A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-28 / 4. szám

N" egy ven éve is elmúlt már, és mégis — mintha csak tegnap történt volna. Munkából jöttem és ebéd helyett édesanyám kisírt szemei fogadtak a konyhában:

— Fiam, te nagyon megszidsz, de nem tehetek róla, hiszen én csak a port akartam letörölni ... — kezdte és elcsuklott a hangja.

Hát ebből bizony nem tudtam kihámozni, mi is történhetett, de a drága rámutatott a szemétlapáton díszelgő „romhalmazra“ és folytatta:

— Még hozzá sem értem a ronggyal és az egész szétesett a kezemben. Megnéztem a szemétlapát tartalmát és csak akkor láttam, micsoda „kincsem“ pusztult el: a devini (dévényi) Homokhegyen jártamkor néhány megkövesedett tengeri kagylót és csigát hoztam magammal. Ezek estek szét öregedő kezeiben és minél jobban igyekezett a darabkákat összerakni, annál inkább lett belőlük törmelék meg homok. Azóta már természetesen más hobbyjaim vannak, de még mindig szívesen járok a dévényi Homokhegyre, hiszen ez volt egykor a bratislavai természetbarátok egyik nagyon kedves kiránduló helye — a dévényi „kógli“ nyúlványa.

Az elmúlt nyáron egyik barátommal jártam itt és az egyik helyen a homokban ráakadtunk az ősember tűzhelyének nyomaira.

Ekkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen milyen keveset is tudunk Dévényről, erről a határvárról, az ősi településről, egykori lakosairól. Pedig egész idáig jutottak a római XIV. légió zsoldosai, hiszen a Morva folyón túl, osztrák területen csupán néhány kilométernyire van Carnuntum, az egykori római tábor. És ezek a római katonák a második század elején a várdombon őrtornyot építettek, számos téglán és kövön felismerhetjük a légió pecsétjét, a XXX. kohorsz katonái állomásoztak itt.

Három oldalról védi a kiugró várhegyet maga a természet: a Duna, a vele itt egyesülő Morva és a devini hegyhát. A várat csak Bratislava felől lehet akadálytalanul megközelíteni. Hadászati fontossága tehát elsőrendű volt és ezt a rómaiak is felismerték. Az utánuk jövő népek sáncokkal erősítették meg az egykori őrtornyot, majd sziklavárat építettek. A IX. század első felében már szláv törzsekkel találkozunk itt, és a fuldai annálék D o w i n a elnevezés alatt mint Rasztic herceg várát említik. Az évszázadok folyamán a vár gyakran változtatta urait, így például a XV. század első felében a Garayak, második felében a szentgyörgyi és bazini grófok, a XVI. és XVII. században a Báthoryak, majd később a Pálffi grófok uralják. A napóleoni hadak 1809-ben csak úgy „tréfából“ levegőbe repítették a várat.

A szlovák nemzet életében nagy jelentőségű volt Ľudovít S t ú r 1836. április 24-én tett kirándulása Devín várába, mely azóta a nemzeti öntudat és hazafiság jelképe lett.

A második világháború idején Devín a fasiszta megszállók martaléka lett, az 1945-ben bekövetkezett felszabadulás után Devín a szláv népek barátságának, a szlovák és cseh nemzet testvériségének szimbóluma lett.

Ennyit a múltról. Ha a jelenről szólunk, akkor is ebből a múltból kell kiindulnunk, hiszen ma a devini régészeti kutatások még csak a kezdeti stádiumban vannak! Igaz ugyan, hogy régészeti kutatásokat már régebben végeztek szép sikerrel, feltárták a XIV. légió egy épületét, továbbá egy szláv temetőt. A második világháború után a régészeti kutatásokat a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és a bratislavai Szlovák Nemzeti Múzeum végzi. 1955-ben több mint egy évtizedes szünet után a bratislavai Városi Múzeum vette át a fel-Néma tanúk vallomása

tárási munkálatokat. Dr. Veronika Plachá, a múzeum dolgozója, az újabb kutatásokról a következőket mondta:

— Kutatásainkat tulajdonképpen a vár maradványai konzerválásának szükségessége kívánta, mert a devini várat nemzeti kultúremlékké nyilvánították. A várfalak mindinkább pusztultak és beavatkozásunk nélkül nem maradtak volna fenn az utókor számára.

— A konzerválás volt az egyetlen céljuk?

— Nem. Nemcsak a konzerválás volt a célunk, mert aki keres, az talál is. És mi találtunk egyet s mást. Így a vár középső részében egy XVII. századbeli gazdasági épület maradványait fedeztük fel, feltártunk további részleteket magából a várból, dr. Keler Igor a templom körül szláv temetkezési helyet talált és 84 sírt tárt fel. Itt tipikus szláv agyagedény maradványokat találtunk, továbbá sarkantyúkat, fülbevalókat, és egyebet. Több mint 300 agyagedényt rekonstruáltunk. Hozzáláttunk a várkút tisztításához is, 50 méter mélységet értünk el. Különböző nagyságú ágyúgolyókat és építkezési maradványokat találtunk benne. Nagyon érdekes magának a kútnak a szerkezete. A sziklarészeken homokkő tömbök is vannak és ezeken megtaláltuk az építőmesterek jelzéseit, de sajnos ezeket még nem sikerült megfejtenünk. Mindent összegezve azt mondhatnám, hogy az itt átvonult népek minden kultúrájának nyomát megtaláltuk.

— A kutatások folyamán akadt-e valamilyen érdekesség?

— Eltekintve attól, hogy itt minden érdekes, meg kell említenem, hogy a vár-, terület felső részében egy hét méter mély pincét sikerült feltárnunk, ez a XV századból való. Ebben találtunk egy Korvin Mátyás dénárt, melynek különös értéke abban van, hogy pozsonyi pénzverdében készült.

Devín egykori lakosaiból már csak a legöregebbekkel találkoztunk, hiszen nagy részük elköltözött. Devín ma már szlovák község, az új iskolát öt évvel ezelőtt adták át rendeltetésének. Szinte jelképszerű, hogy a volt kisebbségi szlovák iskola tövében épült. A várhegy tövében apró házikók szerteszórva, a tulajdonképpeni falunak egykori egyetlen utcáját ma már rendezik. Természetesen nemcsak ezt, hanem a többit is. Elkészült már az önkiszolgáló bolt, kultúrház építését, strandfürdő létesítését tervezik. Devínt védett területté akarják nyilvánítani, ami természetes is, hiszen a Devínská Nová Ves (dévényújŕalu) felé húzódó terület rezervátum, bővelkedik értékes melegkedvelő növényzetben, ritka lepke- és gyíkfajok világa ez. A háttérben a Bratislava felé eső domboldalakon kertek húzódnak. Itt egykor szőlők és ribizliültetvények voltak. Egy részük még ma is megvan, csakhogy közvetlenül a rezervátum felé 'a legízléstelenebb hétvégi házikók egyre szaporodó tömege rontja a természet szépségeit, mint valami óriás ökölcsapása a szűzi természet arcába.

BA.