncegyüttes, tanfolyamok stb.) a népművelési otthon lehetőségeihez mérten pénzügyileg fedezné, a kezdeményező, szervező tőién visszhangjai, éltetői és megértői, mikor esténként betérve a „Fekete macská“-ba„ a „Magyar Koronához“ címzett vendéglőbe, vagy otthon, valamelyik bohémtanyán, odaült a zongorához és megindította a muzsika gáttalan áradását. Egy ilyen összejövetel emlékét örökítette meg az utókor számára Moritz von Schwind, a rajongó barát és jeles festő, mikor nagyszabású szépiarajzán a zongorázó Schubert köré csoportosította a muzsikát átszellemülten hallgató társaságot. Életének utolsó évei azonban — mikor ez az imádott baráti kör lassan felbomlik, szétszéled, mert az élet más-más posztra szólítja tagjait — betegséggel küszködve sivár szomorúságban telnek. Ebből az időből származó egyik dalában, melynek hangulata a halál közelségének árnyékát viseli már magán, mintha saját sorsának állítana emléket, mikor megrázó szomorúsággal a „Verklis“-ről dalol az élet lázas rohanásában és szenvedéseiben elfáradt lélek. A verklis körülnéz a hideg téli alkonyatban — üres a tányérja, a hideg hó és jég csípi elfagyott, mezítelen lábát és csak a kóbor kutyák mordulnak néha körülötte. De nem törődik már semmivel, csak fájdalmas monotonsággal tekeri verklijét... VARGA JÓZSEF megszervezet nevének meghagyásával. Ha a rendezvény bevétellel jár, közösen állapodjanak meg a bevétel elosztásában, mindezt, ha szükséges, szerződésben is rögzítsék. Az együttműködés megköveteli, hogy a Csemadok járási bizottsága népművelési szakbizottságának munkaterve szerves részét képezze az egész járás népművelési tervének. További kérdés az előadók honorálása, az iskolázások kiadásainak fedezése stb. Vagyis azok a megoldatlan gazdasági jellegű kérdései, amelyek akadályozzák a Csemadok szerveinek eredményes népművelői munkáját. A Csemadok és a Szocialista Akadémia közötti együttműködést gátló okaként főleg az anyagi problémá-Az együttműködés problémái 10
