A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-28 / 4. szám
Hazánkban jelenleg 34 magyar felnőtt énekkar működik. A gyermek-énekkarok száma kb. 60. Hat leánykórust tartunk nyilván a magyar gimnáziumokban és ezenkívül két ifjúsági vegyeskart, a nyitrai Pedagógiai Fakultás, valamint az Ifjú Szivek vegyeskarát. S most felvetődhet a kérdés: Milyenek a jelenleg működő öntevékeny énekkarok? Hogyan alakultak? Mik a problémák? Sikereikkel, de problémáikkal is megismerkedhetnek olvasóink, mert egyenként bemutatjuk őket. A bemutatás sorrendje alkalomszerű. Nem jelent rangsorolást. Első anyagként érkezett szerkesztőségünkbe Pintér Ferenc karnagy beszámolója, ezért elsőként a Sládkovičovo! (diószegi) Vox Humana vegyeskart mutatjuk be. Pintér Ferenc karnagy mekkórusával megrendezi a népdalestet. A közönség részéről órási volt az éneklődés. Felvetődött az öltözék kérdése. És akkor mutatkozott meg. hogy mire képes az énekkar és a lelkesedés. A női tagok a fellépésig egységes ruhát varrattak, mégpedig úgy, hogy — bár ugyanabban a ruhában, de egy kis módosítással háromféle öltözékben léphetnek a közönség elé. A férfiak ruhagondjai is egy-kettőre megoldódtak, sőt még a praktikábelek is elkészültek és március 6-én a kórus megtarthatta első nagy nyilvános szereplését. A zeneértő közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazott minden számot, sőt ismételni is kellett. A két kórus összesen 62 népdalt adott elő. A végén a két kórus közös számokat énekelt (köztük Kodály: A magyarokhoz... c. művét), majd a közönség éneke következett. A siker folytán a kórus létszáma 50 főre emelkedett. A „Tavaszi szél vizet áraszt“ országos népdalversenybe kórusunk szintén benevezte négy szólóénekesét és 10 tagú női éneklő csoportját. A járási döntőn Kokavecz Gabriella szólóénekesünk a közönség díját, Tóth Pál pedig a harmadik díjat nyerte pl. A női csoport az első helyen végzett. Az éneklő asszonyok saját pénzükön népviseletet készítettek. Ezeket saját maguk hímezték. Az országos döntőre kórusunk autóbuszkirándulást szervezett és a tagokon kívül más zenekedvelőket is magával vitt. Közben a kórus nagy lelkesedéssel készült a tervbe vett otthoni szereplésekre; ezek közül a legrangosabb ünnepség a Lenin-centenárium volt. Majd A Vox Humana vegyeskar kereste a kórus tagjait és reggel 7 órakor már a karmester tudtára adták, hogy az egész kórus készen áll a peredi fellépésre. Ilyet csak az ügyért lelkesedő, csupaszív emberek tudnak megtenni, olyanok akik a Vox Humana szellemében dolgoznak. A kórus nagy sikerrel szerepelt a peredi ünnepségen 1970. december 17-én. 1971. január 30-án ünnepelte a helybeli általános iskola fennállásának 20. évfordulóját. Az ünnepsé-Egy fiatal, de lelkes énekkar 1969. október 10-én alakult a Csemadok sládkoviőovói (diószegi) helyi szervezete mellett. Vezetője Pintér Ferenc, a helyi általános iskola igazgatója. Nagy segítségünkre szolgált a megalakulásánál az I. Kodály-napok keretén belül megrendezett Országos Énekkari Fesztivál ösztönző hatása és az a körülmény, hogy a Csemadok vezetőségébe olyan emberek kerültek, akiknek szívügye a népdal és az éneklés. A tagsági gyűlésen a jelentkezési ívet harmincán írták alá. Ezzel megalakult a kórus. Ügy gondoltuk, hogy kezdetben kánonokat, kétszólamú feldolgozásokat tanulunk és később két női és egy férfi szólammal kialakítjuk a háromszólamú vegyeskart. Mindenki nagy szorongással várta az október 13-ra kitűzött első próbát. A jelentkezettek teljes számban megjelentek, és örömmel állapítottuk meg, hogy olyan emberekkel van dolgunk, akik szeretnek énekelni és jelentkezésüket komolyan gondolták. A próba nagyszerűen sikerült. Rájöttek, hogy könnyen tanulnak, fűti őket a népdal szeretete. A következő próbára már új tagok is jöttek. A kórus tagjainak száma állandóan növekedett és jelenleg már 72 tagot tartunk nyilván. Ez persze nem jelepti azt, hogy minden próbán mind a 72 ember ott van. Előfordulhatnak családi problémák, de egy-egy próbán általában 66—68 személy vesz részt. 1969. december 5-én a kórus megtartotta első fellépését, helyben, a Csemadok évzáró közgyűlésén, A sikeres szereplés hatására új tagok jelentkeztek az énekkarba. A próbákon nagyon jó volt a hangulat. A kórus egy nagy családdá alakult, az emberi kapcsolatok bensőségessé váltak, mindez megkönnyítette a tanulást. Elérkezett tehát az első népdalest megrendezésének a gondolata. A dátumot is kitűztük: 1970 március 6. Az utcán megjelentek a plakátok és hirdették, hogy az énekkar az általános iskola gyerbemutatkozott a körzet 14 községének Sládkovičovóban (Diószegen) megtartott május elsejei ünnepségén. Az itthoni sikerek felbátorították a kórust, hogy a környékbeli falvakban is fellépjen. Így került sor 1970. május 23-án Veiké Ülany-ban (Nagyfödémesen) egy önálló népdalestre, ahol kórusunk háromórás műsort adott. Június 28-án részt vettünk a járási dalosünnepélyen. Nemsokára eljött a kórus fennállásának egyéves évfordulója. Ünnepi gyűlést tartottunk, melyen értékeltük az elmúlt év munkáját és kitűztük az újabb feladatokat. A kórus felvette a Vox Humana nevet, és vezetőséget választott. Ez a vezetőség nagyon aktív és mindenben elősegíti a karmester munkáját. Az egyes szólamok számára külön szólamfelelősöket választottunk. Legközelebb a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékünnepén, majd a Sládkovií-ünnepségek keretében léptünk fel, ezúttal közösen a helybeli Slovenská matica énekkarával, együtt énekelve Suchoň: Aká si mi krásna... c. kórusművét. Erre a fellépésre a szlovák sajtó is felfigyelt és követendő példaként emelte ki a két kórus közös szereplését. Megalakulásának első évfordulója alkalmából megtartottuk helyben a második népdalestet, most már önálló műsorral. A siker ezúttal sem maradt el. A kórus létszáma 60-ra emelkedett. A galántai Kodály Zoltán kórusnak TeSedíkovo községben (Pereden) kellett volna fellépnie a Tessedik Sámuel ünnepségen. A kórusvezető gépkocsibalesete következtében a kórus nem léphetett fel. Este hét órakor az illetékesek áttelefonáltak hozzánk, hogy nem szerepelne e kórusunk a galántaiak helyett másnap a peredi ünnepségen. A Vox Humana néhány lelkes tagja az éjszaka folyamán felgen felléptek a Vox Humana kóruson kívül a CSMTKÉ is. Ez az est soha el nem múló emlékeket hagyott a kórus valamennyi tagjának és a közönségnek a szívében. Az ünnepség végén négy közös számot adtak elő Vass Lajos, Janda Iván, Ág Tibor és Pintér Ferenc vezetésével. Külön örömére szolgált a kórusnak, hogy Vass Lajos: Kertem alját Tisza vize locsolja... c. kórusművét a szerző vezényletével mutathatta be, A kórus meghívást kapott magyarországi fellépésre is. A Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem énekkara, Halmos László zeneszerző-karmesterrel az élen meghívta kórusunkat a magyarországi felszabadulási ünnepségek keretén belül megrendezett fellépésre, mely 1971. március 27. volt Mosonmagyaróváron és nagyon szépen sikerült. A magyarországi sajtó is pozitívan értékelte a kórus szereplését. Az egyes előadott kórusszámokon kívül igen nagyra értékelte a szépen és hatásosan összeállított összekötő szöveget, amelyet Kenyeres Dóra, az énekkar konferálója állított össze és mondott el. Ezt a konferálási módot minden népdalestünkön és szereplésünkön sikerrel használjuk. 1971. május 15-én a kórus látta vendégül a mosonmagyaróvári együttest. Telt ház, előtt nagy sikerrel szerepelt mindkét kórus. 1971. május 23-án a kosúti sortűz 40. évfordulóján megrendezett kerületi ünnepségen a kórus szintén fellépett és szép sikert aratott. A párt járási bizottsága levélben köszönte meg a sikeres szereplést. 1971. június 27-én volt Vlčany (Farkasd) községben a járási dal- és táncünnepély. Ezen a rendezvényen kórusunk fellépett és a galántai Kodálykórussal közös számokat is előadott Ág Tibor és Pintér Ferenc vezényletével. Szólóénekeseink közül négyen szerepeltek szép sikerrel. PINTÉR FERENC, a Vox Humana karnagya kát szokás felhozni. Mert ha a 'Csemadok titkársága előadást kér a Szocialista Akadémiától, az kiszámlázza az előadó honoráriumát és az egyéb költségeket. Mert ez az előírás. Ez tény, de mégsem fedi teljesen az igazságot, a gyakorlat azt mutatja, hogy ahol megvan a kölcsönös egyetértés, megtalálják a módját a pénzügyi problémák megoldásának is. A Szocialista Akadémia szerződéses viszonyban van a járási népművelési otthonokkal, vagyis megállapodnak egy meghatározott számú előadás kiadásainak fedezésében. Komárnóban például Riegler elvtárs, a Népművelési Otthon igazgatója így nyilatkozott: „Ha 100—150 népművelő előadás szervezését vállalják, mi a Szocialista \ Akadémiával szívesen biztosítanánk az előadókat és az előadói honoráriumok összegét is.“ Nyitrán mind a Népművelési Otthon igazgatója, mind pedig a Szocialista Akadémia titkára örömmel fogadná az együttműködést a Csemadokkal, mert így eredményesebb munkát végezhetnének a magyar lakosság körében. Megoldásra váró feladat a magyar nyelvű előadási segédanyagok és módszertani szaktanácsadó központi kiadása. Nincs elég magyar nyelvű anyag, ezért a járások kénytelenek ilyeneket fordítani, (már ahol vannak megfelelő fordítók). A Szocialista Akadémia járási titkáraival folytatott eszmecseréből is megállapítható, hogy a népművelő előadások irányításának és szervezésének jelenlegi formája nem megfelelő. Egyöntetű vélemény szerint jó lenne, ha minden járás kb. 2—3 ezer előadáshoz megkapná a szükséges anyagi fedezetet. Ezzel megoldódnának a Szocialista Akadémia és a tömegszervezetek együttmunkálkodása terén fennálló problémák. Ügy véljük, a javaslat jó és megérné a fáradságot, ha az illetékes szervek foglalkoznának vele. De addig is, míg ez a probléma megoldást nem nyer, helyesnek tartanánk, ha a Csemadok járási elnökségei, ahol erre szükség van, szerződésileg biztosítanák az együttműködés feltételeit az illetékes szervekkel. (Ez a módszer több járásban bevált.) A lényeg az, hogy a Csemadok hivatásos dolgozói és választott szervei ne vetélytársat lássanak a járási és helyi népművelési otthonokban, hanem azokkal közös egyetértésben végezzék munkájukat. Mert legyünk őszinték, a Csemadok járási munkatársainak többsége az együttműködés szükségességének hangoztatásán kívül alig tesz valamit a népművelési otthonokkal való együttműködés érdekében. A legjobb esetben megelégszenek a személyes baráti viszonnyal, de mindezt már nem gyümölcsöztetik elegendő mértékben a gyakorlati munkában. A legszorosabb együttműködés megteremtését vállalni kell, a közös ügy előbbrevitele érdekében. GOGH LÁSZLÓ Iry&Kí 11
