A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-16 / 24. szám
ZINA SZLAVINA, Moszkva egyik legnépszerűbb színházának, a Taganka Színháznak tagja. A nagy tehetségű fiatal színésznő gyors egymásutánban kapja a filmfeladatokat is. Legújabb szerepe a Jegor Bulicsov filmváltozatának Varvarája. Képünk is a film felvételei alatt készült Zina Szlavináról. NEDA ARNERIC még csak tizenkilenc éves, de már jelentős színésznői múltja van. A jugoszláv tévének volt az állandó gyermekszereplője. Első filmjét, a „Hajnalt“, tizenhárom évesen forgatta. Játszott az „Un peu, beaucoup, passionnément“ című francia és a Gyűlölet című angol filmben. DALIAH LAVI, az ismert táncdalénekesnő, úgy látszik, végérvényesen hátat fordított a dalfesztiváloknak. Klasszikus western filmsorozatban vállalt szerepet. Az „őzike szemű“ Daliahot Kirk Douglas, a híres amerikai filmszínész fedezte fel a film számára, — partnere Yul Brinner. Folytatásos képes filmregény ANTONIO NEM VÁLASZOLT. Végtelennek tűnő másodperceken át tűnődött. Jana törte meg a már kínossá váló csendet: — Ne félj, nem kényszerítelek, hogy feleségül vegyél! — Mitől féljek, hiszen már a feleségem vagy...? — Mióta vagyok a feleséged? — Azóta, amióta szeretsz, mióta az enyém lettél... A papi áldás csak formalitás. — Ne beszélj butaságokat! — Eltökélt szándékom volt, hogy soha sem nősülök meg. Sok lányt Ismertem, számtalan szeretőm volt, de a házasságtól irtóztam ... Most meg azon tűnődök, hogy megnősülök, és ráadásul nápolyi lányt veszek feleségül... — Senki sem kényszerít rá! Maradj agglegény, menj vissza az afrikai frontra és ott süsd meg magad a tűző napon, vagy csípjenek halálra a skorpiók!-- Tudod mit...? — válaszolta nevetve Antonio. Inkább a skorpiók, mint egy ilyen nyel vés asszony! De téged mégis feleségül veszlek! A VILÁGÉGÉS ALATT OLASZORSZÁGBAN IS, ahol a békeévekben szigorúan betartották a házassági előkészületeket, az esküvő egyszerű szertartás lett. A házasulandóknak senki sem támasztott nehézségeket. Antonio és Jana az egyik nápolyi templomban esküdtek egymásnak örök hűséget. Az újdonsült férj édesanyja, az idős, csökönyös lombardiai asszony, aki abban a meggyőződésben élt, hogy Jana számításból lesz a fia felesége, nem jött el az esküvőre. Antoniot ez bosszantotta. — Az anyák mindig féltékenyek fiaikra. Ez törvényszerű és emiatt ne mérgelődj! — vigasztalta Jana Antoniot. Idővel majd megváltozik. Ha majd gyermekünk lesz, rajta keresztül engem is megszeret. Nagyon szeretem a gyermekeket. Már kislánykoromban elhatároztam: féltucat gyerekem lesz! A napok gyorsan teltek. A szerelmesek azonban semmivel sem törődtek, egymásnak, szerelmüknek éltek. Jana szegényesen berendezett lakásának ablakait, mivel a várost szinte mindennap az angolszász repülők bombázták, fekete papirossal ragasztották be, és a lakásból ki sem mozdultak. A szerelem mámorának rabjai lettek. — Milyen nap van ma, és hányadik napja vagyunk itt? — kérdezte Antonio. — Én sem tudom — válaszolta nevetve Jana, s közben az elsötétített ablakokat nyitotta ki. Lehet, hogy vasárnap van, az emberek éppen most jönnek a templomból. De azt nem tudom, hogy kora reggel, vagy kora este van-e...? — Ha vasárnap van, akkor már csak egy hetünk marad — válaszolta csendesen Antonio. — Nyolc nap múlva vissza kell térnem az egységemhez, lejár a szabadságom. — Őszintén válaszolj: csak azért vettél feleségül, hogy rendkívüli szabadságot kapj? — kérdezte váratlanul Jana. — Te csacsi! Néhánynapos szabadság miatt egy józan ember feláldozza szabadságát? Azért vettelek feleségül, mert szeretlek! — De a házasságtól féltél, ugye? — Igen ... Miért tagadjam? — És még most is félsz...? — Attól, hogy itt kell hagynom téged! De erről most ne beszéljünk! Olyan éhes vagyok, hogy téged fallak föl, ha nem adsz azonnal valamit enni! — Főzök spagettit. — Te pihenj! Majd én főzök! Ha nem tudnád, szakácsművész vagyok! Jobban főzök, mint bármelyik asszony! — Mit tudsz főzni? — Kitűnő tojásrántottát! — Hát az igazán nagy művészet! És hány tojásból? — Két tucatból! — válaszolta nevetve Antonio és azonnal hozzáfogott az előkészülethez. Az asztalra tette a kosár tojást, majd egymás után feltörte valamennyit. — És ki eszi majd meg ezt a rengeteg tojást? -- kérdezte a fiatalasszony. — Hogy ki? Hát mi ketten! Nagyszüleim is huszonnégy tojásból készítettek nászéjszakájuk után rántottat, öreganyám többször elmesélte nekem. És utána egy üveg gyöngyöző bort is megittak. Jana nem válaszolt. Csendben szótlanul nézte Antoniot, aki tüzet rakott, felhabarta a tojást, majd forró olajon megsütötte. ■ Tessék, itt az Isteni eledel! — szólt Janához, s közben az asztalra tette. (Folytatjuk)
