A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-12 / 19. szám
A Toma pataknál Ha az ember sokáig nézi esőben az ismerős vidéket, egy idő után a táj elmozdul, mintha filmkockák indulnának, képek, emlékek tűnnek elő, előbb tétován, homályosan, később egyre határozottabban körvonalazódnak, s Ilyenkor már a részleteket Is látni. Ott lent folyik a Torna patak. Egy reggel — lehet vagy nyolc éve, ha jól emlékszem, érett a szilva — ott fogtam életemben először rákot. Egy-két évvel később — akkor is így esett az eső, mint most — a tóból néhány szép pontyot sikerült kiemelnünk. Egy más alkalommal, ara-1 tás idején, a töltésen ülve figyeltem, ahogy ismerőseim az öreg Haramia vezénylete alatt hogyan lődözik a vadkacsákat. De akkor még semmit se tudtam a faluról. Nem tudtam, hogy az a fehérfejű mészkő, amely a hegy testéből úgy ugrik elő, mint egy összeszorított ököl, a Galamboskő nevet viseli, s a legendát se ismertem, amely szerint IV. Béla királyunk, a tatárok elől menekülve, alatta pihent meg, s a mai Galamboskőn fészkelő galambok tojásával, húsával csillapította éhségét. S nem ismertem a többi domb nevét se: Katyódomb, • Kerekszárgyűr, Hosszúszárgyűr, Pakladomb, Iráló. Pedig ezek a dombok már akkor is itt álltak, viselték nevüket, s nevükben az időt vissza s előre egyaránt. Akkor még semmit sem tudtam a „görgői ződségről“, a citerazenekarról, az éneklőcsoportról, a kézimalmokról, a szövetkezetről. Csak a tájat láttam, s szépségében gyönyörködtem. Esik, kitartóan esik a tavaszi eső. A halastó ezernyi apró gyűrűt vet az esőcseppek nyomón. A falu felett felhőben állnak a dombok. Mószok fel a íehérhomlokú kövek között valami belső indulattal, hogy onnan a magasból lássam ezt a gyönyörű völgyet, keblén a faluval és a két tóval. De a felhők széléig se jutok el, megállít az eső, a kövek a csúszós talaj, a sarjadó füvek, s a virágot bontó bokrok. Pedig jó volna feljutni a tetőre. Érzem, hogy onnan távolabbra lehet látni, múltba, jövőbe egyaránt, s talán könnyebb . volna összefogni az élményeket is, helyére kerülne minden, ami egyszer elmozdult s újból összeszerveződött, mássá, pontosabban körvonalazható egésszé. —t A régi görgőiek szekeres emberek voltak. Ponyvás szekereikkel bejárták az egész vidéket. — Még a háború után is szekereztünk. — Hogy meddig jutottunk el? Az attól függött, milyen volt a termés és a piac. Emlékeznek a tornagörgőiek. Hajnali indulásokra, hosszú útjaikra, Kosicétől (Kassától) Rožňaváig (Rozsnyóig), Levočától (Lőcsétől) Poprádig. A gondolatok húsz, harminc évet szállnak vissza az időben. — Köves, dombos, homokos a ml határunk, nagyon meg kell dolgozni, ha valamit el akarunk érni rajta. Semmit se ád ingyen. — A ződség, az igen, az megterem, és jól fizet. Azzal érdemes volt mindig vesződni. — A piacon mindig elkapkodták, mert a görgői ződségnek más, jobb íze volt, mint a többinek. Köves, dombos a görgői határ, nem terem meg benne minden. A szövetkezet, megalakulása óta — az idén lesz húszéves — gazdaságilag megerősödött, s ma a rožňaval (rozsnyói) járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. — 1400 hektáron gazdálkodunk — mondja a szövetkezet elnöke, Burkus János — 000 hektár a szántónk, 165 hektár rét, 335 hektár legelő. Ezenkívül van még vagy ötszáz hektár erdőnk is. — Melyik a legjövedelmezőbb termelési ágazat? A halastavak Bodrogköztől Csallóközig — Általában elég jók az eredményeink, de a zöldségtermesztés a legkifizetődőbb. Nem a kertészetre gondolok, mert nálunk a zöldség alatt kizárólag a sárgarépát és a petrezselymet értik. Ennek hagyománya van, s ma is termeljük. — Milyenek az eredmények? — Sárgarépát 12 hektáron termelünk — mondja Petri Pál, a szövetkezet főkönyvelője — az átlagos hektárhozam 400 mázsa. Az egy hektárra eső ráfordítás mintegy 9—10 ezer korona. Az egy hektárra eső tiszta jövedelem az elmúlt évben 26 ezer korona volt. A szövetkezet a termőterület nagyobbik felén gabonaféléket — főleg búzát és árpát — és többéves takarmányokat termeszt. A növénytermesztés eredményei az országos átlaggal összevetve nem valami magasak, de az itteni termelési feltételeket véve figyelembe, mindenképpen dicséretesek. A búza átlagos hektárhozama 26,5, az árpáé 23 mázsa. A növénytermesztés fejlesztése, intenzívebbé tétele a szövetkezet gazdálkodása folyamán nem okozott különösebb nehézségeket. Annál több gond volt az állattenyésztés megszervezésével, gazdaságossá tételével, Egészen 1964-ig erősen ráfizetéses volt ez a termelési ágazat. Azóta azonban fokozatosan feljavult, s ma már, például a sertéstenyésztés eredményei jobbak a járási átlagnál. Egy kiló sertéshús termelési költségei 9,70 koronát, egy kiló marhahúsé pedig 11 koronát tesznek ki. Ez — a mai felvásárlási árakat figyelembe véve — 4,30, illetve 4 korona tiszta nyereséget jelent. Különös figyelmet érdemel a sertéstenyésztés termelési eredményeinek gyors fellendülése. Az elmúlt évben az átlagos súlygyarapodás elérte az 55 dekát, s egy anyakocától átlag 17,1 malacot választottak el. — Hogyan élnek a szövetkezetben, a faluban az emberek? — Mit mondjak erre? — kérdez vissza az elnök. — Húsz évvel ezelőtt nem volt annyi kerékpár, mint ahány autó most van a faluban. De az ujjunk se egyforma. Egy azonban biztos: aki becsületesen dolgozik, annak nincsenek gondjai. Kint állunk a szövetkezet új székháza előtt. Szándékosan írok iroda helyett székházat, mert ez valóban az. Az irodákon kívül van itt büfé, egy nagy ebédlő és klubhelyiség. Az épület hátsó frontján pedig öltözők, zuhanyozók. — Nemrégiben egy szövetkezet elnökével arról beszélgettem — mondom az elnöknek — hogy az ilyen létesítményt nem fogadják szívesen a szövetkezeti tagok. — Miért ne fogadnék szívesen? — Az emberek érzékenyek, csaknem minden szövetkezeti tagnak van saját fürdőszobája ... — Valóban, ez így igaz. Mi is gondoltunk erre, de a gyakorlat más. Véleményem szerint, ha olyan kulturált környezetet teremtünk, amely az emberek igényeit kielégíti, akkor a dolgok leegyszerűsödnek. A mezőgazdasági termelés jellege egyre inkább megközelíti az ipari termelés jellegét. Miért vigyék haza az állatgondozók az istállószagot, vagy a műhelyből a gépek s az olaj szagát? Jobbt ha itt zárják a szekrényekbe. Hajlamosak voltunk és még most is hajlamosak vagyunk azt hinni, vagy azt vélni, hogy a falvak fejlődési iránya kizárólag a mezőgazdautcarészlet Burkus János a szövetkezet elnöke Török László iskolaigazgató A szövetkezet új székháza t
