A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-28 / 4. szám
• — Gazdagabb-e Bratislava mint a vidék? -• — Kaphatunk-e kölcsönt személygépkocsira? — • — Mennyi az adósságunk? — ✓ Pénzről van szó, tehát sok a kérdés. Spórolni, spórolni, spórolni! — hangsúlyozták a szüléink, noha az ő idejükben sokkal nehezebben ment a takarékoskodás, mint ma. Aki egy házra, egy darab földre akart pénzt összespórolni, annak gyakran az ételt kellett megvonnia a szájától. Ma már nem takarékoskodunk a megélhetés rovására, hanem fölösleges pénzünket tesszük félre, ez pedig kétségtelenül életszínvonalunk emelkedését bizonyítja. Vagyis: házra, gépkocsira, lakásberendezésre, gyermekeink lakására takarékoskodunk. A mai ember előtt is ott lebeg egy ijesztő dolog azonban, mégpedig az, amit a suttogó propaganda „pénzváltásnak“ nevez. Ennek a híre az utóbbi években is elterjedt. Azok, akiknek semmijük sem volt, kárörvendőn nevettek, azok, akiknek volt megtakarított pénzük, nyugalmat színleltek, noha közel voltak ahhoz, hogy pánikba essenek. Az 1972-es év elején megállapíthatjuk, hogy a dolognak épp az ellenkezője történt. Aki a pénzünkben bízik, nem csalódik Megkértük František Cibula mérnököt, a bratislavai Városi Takarékpénztár igazgatóját, válaszoljon néhány kérdésünkre. — Igazgató elvtárs, azt mondják, a takarékbetétek növekedése a konszolidált gazdasági viszonyok bizonyítéka. Mi a jelenlegi helyzet? — Az 1971-es esztendőt általában a konszolidáció évének tartjuk. A konszolidáció folyamatával szorosan összefügg a takarékbetétek növekedése, vagyis a pénzünkbe, a koronába vetett bizalom. Az emberek, hála az árbefagyasztásnak, tudják, hogy a piaci árak nem fognak emelkedni, s hogy megtakarított pénzüket nyugodtan a takarékpénztárba tehetik. A betétállomány 1971-ben csupán a mi takarékpénztárunkban 305 millió koronával nőtt az 1970-es évhez viszonyítva. De országos viszonylatban is ilyen tendenciát tapasztalhatunk, ugyanakkor változik a takarékoskodás struktúrája, méghozzá a hosszabb lejáratú takarékbetétek előnyére. Az állam szemszögéből ez igen előnyös helyzet, mivel a hosszúlejáratú takarékbetétek összegét jobban ki lehet használni a bővített újratermelés folyamatában. — Az amerikaiak azt az alapelvet vallják, hogy „a dollárnak forognia kell“. Forog-e a mi koronánk is? ■— Persze hogy „forog“, hiszen a korona anyagi javaink mozgásának a kifejezője. A korona az anyagi javak mellett a szellemi javak megteremtését is segíti. A takarékpénztárak kettős célt szolgálnak: egyrészt dolgozóinkat segítik, másrészt társadalmunk érdekeit védik. Az embereket takarékosságra kell szoktatni. Hiszen a takarékosság az ember pozitív tulajdonsága. Főleg a fiatalokat kell erre ösztönözni. Aki saját anyagi javaival takarékoskodik, az állam javait is gazdagítja. Minden embernek van valamiféle célja s a pénz is egyik eszköze lehet e cél elérésének. Az az ember, Forog: a pénz aki magasabb célokat tűz ki maga elé, értékesebb, mint a túl szerény. Mindezt az embernek a pénzhez való viszonyáról is elmondhatjuk. Az ifjúság takarékoskodásáról Az Állami Takarékpénztár bevezette az ifjúság prémiumos takarékoskodásának immár harmadik ciklusát. A 15—27 éves fiatalok takarékoskodásának formája ez, a ciklus április elsején kezdődik. A takarékbetét öt évig nem vehető ki. Szigorúan személyhez kötött, havi száz, illetve ötszáz koronánként kell berakni. Takarékoskodhatnak a szülők gyermekeik részére, vagy maguk a kereső fiatalok. Ha valaki a legmagasabb összeggel, tehát ötszáz koronával takarékoskodik, annak öt év alatt elég tisztességes összeg, 34 ezer korona gyűlik össze, azaz mintegy 5,3 százalékos kamat: prémium formában. Ezzel már lehet valamit kezdeni. Sajnos Bratislava nem vezet a fiatalok takarékoskodása terén. Banská Bystrica, Dolný Kubín, Lučenec (Losonc) jóval megelőzi a szlovák fővárost. „Azokat szeretjük a legjobban, akik egyik kölcsönből a másikba mennek át.“ Mi pedig épp az ellenkezőjét hittük. Talán a kölcsöntől való belénk nevelt viszolygás miatt. Gyermekem, addig nyújtózz, ameddig a takaród ér. Sose verd magad adósságba! — mondották szüléink. Ma már másképp nézünk erre a dologra. A kölcsön tulajdonképpen utólagos takarékoskodás, ami azzal az előnnyel jár, hogy a célunkat már most elérhetjük. Tudjuk, milyen nehezen gyűlik össze egy bizonyos nagyobb összeg. A jómúltkor egy asszony, régi ügyfelünk, jött bp a takarékpénztárba, hogy köszönetét tolmácsolja. Viszonylag korán jutott özvegységre két kislányával. Nehéz volt az élete s így eljött a takarékpénztárba kölcsönt kérni. A takarékpénztár segített rajta, egész addig, míg csak a két kislány be nem fejezte iskolai tanulmányait. Az asszony ezután újabb kéréssel fordult a pénztárhoz. Kopott bútorai helyett szeretne újat vásárolni. A segítség ekkor sem maradt el. Végül hát eljött, hogy megköszönje a segítséget. S hogy megmondja, a takarékpénztár segítsége nélkül aligha tudta volna megoldani élete problémáik A takarékpénztár által nyújtott kölcsön tehát az életszínvonal gyors emelkedését szolgálja. Mindenre kaphatunk kölcsönt, házépítésre éppúgy, mint gépkocsi-vásárlásra, de kaphatunk tanulmányra, bútorra, bármilyen árura, ötszáz koronán felül. Milyen gazdag Bratislava? Ügy látszik, Bratislava viszonylag gazdagabb, mint a vidék. Ez érthető, hiszen itt működnek a felsőbb hivatalok, intézmények, intézetek, épp ezért a főváros lakóinak átlagos keresete is magasabb. A városnak jelenleg 285 000 lakosa van, s a lakosok 309 576 takarékkönyvvel rendelkeznek. 1971. december elsején az egy lakosra eső takarékbetét 6041 korona volt. A bratislavaiak átlagos adóssága a takarékpénztárnak tavaly decemberben 835 korona volt egy lakosra. Női munkahely? A Városi Takarékpénztár tizenegy fiókjában 180 nő s mindössze 32 férfi dolgozik. Az itteni munka nagyon igényes, nagy pontosságot, figyelmet követel, s egészen a közelmúltig eléggé rosszul volt fizetve. Ennek ellenére sok asszonynak itt telt el az ifjúsága, őszült meg a haja, sőt sokan már a nyugdíjkorhatárt is elérték, de még mindig dolgoznak. Korbelová mérnöknő, a takarékbetétosztály vezetője huszonnégy éve dolgozik ezen a munkahelyen. Ezt mondja: — Magam sem tudom, miért tartunk ki ilyen hűségesen ezen a munkahelyen, amely a szó szoros értelmében valódi taposómalom. Itt nem lehet kávézgatni, újságot olvasni, pletykázni vagy ki-kiugrani a városba, mint más munkahelyen. Talán azért, mert szeretjük ezt a munkát, amely egyrészt nagyon igényes és fárasztó, másrészt lehetővé teszi, hogy a munkaidő letelte után, a kapun túl, teljesen megfeledkezzünk itteni problémáinkról. Ugyanis itt minden napot tökéletesen „le kell zárni“ s ez csökkenti a felelősség érzetét. Ma már a fizetések is magasabbak. Cibula igazgató a takarékpénztárban dolgozó asszonyok munkájáról a legnagyobb tisztelettel beszél. A Zivot cikke nyomán I hot 5
