A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-21 / 3. szám

D. DASDONDOG S. DULMÁ A szerelem hotalma Vasláncot eltép Teste izmos, mint az acél Van csuda ereje Tette tudja mennyit ér Férfi mégis meghajol olykor Földet bíró nagy szerelemnek Bűvös szavát követve Büszke szíve megindul Ezerszer nézed s nem elégszer Szépségét ő is bizton tudja Eleven gyönyörű simuló selyme Színe alakja arca hibátlan Kecses mint erdei őzé teste Csudaszép lány mégis meghajol olykor Világbíró nagy szerelemnek S nyíló térdei megremegnek Kara György fordítása Áramló szavaknak sistergő forrása, Aradó, vas hegyi zuhatag zúgása, Amulva hallgató füleknek ékszere, Álmodó szíveket repítő szép zene. Szavakba ötvözött bölcsesség veleje. Színtiszta értelem árhullám-ereje, Szikraként amerre repül a világban, Zuhogó záporok támadnak nyomában. Vidám, bölcs vágyakat őriző hű strázsa, Vakító égboltnak világos partsáv ja, Vezérlő zsinege egyenes eszmének, Villogó, nyilakként célt érő napfények. Egymáshoz jól illő, szabatos szó-sorok, Egymáshoz csendülő arányos gyöngysorok, Egymásba fonódó szó és hang anyaga, Eszméknek, vágyaknak csillogó csillaga. Táncoló, gyors sorok higgadtan rendezve, Távoli utaknak száguldó szekere, Telthangú, szépszavú, dallamos vers-zene: Tejborok savanykás-édeskés hűs leve. Szerdahelyi István fordítása I Kicsi volt és védtelen. Alig kéthónapos. Szőrös szí­vű emberek elszakították az anyjától. Két testvé­re Amerikába került, ű pedig egy vidám szemű, örök­ké mosolygó ember házába. — Ez lesz a gazdád — hangzott az Intelem. — Szolgáld hűségesen. Kutyaéleted neki szenteljed. Rohantak a napok, egyik a másik után, a Rexi — mórt ilyen előkelő hangzású névre hallgatott — derék vadászkutyává serdült. Eszébe sem jutott már régi ott­hona, ssm az anyja. Mindent elsöprő szenvedély ke­rítette hatalmába: a vadászás. Még az a szerencse, hogy nemcsak őt, hanem a gazdáját Is, Így vasárna­ponként kettesben rótták a határt, fogolyra, nyúlra lesve, verejtékező homlokkal a gazda, lógó nyelvvel, do szélsebesen vágtázva 0. Micsoda izgalmas kaland. Nincs szebb a vadászatnál! A gazda céloz, elhúzza a ravaszt, a ragyogó ég alatt húzó fogolycsapat tovább úszik, parányi pontokként rajzolódnak a kékségbe, a gazda Ismét céloz, ezúttal sokkal megfontoltabban, a puska csöve alig észrevehető, lassú mozgással kö­veti a foglyok vonulását, a férfi arcán megfeszülnek az izmok, lövés csattan, fent a magasban a fogoly­madár egy pillanatra megdermed, egyet csap a szár­nyával, felbukfencezik, és szédítő sebességgel, kitárt szárnnyal zuhan a földre. Rexi meredten figyel, ké­szen az ugrásra, nekiiramodik, odavágtat az élettele­nül heverő fogolyhoz, óvatosan a szájába veszi, vi­gyázva, nehogy szétroncsolja a húsát, és büszkén teszi le gazdája elé a zsákmányt, szemét ráveti, dicséretre vár. A gazda mosolygós szeme keskeny réssé szűkül, Rexi szeme Is pajkosan csillog. A vadász elismerően megveregeti a nyakát, ő meg odahajtja a fejét a lá­bához, de csak egy pillanatra. Párás tekintetében há­la ül. De hát az Idő nem alkalmas az érzékenykedés­re, vár ránk a munka. Gyerünk, gyerünk, minél több foglyot kell hazavinnünk. Fejét leszegi, karcsú izmos teste hátrafeszül, nyújtózkodik, majd megrázza magát, és leül. Oldalra hajtott fejjel lesi gazdáját, aki már ismét arcához emel'e a puskát. Mennyi közös kalandban volt részük! Hány hajnalt töltöttek a tóparton, lesve az égen baktató napot meg a vadkacsákat. Téli vasárnapokon a csikorgó hóban bukdácsoltak s a gazda ügyességét bizonyítandó — sohasem tértek haza üres tarisznyával. Megszerette ezt a mosolygós szemű embert, hét év alatt hozzászokott, és igaz, ami Igaz, nem vo't mellet­te rossz sora. Megbecsülték. Ha látogatók főttek, az ö helye is ott volt a szobában. S ha jelleme nem ennyire sziklaszilárd, bizony eikapatja magát, hiszen a vendégek folyton-folyvást ekképp lelkendeztek: — Okos ez a Rexil — szögezte le a gazda gyakori látogatója, egy sok tapasztalattal rendelkező nyug­díjas. — Édes kis kutyull vagyl — gügyögte egy erősen kifestett és erősen koros hölgy, a nyugdíjas úr fe­lesége. — Sok embernek nincs ennyi intelligencia az arcán, •"int ennek. Ilyen és ehhez hasonló bőkokat hallott füle napon­ta. Kutya legyen a talpán, aki ilyen szemérmetlen hízelgés ellenére is megmarad szerény ebnek. Ű vi­szont — lévén Józan gondolkodású lény — némi fenn­tartással fogadta a személyét illető ömlengéseket, ám világéletében udvarias volt, kiváltképpen hölgyekkel szemben — ezért hát hálás kéznyalással mondott kö­szönetét a dicsérő szókért. A legjobban mégis a csendes téli estéket szerette, amikor a gazdával kettesben ültek a tévé előtt, ő Is, a gazda is, el-elbóbiskolva. Rövid életének sok-sok kedves mozzanta villant át az agyán most, hogy rátört a legrettegettebb kutya­kór, a veszettség. 'Nemrég történt. Késő ese volt már, amikor elvonult a kuckójába. A csillagok álmosan hunyorogtak. Rexi jóízűt ásított, nyugodalmas szép éjszakát kívánva a holdnak meg a szomszédék csinos kuvaszának — ku tyaszlve hevesebben dobogott, valahányszor megpillan­totta a bájos kutyahőlgyet, és elnyújtva felvonltott. Szemérmes vakkantással felelt a hajadon. Rexi mellső lábaira feltette a fejét, és nyomban el­­szenderedett. Álmában a szomszédék kutyájával ran­devúzott. És ebben a földöntúlian csodálatos pillanat­ban Rezi iszonyú szorítást érzett, éles fájdalom hasított a lábába. Felriadva tébolyult tekinte­tű rókát látott maga előtt. Veszett róka! — hasított bele a felismerés. Az állat szeme eszelősen villogott, szájából folyt a nyál, vicsorgott, majd bősz ugrással, hörögve rávetette magát a kábult ebre. Rexi azt hit­te, rossz álom az egész, s hogy az álomnak majd vé­ge szakad, de a lába egyre jobban sajgott, és a hold fényében a földön megcsillant valami sötét. Véri Az ő vére. Szomorú belenyugvással gondolt arra, hogy ilyen fiatalon kell elpusztulnia, s méghozzá ilyen dics­telenül. Nincs kegyelem. A veszett állatokat kiirtják Elmúlt egy nap. Rexi se nem evett, se nem ivott, semmi sem érdekelte, még a szomszédék kutyájának panaszos, vágyakozó nyüszítése sem. Folyton a ha­lálon töprengett, s szinte óráról órára nyugtalanabb lett. Gazdá|a aggódó szeretettel ápolgatta, mégis az egyik este kihozta a puskát, ne haragudj, Rexi, nem telietek mást, de ha már Így történt, inkább én vég­zek veled, mondta, felemelte a fegyvert, célzott, bi­zonytalanul, remegő kézzel, és csak jó sokára húzta meg a ravaszt. KOPASZ CSILLA I \ Vízszintes sorok: 1. A prágai j. Fuélk Parkban megrende­zett kiállítás jelszava, folytatva a függő­leges 19, és 21. sorban. 15. Kozmetikai cikk-márka. 16. Hivatali helyiség. 17. Au­gusztus 18-án ünnepeljük névnapját. 18. Tabl betűi felcserélve. 20. Friss. 22. Leve­gő. 23. D. A. A. 24. Ismert magyarországi sportegylet röv. 26. Becézett női név. 28. Tanulmányrajz. 29. Év — franciául. 30. Finn gőzfürdő. 31. Kikötőváros Németor­szágban ford. (é. h.J. 33. Ernő Oszkár. 34. Az Aida opera zeneszerzője. 38. Jordánia fővárosa. 38. Vízben él. 39. Fél tucat. 40. Francia tagadószó. 42. Az ami nincs. 45. O-val a végén: város Észak-OIaszországban (é. h.J. 48. Állati lak. 50. Német terv, fon. 55. Állam Közel-Keleten. 52. Ajándékoz. 53. Égitest. 54. Izomkötő. 55. Török férfi­név. 57. Zamat. 58. Érzékszerv. 59. A múlt Idő jele. 81. ... Miklós, híres magyar épí­tőművész. 83. Nemzetközi segélykérő jel. 66. Igen olaszul. 87. Nyílás. 89. Kedvelt cseh színművész. 71. Vonal. 74. Közieké désl eszköz. 75. Dallam — franciául. 78. A spanyolországi motorgépkocslk nemzetközi jelzése. Függőleges sorok: 1. Európai nép. 2. Szócsata. 3. Község Kassa mellett. 4. Francia névelő. 5. Fél glda. 6. Birka. 7. Dóra betűi. 8. Juttat-e? 9. A bratislaval autók jelzése. 10. Kérdő­szó. ll. Bélésben van! 12. Dal. 13. Ékezet­tel: nótája. 14. Kemény, vastagabb papír­fajta. 15. Város Hollandiában. 24. A kígyó igéje. 25. K. N, I. 28. Fohász. 27. Szegény — németül. 30. Ventil. 31. Névelő. 32. Dé­ligyümölcs. 34. Fontos érc. 35. Evőeszköz. 37. Idegen tagadás. 41. ... Christo, Ale­xander Dumas regénye. 43. Római ezeröt­venegy. 44. Izomszalag. 45. Személyes név­más. 48. A kocsi teszt rossz úton. 47. A Földközi-tenger beltengere. 49. Régi súly­mérték. 52. Művészet — latinul. 55. ... lacta est. 50. Kötőszó. 80. öreg. 82. Bartók Béla névjele. 64. Sertéslak. 85. ö- németül (nőnem). 67. Háziállat. 68. Ki csinyltő képző. 70. Mely személy. 72. Is meretlen név|ele. 73. Ha ugyan — szlo vákul. Beküldendő a vízszintes 1. függőleges 19, és 21. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 8 napon belül szerkesztőségünk elmére: Bratislava, Ob­chodná 7. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „A virtus szeretete sok embernél nem egyéb büszkeségnél és tiszteletha|hászatnál." Könyvet nyertek: — a zárójelben meg jelölt számú rejtvények helyes megfejté­séért - Rákóczi ibolya. Tőn (47); Valko­­vics Sándor, Želiezovce (48): Giinnert Bé­­lánó, KoSlce (49); és Diószegi Lajos, Leles (50). Köt 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom