A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-21 / 3. szám

I Hét vendége A Galántai Járási nemzeti bizottság a múlt év őszén felhívással fordult a Szlovák Szó cialista Köztársaság valamennyi járási nem­zeti bizottságához, tegyenek meg mindent a választási program megvalósítása érdeké ben. Munkatársunk e felhívásról beszélge­tett Karol Škabla elvtárssal, a Galántai Jnb titkárával. Titkár elvtárs, mindenekelőtt azt szeretném meg­kérdezni, hogyan született meg ez a felhívás? A múltban Galánta környéke jellegzetesen mező­­gazdasági terület volt. Lakosai jobbára földmunká­sok, kis- és középparasztok voltak. A felszabadulás óta a járás jellege megváltozott, nagy ipari üzemek létesültek területén, ezzel, továbbá a mezőgazdaság kollektivizálásával emelkedett a lakosság életszín­vonala, javult az egészségügyi és szociális gondos­kodás. A szocialista verseny eddigi eredményeit, a tár­sadalmi szervezetek, a nemzeti bizottságok és a la­kosság kezdeményező kedve biztosítékot nyújtanak arra, hogy járásunk dolgozói az új feladatokat is teljesíteni fogják. Járási nemzeti bizottságunk tár­sadalmi felelősségének tudatában elhatározta, hogy a választási program megvalósítása érdekében min­dent megtesz a lakosság munkakezdeményezésének fokozására. Épp ezért csatlakozott a topolnicai (Nyárasdi) Helyi nemzeti bizottság felhívásához s elhatározta, hogy a következő megbízatási időszak­ban a fő figyelmet a következő területekre fordítja majd: a munka- és életkörnyezet javítására, a beruházási tevékenység fokozására, a megkezdett építkezések befejezésére, a mezőgazdaság, a közszolgáltatások fejlesztésére, a helyi nyersanyagtartalékok feltárására, új, pénzügyi források megteremtésére, a tömegpolitikai munka, a kulturális, nevelő- és társadalmi tevékenység fejlesztésére. Milyen beruházásokat terveznek a járásban? 1972-ben átadunk rendeltetésének négy kultúrhá­­zat, két óvodát, három ravatalozót, egy futballpá­­lyát stb. Csak a legfontosabbakat említettem. A be­ruházások értéke az idén 18 millió 906 ezer korona. Mi a helyzet a lakásépítés terén? 1972-ben 471 lakást adunk át és további 596 la­kást kezdünk építeni. Az egyéni lakásépítés keretében 440 lakás építését fejezzük be, és 380 lakás építését kezdjük el. Mi a tervük a mezőgazdaság szakaszán? Járásunk területén szocialista mezőgazdasági üze­mek: egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok működnek. A nemzeti bizottságok az idén is segíteni fognak a mezőgazdasági csúcsmun­kák idején brigádok toborzásával stb. Arra fogják ösztönözni a szerződéses hizlalókat, hogy több tojást, sertés- és baromfihúst juttassanak az állami felvá­sárlás részére. Milyen feladatok várnak a nemzeti bizottságokra a közszolgáltatások fejlesztése és a helyi nyers­anyagtartalékok feltárása szakaszán? Növelni fogjuk a már meglévő közszolgáltatási üzemek kapacitását, javítani fogjuk a szolgáltatá­sok minőségét és csökkentjük az önköltséget. Négy új üzletet, egy büfét és egy borozót adunk át ren­deltetésének. Az egyéni lakásépítkezés részére a nemzeti bizott­ságok tanácsipari téglagyárai kétmillió téglát, négy­­százezer darab cserepet készítenek. Hogyan akarják fokozni a politikai, kulturális és nevelő tevékenységet? Nemzeti bizottságaink fokozott politikai és nevelő tevékenységet akarnak folytatni, elsősorban a vá­lasztási program és a CSKP XIV. kongresszusa ha­tározatainak teljesítése érdekében. A járási nemzeti bizottság aktivistái és dolgozói rendszeres módszer­tani segítséget nyújtanak a városi és helyi nemzeti bizottságok szerveinek annak érdekében, hogy ezek a szervek is aktívan vehessék ki részüket a járás választási programjának megvalósításából. E munkának a múltban már jól bevált formáit akarjuk alkalmazni, képviselőnapokat tartunk, vá­lasztóinkat nyilvános gyűlésekre hívjuk össze, a fő­súlyt a szocialista állam funkciójának megszilárdí­tására, a lakosok proletár-internacionalista szellem­ben való nevelésére, a szocialista országok iránti ba­rátság és szövetség megszilárdítására, a munkakez­deményezés fokozására helyezzük. A kulturális és nevelő munka területén szeret­nénk elérni, hogy minden kulturális dolgozónk ak­tívan vegye ki részét a XIV. pártkongresszus hatá­rozatainak teljesítéséből, illetve e határozatokat propagálja és magyarázza a dolgozó tömegeknek. E célra felhasználjuk a városokban és falvakban működő agitációs központokat, melyekben hivatásos kulturális dolgozók tevékenykednek. 1972-re a kö­vetkező kulturális megmozdulásokat tervezzük: 45 színházi előadást és 75 kulturális estet, aktuális politikai kérdésekről 180 előadást szer­vezünk járásunk községeiben; a társadalmi szervezetekkel együttműködve a köz­ségekben vitaesteket, kiállításokat rendezünk, ame­lyekre idős kommunistákat, írókat és más közéleti tényezőket hívunk meg; a járás székhelyén megrendezzük a második or­szágos Kodály-napokat. Feladat van bőven. Bíznak terveik megvalósulá­sában? Bízunk, márcsak azért is, mivel nem légből kapott tervek ezek, a járás községeinek, üzemeinek és vál­lalatainak tervein, önkéntes kötelezettségvállalásain alapulnak. Hogy csak néhány ilyen felajánlást em­lítsek: a Galántai Járási Vegyesipari Vállalat dol­gozói 787 ezer koronával növelik az idén termelésü­ket. A galántai Vendéglátó Vállalat Vlčanyban (Farkasdon) egy borozót, Galántán pedig egy büfét épít. A tervezett bevételt 400 000 koronával növelik. A Járási Ütépítő Vállalat, tervezett feladatain kívül 10 000 négyzetméteren javítja meg az útburkolatot. A Járási Építőipari Vállalat az idén 7 950 000 koro­na értékű munkával végez többet, mint tavaly. A közszolgáltatási üzem az idei év első negyedében önköltséggel egy gyorstisztítót épít Galántán, s egyet Salában (Vágsellyén). Ezenkívül egy szőnyegtisztító részleget hoz létre. A félév végére Szereden is nyílik egy gyorstisztítórészleg. S így sorolhatnám tovább. Mindenesetre ezt a járási felajánlást fokozatosan kiegészítjük még azokkal a felajánlásokkal és köte­lezettségvállalásokkal, amelyeket járásunk községei­nek, üzemeinek és vállalatainak dolgozói kezdemé­nyezésünkre tesznek a választási program sikeres megvalósítása érdekében. —zsélyi— Stubnya Arnold felvétele A világ 1971-ben Az ENSZ által közölt legújabb statiszti­kák szerint az ember egyre inkább válik városlakóvá és a születési arányszám meg­közelíti a halálozási arányszám két és fél­szeresét. Az emberek faluról városba vándorlása, a világ lakosságának fáradhatatlan növe­kedése 3632 millióra 1970 derekán — ezek az ENSZ Demográfiai Évkönyvében meg­jelölt legfőbb irányok. A tanulmány sze­rint 1965 és 1970 között a születési arány­szám 34; 14 arányban múlta felül a halá­lozási arányszámot 1000 lakosonként. A lakosság globálisan több mint egy milliárd­­dal szaporodott az eltelt 20 év alatt. Ha a jelenlegi évi 2 százalékos növekedés foly­tatódik, akkor 30 éven belül 6,4 milliárd ember fog élni a Földön — a jelenleginek majdnem a kétszerese. Az Évkönyv adatai mutatják, hogy je­lenleg 7 országnak van 100 milliónál több lakosa, ezek: Kína, Szovjetunió, Egyesült Államok, India, Pakisztán, Indonézia, Ja­pán. Emellett 133 város lélekszáma halad­ja meg az egymilliót — ez 29 várossal több, mint 10 évvel ezelőtt. A világ legnagyobb városa Tokió, 10 mil­lió lakossal. Követi New York, majd Lon­don, 7,8 illetve 7,7 millióval. (Elővárosok nélkül.) Kína továbbra is a világ legnépesebb or­szága, 759,6 millió lakosával. A második India, 550 millióval, majd a Szovjetunió 242,7 millióval és az Egyesült Államok 205,3 millióval. A tanulmány fényt vet az utóbbi 20 év­ben bekövetkezett bizonyos fordulatokra is, 1950 óta Indonézia és (az osztatlan) Pa­kisztán a lakosság számát tekintve túl­szárnyalta Japánt. Most több az ember Nyugat-Németországban, mint Nagy-Bri­­tanniában és Nigéria megelőzte Olaszorszá­got és Franciaországot. A világnak jelenleg 1784 olyan városa van, amelyeknek 100 000-nél több a lako­sa. Ez 10 év alatt 20 százalékos növekedést jelent. A világ egyre fokozódó városiaso­dásának másik kifejezője, hogy a világ lakosságának 34 százaléka él most 20 000 lakosúnál népesebb városi településekben a 10 évvel ezelőtti 30 százalékhoz viszonyít­va. Az Évkönyv szerint megnövekedett a 100 000-nél népesebb városok lakosságának aránya is. 1970-ben ez a világ lakosságá­nak 19 százaléka volt, szemben a 10 évvel ezelőtti 16 százalékkal. A legurbanizáltabb országok élén meg­lepő módon Ausztrália áll 83,3 százaléknyi városi lakossággal. A sorban következik Izrael, Bahrein és Uruguay, több mint 80 százalékkal. Ugyancsak Ausztráliának van a legtöbb olyan városlakója, aki 100 000-nél nagyobb városban lakik — 67,3 százalék. Nyomban utána következik az Egyesült Ál­lamok 66,6 százalékkal és Japán 51,2 szá­zalékkal. A lista másik oldalán állnak Burundi és Tanzánia, ezeknek lakossága „nem mutat hajlandóságot“ a városi élet iránt. Burun­diban a legalacsonyabb az urbanizációs arány — mindössze 2,2 százalék. Az észak-amerikai lakosság 64 százaléka él városokban és az emberek 51 százaléka 100 000 lakosúnál nagyobbakban. A Szov­jetunió városaiban az emberek 56 százalé­ka él, a nagyvárosokban pedig 32 százalék. Dél-Amerikában a városi lakosság ará­nya 54 százalék, Európában 53 százalék. Ázsiában a lakosságnak kb. 21 százaléka él városokban. Az Évkönyv azt mutatja, hogy néhány fejlődő országban gyors iramban emelke­dik a születési arányszám. 13 olyan orszá­got jegyeztek fel, ahol 1000 lakosra a szü­letési arányszám 50, vagy annál is több. Ezek közül hét ország Afrikában van (An­gola, Dahomey, Malgas, Niger, Ruanda, Swaziföld és Togo). A többi ázsiai (Afga­nisztán, Maldive, Pakisztán, Szaud-Arábia, Jemen és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság). Swaziföldnek a világon a leg­magasabb a születési arányszáma — 1000 lakosonként 52,3. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom