A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-21 / 3. szám

Ok is kivették a részüket a győzelemből

i

ti

AT-34-es tank

„Ezerkilencszázharminc június tizenhetedikének reggele.

Az üzem és a falvak küldötteinek ezrei várakoznak az udvaron, mindenkinek a szerelőcsarnokra van szegezve a tekintete. Messze, a szerelőcsarnok végén megjelent egy traktor. Lassan úszik a végtelen szalag hullámain .. .

Az első sztálingrádi traktor legördül a futószalagról.

Csend van.

Csak a traktor megy, s kezdi írni történetét...“

Julius Fučík tudja, mit jelent a szovjetek országa számára az első sorozatban előállított traktor — ezért írta meg történetét. De nem sejthette, hogy a történet, melynek elébe ment az első „Internacionál“ jelzésű traktor, világtörténelmi jelentőségű lesz. Nem sejtette, hogy riportjának hősei, emberek, kik annyira vágytak a békére és a békés munkára, üzemük kapuja előtt szimbólumként nem az „Internacionál“ traktort, hanem — a T—34-es harckocsit állítják fel.

Mert a volgográdi Feliksz Dzerzsinszkij Traktorgyár bejárata előtt felállított T—34-es harckocsi ugyanúgy hozzátartozik az üzem történetéhez, mint az első „Internacionál“ mintájú traktor, melyet örök emlékül a forradalom múzeumában őriznek, mert a traktorgyár tizenötezer főnyi kollektívája állította elő ezeket a tankokat a Nagy Honvédő Háború folyamán.

Csehszlovák újságírók egy csoportja felkereste az üzemet, hogy többet tudjon meg erről a hősi időszakról.

— Néhány nappal azelőtt, hogy a fasiszta Németország esküszegő módon megtámadta a Szovjetuniót, a traktorgyár dolgozói azt a feladatot kapták, hogy a hatalmas üzemet a lehető legrövidebb időn belül tankok, tankmotorok és ágyú von tató járművek gyártására állítsák át — kezte mesélni felkérésünkre Szorokumov elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára. Viktor Persin, az üzemi múzeum vezetője is jelen volt, aki végigkalauzolt bennünket a múzeumon.

— A háborús termelésre való áttérés — folytatta Szorokumov elvtárs — igen nehéz feltételek között ment végbe. A traktorgyár 180 vállalattal tartott fenn kooperációs kapcsolatokat, s ezek legnagyobb része a Szovjetunió nyugati területein feküdt, amelyeket már vagy megszálltak, vagy veszélyeztettek a németek.

De kiadtuk a jelszót: „Minden erőt a front — mindent a győzelem szolgálatába állítani!“

És 1942. februárjában kezdtek érkezni az első köszönő levelek a frontról a módosított T—34-es tankokért.

De az arcvonalaknak nemcsak fegyverekre — katonákra is szüksége volt. A háború elején az üzemi Komszomol-szervezet tagjainak egyharmada bevonult — két és fél ezer fiatal, köztük nyolcszáz lány is, akik a légelhárításnál, híradósként és ápolónőként szolgáltak. A Moszkva előtti súlyos védelmi harcok idején a traktorgyár további ezer Komszomol-tagot szerelt fel.

S nap mint nap férfiak tucatjai vonultak be a Vörös Hadseregbe. Az üzem megmaradt s a létszámot feltöltő új dolgozói, akik a nyugdíjasok, a nők

s a hadköteles kort még el nem ért fiatalok soraiból kerültek ki, kötelezettséget vállaltak, hogy két, három, sőt öt ember munkáját elvégzik.

1941 októberében az üzem dolgozói tanktermelési programjukat 144 százalékra, novemberben 232 százalékra, decemberben 261 százalékra teljesítették.

A gyár teljes üzemmel termelt akkor is, amikor a német csapatok elérték a város peremkerületeit. A város és az üzem állandó tüzérségi és légi bombázása közepette újabb és újabb tankok és ágyúvontató járművek hagyták el a gyárat. Amikor már lehetetlenné vált a termelés, néhány száz ember tovább folytatta a harckocsik szerelését és javítását.

Aztán abba kellett hagyni a munkát, s az üzemképes gépek, berendezések egy részét áttelepítették Cseljabinszkba. A kiürítés akkor történt, amikor a harcok már az üzem területének északi részén folytak.

Amikor a német tankok előretörtek a város északi pereméig, a gyár igazgatója parancsot kapott a város védelmi bizottságának elnökétől: „Küldjétek ki azonnal a hitleristák ellen a harckocsizó brigádot' és a népfelkelő egységeket. Adjátok át nekik az üzemben található valamennyi harcképes tankot!“

Egy óra leforgása alatt a frontra indult 1200 géppisztolyos lövész, egy harckocsizó brigád, azonkívül átadtunk a Vörös Hadsereg várost védő alakulatainak 60 tankot, 45 vontatót és 1200 golyószórót. A traktorgyáriak együtt vonultak harcba a Vörös Október kohászati üzem és a Barikád üzem munkásalakulataival, s a Vörös Hadsereg oldalán öt téli hónapon át harcoltak a második világháború egyik legsorsdöntőbb csatájában. Egészen 1943. február

2-ig, amikor a traktorgyár telepén is elhallgattak a fegyverek.

Nagy árat kellett fizetni a győzelemért a sztálingrádi csatában. Teljesen elpusztult az üzem, melyből, akárcsak az egész városból, csak romhalmaz maradt. De a legfájdalmasabb veszteséget nem lehetett kifejezni azzal a 370 millió rubellal, amenynyi kárt szenvedett az üzem, sem a több milliárdos kárral, amit a város szenvedett el. Igen, az elvesztett emberéletek fájnak a legjobban.

A volgográdi traktorgyár már régen feltámadt a romokból s a hamuból és ismét óriása lett a kommunizmus építésének a Szovjetunióban. Egy évvel azután látogattuk meg az üzemet, hogy — abból az alkalomból, hogy 1970. január 12-én legördült az egymilliomodik traktor a futószalagról — a gyár kollektíváját másodízben tüntették ki a Leninrenddel, és egy hónappal az SZKP XXIV. kongreszszusának befejezése után.

Két dolog emlékeztet a gyár múzeumában Csehszlovákiára: Fučík könyve, „Ahol a holnap már tegnapot jelent“, melyben az író örök emléket állított a Szovjetunió első traktorgyára építőinek és dolgozóinak; s a Vítkovicei Vasgyár dolgozóinak vörös zászlaja, melyet a Dzerzsinszkij Traktorgyár kollektívájának adtak át, köszönetként a harcban tanúsított hősiességért, mint két szocialista állam testvérbarátságának és együttműködésének szimbólumát.

JOSEF SEDLÁR

Prandl Sándor felvétele

AUSZTRÁLIA

AUSZTRÁLIAI ÁLLAMSZÖVETSÉG Területe: 7 894 773 km*

Lakossága: 12,2 millió (1989)

Fővárosa: Canberra, 110 000 lakos (1988)

Államforma: államszövetség

A Brit NemzetkOzüsság, az ENSZ, a Colombo-terv, a SEATO és a Csendes-őceánl Biztonsági Szerződés tagja

Ausztrália az egyetlen lakott kontinens, amely teljes egészében a déli féltekén terül el. Innen a neve Is, terra australis — déli föld.

Lakosságának 99,5 százaléka brit, ebből 64 százalék angol, 23 százalék Ír, 13 százalék skőt. Az őslakosok, az „ausztrállal négerek“ száma 40 000, a félvéreké 42 000. Ezek többsége ma rezervátumban él. jelentős az olaszok, hollandok, görögök, németek, kínaiak száma. Mintegy 18 000 magyar Is él Ausztráliában.

A világrészt először a spanyol Torres és a portugál Eredla fedezték fel a XVI. század végén, de felfedezésüket titokban tartották. Tasman 1616-ban megállapította, hogy Ausztrália sziget. Munkáját James Cook fejezte be 1770-ben, amikor Is névlegesen az egész kontinenst brit birtoknak nyilvánította. Az első fehér telepesek, Angliából deportált fegyencek, 1778-ban jelentek meg. Bűnözőket és politikai foglyokat 1868-lg deportáltak Ausztráliába, de ekkor a már ott született önérzetes lakosok követelésére beszüntették. Az eredetileg létesült hat koronagyarmatot 1901-ben államszövetség keretében egyesítették, magét az államszövetséget 1926-ban domíniummá léptették elő.

Ausztrália nyugati része meredeken emelkedik ki a keskeny parti síkságból. Felszíne kopár, enyhén hullámos, de nagyon szAraz terület. A hegységek legkiemelkedőbb pontja a; Musgrave-hegységben van, s 1515 m magas. A nyugati rész éghajlata helyenként trópusi, többnyire szubtrópusi, de száraz és Igen forró. Hatalmas sivatagi területek alakultak Itt ki.

A középső országrész alföldjeiből emelkedik ki a Kelet-ausztrállal Kordlllerák hatalmas lánca, amely 100—250 km szélességben és 3000 km hosszan a Yorkfélszlgettől Tasmánla déli csücskéig terjed.

Az Ausztrália területéhez tartozó szigetek közül legnagyobb a 87 900 km2 területű Tasmánla és a 8210 km2 területű Melville. A külblrtokokon kb. 2,8 millió lakos él. A külblrtokok gazdaságában jelentősek a gumi-, kávé-, kakaó- (Pápua és Oj-Gutnea) és kókuszültetvények (Kókusz-szigetek). A Karácsony-szigeten van a világ egyik legnagyobb foszfáttelepe. Ausztráliához tartoznak továbbá a lakatlan Ashmore-zátony és Cartler-szlgetek, a szintén lakatlan Heard- és McDonald-szlgetek és az Ausztrállal Antarktisz (4 500 000 km2). Az utóbbira vonatkozó Igényét az 1959-es államközi szerződés szerint nem Ismerik el.

Ausztrália fejlett mezőgazdasággal rendelkező Ipari ország. Ásványkincsekben rendkívül gazdag. Ölöm, arany, valamennyi színesfém-érc, továbbá só, magnezit, azbeszt, kőolaj, gipsz és titán egyaránt előfordul. A bányászathoz fejlett kohászati Ipar kapcsolódik. A gyáripar fontosabb ágazatai a gép- és vegyipar, továbbá az építőanyag-, textil-, ruházati, bőr-, fa-, bútor-, papír, és az élelmiszeripar.

A mezőgazdaság legfontosabb ága az állattenyésztés. A külterjes, legeltető állattenyésztés fő állatai a juh, a szarvasmarha, a sertés és a ló.

Nagyon jelentős a halászat, a rákászat, a gyöngyhalászat, és az antarktiszi vizeken a bálnavadászat.

A legfontosabb közlekedési eszköz a gépkocsi. A személy- és áruszállítás majdnem 80 százalékát ezzel bonyolítják le. A vasútvonalak hossza 40 500 km, a müutaké kerek számban 180 000 km. Igen fontos a légi közlekedés.

Az Irnl-olvasnl tudás a bennszülöttek kivételével általános. Az alapfokú oktatás kötelező és Ingyenes. Az ország 14 egyetemén mintegy 70 000 diák tanul.

16 hét

I