A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-21 / 3. szám

]r> em hiszek semmiféle csodában. Tíz évig meg

Vj sem tudtam moccani. És most mégis úgy ^ látszik, hogy itt maguknál történnek csodák. Négy hónapja vagyok itt és már úgyahogy tudok járni, hála ennek a víznek és az orvosoknak.

Ezeket a szavakat egy svájci páciens mondta, aki súlyos agy- és gerincvelő gyulladásban szenvedett és ma már majdnem teljesen felgyógyult. Utána azonban megszólalt főorvosa.

— Tudja kérem, ezek a Georgia- állambeli Warm- Springs források minden bizonnyal kitűnő gyógyfürdők. Hiszen gyermekbénulással ott feküdt maga az Egyesült Államok elnöke, P. D. Roosevelt is, akit sikeresen kezeltek. És mégis azt mondom, nem kellett volna neki oly korán meghalnia, ha nálunk gyógykezelték volna.

És ahogy szóval és kezekkel igyekeztem elbeszélgetni a szocialista államokból érkezett betegekkel, meg az olaszokkal, osztrákokkal, Afrika gyermekeivel, görögökkel és sok más nemzetiségűvel, megérkezik egy újabb látogató, de ez nem páciens. Német asszony, valamikor itt dolgozott ebben a kórházban, elektroterápián. Most a Német Szövetségi Köztársaságban dolgozik.

— ön olyan sok szépet tud mondani erről a fürdőről, annyi dicsérő szót, hogy nem írom ki a nevét, nehogy kellemetlenségei legyenek odaát. Az NSZK- ban nem nagyon örülnének, hogy még mindig olyan nagy lelkesedéssel szól az itteni viszonyokról.

— Tudja kérem, a dolog úgy van, hogy itt minden dicséret elenyész, a szavak nem fedik a valóságot. Elsősorban az itt uralkodó óriási lelkesedésnek köszönhető, hogy az önök köztársaságában már nincsen gyermekbénulás, mert bevezették a kötelező oltást. Nálunk... nézze, mi „demokraták“ vagyunk és az ilyen oltás önkéntes, és elég sok pénzbe kerül. Nálunk, bocsásson meg, önöknél az ember saját szemével látja munkája eredményét.

— De hiszen az NSZK-ban gyönyörű gyógyintézeteik vannak.

— ... melyekben csak kevesen kereshetnek gyógyulást, mert az nagyon sok pénzbe kerül. Odaát a helyzet ilyen: Ha mankón tudsz járni, járj, amenyi csak jólesik. Különben akár hason csúszhatsz, senki sem segít, hacsak nincsen drágán fizetett kü lön ápolónője. Azt mondhatnám, az nem orvosi munka, már inkább kereskedőnek való. Márka dollár, meg mit tudom én, micsoda pénzek.

Hát igen, a pénz... De ahogy elnézem a medencében a gyönyörű kék vizet, mely a János és a Fekete forrásból ömlik a medencébe — hatszáz liter percenként — 29,6 fok melegen és 35 fokra is felmelegítik, ahogy elnézem a sok gyógyulást kereső beteget a medence körül, alaposan elgondolkozom azon, hogy a mi betegeink ezért nem fizetnek. Itt nálunk nem oszlanak gazdagokra és szegényekre, itt egyszerűen páciens valamennyi. Nincsenek itt lourdes-i csodák, búcsújáró kellékek, emléktárgyak.

Jánské Lázné vizének gyógyhatásút az ottani bányászok fedezték fel, mikor ezen a vidéken aranyat kerestek és találtak is. Ez pedig a XI. században történt, amikor már kezdetleges vaskohót is üzemeltettek itt.

De tegyük fel konkréten a kérdést: csodavíz ez? A válasz egyszerű: ebben a varázslatos szépségű kis városkában kell hogy legyen valamilyen varázs, valamilyen csoda. Vagy talán az orvosok és a kórház dolgozói tesznek csodákat? Magam is a varázslat hatása alatt vagyok és el tudnám hinni, hogy így van.

Mire végzek a kórháznézéssel, már közeledik az alkony, és a városi nemzeti bizottság elnöke vesz „kezelésbe“. Kivezet a hegy aljára, kezével belemutat a sötétbe és ezt mondja:

— Látod, itt ezen a helyen négy év múlva új függővasutat építünk, mely egy óra alatt négyszáz személyt visz a hegyre.

— De ott fenn nem fér el az a sok ember.

— Hát majd lejönnek

— De itt se férnek el.

— Ügy van, fején találtad a szöget. A fürdőnek is, meg a városnak is elszállásolási kapacitásra van szüksége. Tehát építeni kell. Az egész köztársaságban összesen nyolc fürdőhely van, melyeket előnyben kell részesíteni, preferálni kell kiépítésüket. D-' eddig egyszer egy évben ül össze egy bizottság mely néhány órai vitatkozás után feloszlik, azzal a megállapodással, hogy a fürdőstatutumot nem teljesítjük. De ennek már vége. Most már valóban nekilátunk.

— Az építkezésnek?

— Annak is.

Az eddig némán lépkedő főorvos is megszólalt:

— Ennek a fürdőnek világhíre van. Az egyetlen hiba, hogy 1950 óta annyi sok szép ígéretet kaptunk de minden csak írott malaszt maradt, az ígéretekből csak nagyon kevés teljesült, mi pedig újabb építkezések helyett csak rekonstrukciókban éltük ki magunkat. Nem versenyezhetünk a kapitalista országok fürdőinek pompájával, viszont ők sem versenyezhetnek velünk, ami egészségi sikereinket illeti Csakhogy most már a helyzet más, végre nekilátunk az építkezésnek is.

És mire elérkeztünk a Hoffman bódéhoz, felépítettük az új Jánské Lázné városát. Finoman és sok ér zékkel, hogy ne bontsuk meg az Öriás-hegység természeti szépségeit.

Csillagok milliárdjai ragyogtak a Snežka hókristályain. Szemeim előtt feltűntek az új Jánské Lázné fényei. Ügy ragyogtak, mint a csillagok. Mint a reményteljes gyermekszemek. Igen, már látóm őket, a kedves kis hancúrozókat, ahogy a Fekete-hegy rétéin egymással versenyezve kergetik a pitypang bóbitáit... Vidám kacagásuk betöltötte a szívemet.

BA

Az Óriás-hegység tövében