A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-26 / 21. szám

Új magyar film A legszebb férfikor A Szlovákiai Filmkölcsönző Vál­lalat új magyar film bemutatását készíti elő. Erdős Zoltán novellája alapján Simó Sándor rendező Irta a film forgatókönyvét. Latinovits Zoltán, Tímár Éva, Ronyecz Mária, Szemes Mari és Bujtor István Játsz­­szák a főszerepeket. Olvasóink bizonyára örömmel ve­szik, ha Ízelítőin néhány sorban el­mondjuk, hogy miről is szól ez a film, mely a negyvenévesek gond­jairól, problémáiról számol be. A vállalat igazgatójának búcsúz­tatására készülődnek. Mivel az „Öreg" nagy futballdrukker, előkerí­tik a legendás 6:3-as (Anglia elleni győzelem) mérkőzésről készített fil­met, ezzel akarnak kedveskedni a nyugdíjba menőnek. Alker Tamás is betéved az előzetes vetítésre, ahol kortársai, a negyvenévesek nosztalgiával emlékeznek vissza a régi szép Időkre, a magyar labda­rúgás fénykorára. Alker Tamás elvált ember. Laká­sát feleségének és fiának hagyta, albérletben lakik. Időközben Eszter­rel, aki ugyanannál a vállalatnál dolgozik, ismerkedik meg — bele­szeret. Eszter elhatározza, hogy el­válik a férjétől. De nincsen laká­suk, nem tudnak összeköltözni. Tamás régi barátnőjétől, Héditől tudja meg, hogy egy Ismerőse két évre külföldre megy, szövetkezeti lakását huszonnyolcezer forintért bérbe adja. A pénzt azonban este kilencig ki kell fizetni... Alker gyors költségvetést végez, mindent megkísérel, hogy a pénzt felhajtsa. Nagyon boldog, ha arra gondol, hogy néhány napon belül együtt élhet majd szerelmével, Eszterrel... Alker volt feleségéhez is elmegy kölcsönt kérni, s végre nagynehe­­zen de együtt van a pénz ... A munkaidő befejeztével kis ün­nepség keretében búcsúztatják az Igazgatót. A vállalat minden dol­gozója Izgatottan várja a nagy be­­jelenést: ki lesz az új főmérnök. Tamás és Eszter estére randevút beszéltek meg: Tamás albérletében találkoznak és megünneplik a sike­res lakásszerzést. Tamás rohan haza — a lakás­kulccsal a zsebében —, hogy mire Eszter megérkezik, előkészíthesse a vacsorát. A kis ünnepség azonban veszekedésbe fullad. Eszter más­ként dönt, nem válik el a férjétől. Elhatározását azzal indokolja, hogy nem akar elszakadni gyermekétől. Tamás keserűen veszi tudomásul, hogy életébe ismét valami közbe­szólt: nem teljes az élete. Slmó Sándornak ez a második nagy Játékfilmje. 1969-ben mutatko­zott be a „Szemüvegesekkel", s azonnal nemzetközi elismerést aratott. A „Legszebb férfikor" című filmje p negyvenévesek gondjait veszi górcső alá. Bár a főhős értel­miségi, a film alapproblémája nem­­osak ezé a rétegé. A rendező nagyon jó megfigyelőképességgel szélesebb társadalmi keresztmetszetet ad új filmjében, mely minden bizonnyal elnyeri a közönség tetszését. I I I I TORA,TORA,TORA i FOLYTATÁSOS KÉPES FILMREGÉNY a MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ legnagyobb légi és tengeri CSATÁJÁRÓL IX. FOLYTATÁS NAGUMO ALTENGERNAGY BEJELENTÉSÉT a japán vezérkar magasrangú tisztjei vitatkozás nélkül vették tu­domásul. Még azok is, akik a rajtaütésszerű támadást a kezdettől fogva ellenezték. Az altengernagy rövid szünet után folytatta: — Elrendelem, hogy a támadásra felkészült tengeri és légi egységek november 26-án induljanak új állomás­helyükre, a nyílt tengerre! A további utasításokat ott vár­ják be! Az amerikai felderitők a gyanús manőverezést azonnal jelentették Washingtonnak. Ellenintézkedésekre azonban nem került sor, mert az amerikai vezérkar felelős tisztjei nem hittek abban, hogy a japánok Pearl Harbourt, a be­vehetetlennek tartott tengeri erődöt megtámadják. A New York Times, két nappal a japánok felvonulása után, november 28-án egyik cikkében a következőket írta: „Míg Roosevelt elnök Tokió megbízottjaival tárgyal, a japánok Thaiföld megtámadására készülnek...“ Az amerikai felelős katonai vezetők vitatkoztak, a la­pok cikkeikben latolgattak, s közben a japán hadihajók és repülőgép-anyahajók teljes gőzzel a kijelölt cél felé közeledtek. A konvoj élén a Tsikuma és Hone nevű nehéz cirkálók haladtak. A japánok számoltak azzal, hogy a nyílt tengeren amerikai hadihajókkal vagy felderítő re­pülőgépekkel találkoznak, és leleplezik szándékukat. Ezért a hajók tüzérsége a s pilóták állandó riadókészültségben voltak és a legénységet mindennap már pirkadatkor ébresztették. Kimmel amerikai tengernagy, a Pearl Harburban állo­másozó amerikai flotta főparancsnokának a lakásán, de­cember ötödikén, vasárnap reggel, néhány perccel hat óra után csöngött a telefon. Murphy kapitány jelentke­zett. Parancsnokának jelentést tett: „A Word cirkáló megfigyelői Pearl Harbour közelében egy ismeretlen tengeralattjárót fedeztek föl. A cirkáló parancsnoka vlziaknákkal üldözőbe vette a tengeralatt­járót“ — jelentette a kapitány. — Néhány percen belül a parancsnokságon vagyok — válaszolta a tengernagy — és elrendelem az azonnali vizsgálatot. Kérem, értesítse erről a parancsnokság tiszti­karát. Kimmel tengernagy pillanatok alatt felöltözött és már indulni készült, amikor ismét csöngött a telefon. Murphy kapitány izgatott hangon jelentette: — Japán repülőgépek megtámadták Pearl Harbourt! Azonnali intézkedésre van szükség! — Várjanak rám, azonnal jövök! — válaszolta a ten­gernagy és a parancsnokságra hajtatott. Mire odaért, a japán torpedó-bombázok már több hullámban támad­ták a kikötőben veszteglő hadihajókat. A hajóóriásokat felcsapó lángnyelvek és sűrű füst vette körül, Kifnmel tanácstalanul állt, meglepettségében a lába a földbe gyö­kerezett. Hosszú másodperceken át szóhoz sem tudott jutni, tétlenül nézte, figyelte a japán bombázok tűzijáté­kát. Az egyik vezérkari tiszt jelentkezése térítette magá­hoz. — Táviratilag azonnal jelentsék Washingtonnak a tör­ténteket — utasította a tisztet, A távirat szövege rövid volt: „Japán bombázók megtámadták Pearl Harbourt!" A japánok szinte feltartóztathatatlanul, egymást követő hullámokban támadtak. Elsüllyesztették az Arizona, majd a California nevű cirkálókat, és szinte valamennyi hadi­hajót harcképtelenné tettek. „Pearl Harbour lángokban áll! Az anyagi kár egyen­lőre felbecsülhetetlen, az emberáldozat nagy. Azonnali intézkedést várunk!“ — távlratozték Kimmel rádiótáví­­rászai Washingtonba. Washington azonban hallgatott... Vasárnap reggel volt, a japán támadás teljesen váratlanul érte az amerikai hadvezetést. Közben a japán légierő tovább támadott. Minden támadási hullámban 43 vadászgép, 49 nehéz­bombázó, 51 zuhanóbombázó és 40 torpedókkal fölszerelt repülőgép vett részt, öt különböző helyről, pontosan meg­állapított időközökben rajtoltak a japán gépek. A tokiói vezérkar izgatottan várta az első jelentést. Hét óra 49 perckor érkezett az első rejtjeles távirat: „Tora...! Tora.,.! Tora...!“ („Tigris...! Tigris...! Tigris...!“) — volt az első távirat szövege, mely jelentet­te, hogy az amerikaiakat váratlanul érte a támadás, nin­csen ellenállás — a győzelem biztos! Különösen a torpedókkal ellátott újtípusú bombázógé­pek és a Zéró típusú vadászgépek, melyeket kis fedélzeti ágyúkkal és nagyteljesítményű gépfegyverekkel láttak el, arattak nagy hadisikereket Az amerikai tisztek bámula­tukban még a riadóról is megfeledkeztek. (kot) (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom