A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-21 / 3. szám
31. Bónl hevesen udvarol a bájos Stázl grófnőnek, akinek ez szemmel láthatóan igen jól esik. De azért — illendőségből — tiltakozik: „Ne mondjon ilyeneket. Mit szólna a fiatal felesége? Hiszen még csak a mézeshetekné) tartanak, nem?" — Bónl: „Hát sok ürömöm nincs belőle.“ — Stázl: „Nem Is érdemli. Ha az én férjem lenne, kikaparnám a szemét." — Bónl szerelmet vall Stázinak, és bevallja, hogy a felesége — nem a felesége. Csakhogy adott szava köti és holnapig erről többet nem mondhat. — „De holnapra agglegény vagyok — mondja —, és akkor leleplezzük az egész csalást.“ — E vallomás után mi következhet? Zene, dal, tánc. CSÍRDlGillIlM 6. rész 34. Leopold herceg bejelenti a vendégsereg előtt, hogy fia Edvin és unokahűga Stázl jegyesek. De Edvin előáll és közli, hogy Kaucsiáno grófnőt szereti. Általános konsternáciő, amikor Szilvia leleplezi magát: sohasem volt grófnő, csak Csárdásklrálynő. De lehetne hercegnő . . . Táskájából előveszi a házassági szerződést. — Edvin: „Én állam a szavamat." — Szilvia: „De fenségl Egy sanzonett az ön családjában?" — Szinte sírva énekli: ..Nincs szebb, mint a szerelem . . .“ És kifelé Indul. Béni utána. 35. Szilvia és Bóni egy szálloda halijába térnek be, és alig akarnak hinni a szemüknek: Kerekes Ferit látják. Elmondja, hogy meglepetést készített elő Edvin eljegyzésére, elhozta a lányokat a pesti orfeumból. De Kerekes Feri is nagyra meresztette szemét. Azt hitte, hogy Szilvia és Bóni még Amerikában vannak. Szilvia vigasztalhatatlan. 36. Az öreg herceg távozni készül: valamit forgat a fejében. Miska lelkére köti, hogy a felesége nem tudhat semmiről. Edvin Szilvia után akar menni. A palota kapujában az autóban már a herceg öl. Edvin kéri a kocsit. A herceg nem adja, neki Is szüksége van rá. Ám egymás tekintetéből azt olvassák ki, hogy útjuk egyfelé vezet. Beszállnak együtt a kocsiba, amikor a hátsó ülésről Stázl bukkan fel és ravaszkásan mosolyog: „Én is jövök — mondja —, új vőlegényt szerezni." A herceg mosolyog, Edvin fellélegzik. (Folytatása következik) 32. Zajt ne üss, kicsi lány, ide süss, amit én szavalok az oly tiszta dolog. Nézz csak rám, ilyen férfi, babám Dehogyis terem citromfán. Ilyen férfiak roppant ritkák, Vagy esetleg ilyen több nincs. Aki tudja e szép, könnyelmű élet titkát, megbecsülendő kincs. Te rongyos élet, Te rongyos élet, Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz? Te rongyos élet, Te rongyos élet, Leszokni rólad, istenem, milyen nehéz. 33. Edvin kérleli Bónlt, hogy váljon el Szilviától, mert nem tud nélküle élni. Bóni könynyű szívvel lemond, azaz . . . „Vlheted — mondja —, ha cserébe Ideadod a menyasszonyodat." — Stáziról meg Edvin mond le fájdalom nélkül. S a herceg boldogan öleli Szilviát. „Hát mégiscsak elveszel, Edvin?" — kérdi Szilvia. — Edvin: „Azonnal és visszavonhatatlanul. Edvin: Táncolnék a boldogságtól. Szívem lázban ég. Senkinek ilyen jé kedv* nem volt még. Szilvia: Ö, ez édes pillanatra régen vártunk már. Nincsen két boldogabb ember nálunknál. Edvin kézenfogja Szilviát: „Megyünk az apámhoz, és megmondom, hogy szeretlek, és el akarlak venni." — Szilvia aggodalmaskodik: ml lesz, ha a herceg megtudja, hogy ő a Csárdáskirálynő? — Edvin: „Azt nem szabad megtudnia. Te most Kaucsiáno grófné vagy, és egy elvált gréfnét feleségül vehet egy Weylersheim herceg." — Ettől Szilvia kijózanodik: „Érteni. Egy elvált grófnő jobb, mint egy hajadon Csárdáskirálynő.
