A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-05 / 18. szám
A Cscniadok XI. országos A CSEMADOK Központi Bizottságának beszámolóját Varga Béla vezető titkár terjesztette elő Az alábbiakban részleteket közlünk a beszámolóból: Társadalmi életűnk viszonylag gyors konszolidációját az tette lehetővé, hogy pártunk központi bizottsága időben levonta a szükséges következtetéseket és tanulságokat az 1968—89-es évek eseményeiből. Pártunk központi bizottságának 1970 decemberében megtartott ülésén Tanulságok címen elfogadott dokumentumai helyesen mutatnak rá az elmúlt időszak veszélyes fejleményeire, amikor a szociallstaellenes erők a szocialista társadalmi rend felszámolására törekedtek. Az ebben az időszakban megnyilvánult válság a CSGMADOK-ot som kerülte el. Szükséges tehát, hogy mai közgyűlésünkön mi is levonjuk a tanulságokat mindazon hibákból és tévedésekből, melyeknek tanúi voltunk az elmúlt időszakban. A tanulságok levonása főleg azért szükséges, hogy az elősegítse munkánk sikeres folytatását és megakadályozzuk hasonló tévedések és hibák elkövetését a jövőben. A CSEMADOK 1988—89-es tevékenységével kapcsolatban fontos helyet foglal el a CSEMADOK Központi Bizottságának a nemzetiségi kérdés rendezésével kapcsolatban 1968. március 12-én elfogadott .állásfoglalása. Ha értékelni akarjuk az állasfoglalás tartalmát és annak hatását az 1988-as politikai helyzet alakulására Szlovákia magyarlakta vidékein, akkor meg kell mondani, hogy hasonló javaslat és állásfoglalás kidolgozása a nemzetiségi kérdés területén nem egyedülálló jelenség a CSEMADOK életében. Már az 19B8-as évet megelőzően részben a pártszervek kérésére, részben saját kezdeményezésből a CSEMADOK KB elnökségének kommunista tagjai több esetben is kötelességüknek tartották kifejteni állásfoglalásukat 6s javaslataikat a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban a pártós állami szervek előtt. Le kell azonban szögeznünk, hogy ezekkel a javaslatokkal a CSEMADOK akkori vezetésének nem az volt a célja, hogy kisajátítsa a nemzetiségi kérdés rendezésének jogát, hogy a magyar nemzetiség reprezentánsának kiáltsa ki magát, ellenkezőleg, minden beadványnak és javaslatának tartalma arra irányul, hogy erősítse és ösztönözze az állami szervek felelősségét és gondoskodását a nemzetiségi kérdés megoldásával kapcsolatban. Ez annál Is inkább szükségesnek bizonyult, mert több esetben az állami szervek felelősségének és gondoskodásának csökkenése a nemzetiségi kultúra fejlesztése területén sokszor olyan illúziókhoz vezetett, mintha a CSEMADOK egyedül lenne felelős a nemzetiségi kérdés specifikus problémáinak megoldásáért. A CSEMADOK-on belül azonban, Lőrincz Gyula elvtárssal az élen, nemcsak a hivatalos párt- és állami vezetés politikája érvényesült, mely a felmerült problémák megoldását őszinte kommunista módon akarja elősegíteni. Kialakult a CSEMADOK-on belül egy szélsőséges csoport, mely kihasználva a nemzetiségi kérdés problémáinak felvetését, igyekezett szélsőséges nacionalista elképzeléseinek érvényt szerezni. Igyekezett a CSEMADOK-ban felerősíteni olyan nézeteket, „hogy a CSEMADOK a magyarság egyetlen reprezentánsa“ stb. Így kialakult a CSEMADOK-ban egy ellenpólus, mely a szervezetet igyekezett a törvényes vezetés céljaitól eltérően ellentétes irányba mozgatni. Ilyen hangulatban érte szervezetünket 1968 januárja és a következő hónapok, amikor a demokratizálódási folyamat leple alatt mindinkább gyengül a párt vezető szerepe az egyes tömegszervezetekben. 1968 március elején Lőrincz Gyula elvtárs, a CSEMADOK elnöke tolmácsolta a CSEMADOK KB-n az SZLKP KB Elnökségének azt a kívánságát, hogy a CSEMADOK terjessze elő a pártszerveknek a nemzetiségi kérdés megoldásával kapcsolatos javaslatait. Hangsúlyozni kell, hogy az említett javaslatot, melynek kidolgozása a legfelső pártszervek kérésére történt, az illetékes szervek úgy kezelték, mint alapanyagot a pártszervek részére. Azonban közvetlenül a CSEMADOK KB márciusi plénuma előtt az említett szélsőséges csoportok nyomására a CSEMADOK KB elnöksége úgy döntött, hogy javasolja a plénumnak ennek az állásfoglalásnak a közzétételét. Az objektivitás kedvéért el kell mondani: az elnökséget Lőrincz Gyula elvtárs többször figyelmeztette, hogy az állásfoglalás nyilvánosságra hozatalát meg kell gondolni, mert az nem ilyen céllal készült. Ennek ellenére a plénum úgy döntött, hogy az állásfoglalást nyilvánosságra hozza. A március 12-én elfogadott állásfoglalás tartalmáról az SZLKP KB Elnöksége által elfogadott értékelés a következőket mondja: Idézzük: „Ha ma valóban kommunista módon értékeljük a márciusi állásfoglalás tartalmát, akkor leszögezhetjük, hogy a március 12-1 állásfoglalás nem pártellenes, azonban tartalmaz néhány Irreális javaslatot, mint pl. relatíve egységes nemzetiségi járások létrehozását és az ún. diszkriminációs törvények eltörlésének javaslatát. Maga az állásfoglalás kidolgozásának ténye önmagában nem volt hiba, amennyiben az segédanyagul szolgált volna a pártszervek részére." (Eddig az Idézet). Hiba volt azonban — és ezt őszintén elismerjük — az állásfoglalást nyilvánosságra hozni a sajtóban és rádióban, a pártszervek tudta nélkül. Ezzel megsértettük a demokratikus centralizmus elvét és végső fokon fegyvert adtunk a különböző nacionalista csoportok kezébe, melyek Szlovákiaszerte eszeveszett nacionalista kampányba kezdtek. A másik oldalon a márciusi állásfoglalás mozgásba hozta a magyar nacionalistákat is, akik egyre-másra kezdték túllicitálni az állásfoglalásban szereplő javaslatokat. Ez a túllicitálás egész sor határozatban, rezolúciéban megnyilvánult az alapszervezetektől kezdve egész a Szlovákiai Írók Szövetsége magyar szekciójának állásfoglalásáig. Röviddel az állásfoglalás nyilvánosságra hozatala után teljesen világos volt, hogy ennek értelmezése körül teljesen eltérő nézetek alakultak ki az elnökség egyes tagjai részéről. Az elnökség egyik csoportja az állásfoglalásra, mint a nemzetiségi kérdés megoldásához való őszinte hozzájárulásra tekintett. A szélsőséges nacionalizmus képviselői az állásfoglalást azonban csak kiinduló pontnak tekintették destruktív politikai céljaik megvalósítása érdekében. Világosan megmutatkozott: ezek az erők nem úgy képzelték el, hogy a párt- és állami szervek oldják meg a nemzetiségi kérdést, ellenkezőleg, az adott politikai légkört arra akarták kihasználni, hogy a CSEMADOK-bóI fokozatosan egy magyar politikai párt jöjjön létre, mely Dél-Szlovákiában átvenné a kommunista párt vezető szerepét. A szélsőséges csoportok e célok megvalósítása érdekében igyekeztek a CSEMADOK ból eltávolítani azokat, akik akadályt jelentettek céljaik megvalósításában. Kifejezésre jutott ez az igyekezet a CSEMADOK kassai járási bizottságának Őszinte szóval című állásfoglalásában, melyet a CSEMADOK valamennyi járási bizottságának megküldték. A nacionalista elemek céljai megvalósításának útján fontos állomás a CSEMADOK KB 1988. június 8-án és 9-én Dunaszerdahelyen megtartott ülése, ahol sikerült az elnökségből eltávolítani Fábry Istvánt, Krocsány Dezsőt, Szabó Bélát, Kosztankó Antalt és másokat, realizálódik tehát a košicei (kassai) járási bizottságnak és az Írószövetség magyar szekciójának állásfoglalása. Ez a központi bizottsági ülés egyben a lemondott Lőrincz Gyula elvtárs helyébe új elnököt választott Dobos László személyében. A dunaszerdahelyi plénum határozatában ugyan azt mondta, hogy (Idézem): „A CSEMADOK munkájának kiinduló pontja és ideológiai alapja a marxlzmus-leninizmus, mely meghatározza szövetségünk gyakorlatát és elméletet. Továbbra is szilárdan a proletár nemzetköziség alapján állunk és egész tevékenységünkben az emberek szocialista nevelését tartjuk legfőbb célunknak." Azonban a plénumon hozott káderváltozások, különösen az elnök személyének változása, valamint a jobboldal néhány képviselőjének beválasztása a szövetség elnökségébe, megteremtette a CSEMADOK-ban azt a légkört, mely megfelelt a jobboldali nacionalista erűk céljainak. Ezért egyáltalán nem volt véletlen az sem, hogy ugyanazok, akik Dunaszerdahelyen hangadói voltak a nacionalista és pártellenes nézeteknek, 1983 augusztusában is ihletéi és hangadói voltak az antfszovjetizmusnak a CSEMADOK Központi Bizottságában. A CSEMADOK Központi Bizottságán belül uralkodó antiszociallsta hangulat azonban közelről sem volt jellemző a CSEMADOK tagságára; a csehszlovákiai magyar dolgozók döntő többsége úgy fogadta a szövetséges csapatokat, mint barátokat és testvéreket, dolgozóink a városokban és a falvakon ennek a meggyőződésnek különböző formában tanújelét is adták. A X. országos közgyűlés előkészítése 1989-ben teljesen magán viseli a jobboldali opportunizmus minden megnyilvánulását. Kifejezésre jutott ez a program elő•I készítésében, mely formálisan ugyan elismerte a párt vezető szerepét, de ugyanakkor kidomborította a párt iránti partneri viszonyt és a CSEMADOK-ot a csehszlovákiai magyarság reprezentánsává kiáltotta ki. Ezt a programot a X. országos közgyűlés jóváhagyta, an nak ellenére, hogy 1969 márciusában, két héttel a közgyűlés előtt, Husák elvtárs utasítására az SZLKP akkori ideológiai titkára összehívta a CSEMADOK elnökségének kommunistáit és közölte velük Husák elvtárs véleményét a programmal kapcsolatban és kifejtette, hogy a CSEMADOK nem helyettesítheti a tudományos intézményeket, nem helyettesítheti az állami és pártszervek munkáját, nem szabad, hogy a CSEMADOK-ból partneri szervezetet építsenek és hogy a CSEMADOK a csehszlovákiai magyarság reprezentánsának tekintse magát. A politikai vakság és merev hozzáállás hosszú ideig fékezte a CSEMADOK-ban a konszolidációs folyamat kibontakozását, és noha 1970-ben történtek is különböző káderlntézkedések az aparátusban és a központi bizottságon belül, ez csak nehéz politikai harc eredményeként valósult meg. Később pedig a konszolidációs folyamat felgyorsulása elsősorban a párttagkönyvcseréhez kapcsolódott, melynek folytán a központi bizottság és a járási bizottságok soraiból távoztak azok az emberek, akik valamilyen formában hordozói vagy támogatói voltak a nacionalista és jobboldali nézeteknek. ' A konszolidációs folyamat idején a központi bizottság felmentette tisztsége alól 28 tagját és tisztségviselőjét, változások történtek a KB elnökének, vezető titkárának és titkárának személyében. Járási bizottságaink ugyancsak elvégezték az 1968— 69-es évek értékelését, ennek alapján mindenütt megtették a szükséges káderlntézkedéseket és felmentették tisztségük alól a járási bizottságoknak azokat a tagjait, akinek ténykedése az elmúlt időszakban negatívan befolyásolta a Szövetség életét. Miként egész társadalmunk, Szövetségünk is drága árat fizetett az 1968—89-es évek tévelygéseiért és hibáiért. E tévedések és hibák nagy hatással voltak a CSEMADOK egész népművelési és népművészeti tevékenységére. A nemzetiségi kérdés túlzott előtérbe kerülése oda vezetett, hogy a népművelési munka területén csökkent az előadások száma, főleg olyan előadásoké, melyek a csehszlovákiai magyar dolgozók szakképzettségének és politikai színvonalának emelését szolgálták volna. A 68—89-es események negatívan befolyásolták a kulturális tömegmozgalmi munka fejlődését városainkban és falvainkon. A CSEMADOK munkája egyre egyoldalúéban a nemzetiségi kértfés problémái felé orientálódott, minek következtében helyi szervezeteink egyre passzívabbá váltak a népművelési munka és a kulturális tömegmozgalmi munka területén. Ilyen szempontból a CSEMADOK belső életének konszolidációjáról csak azután beszélhetünk, amikor 1971 áprilisában Dobos László lemondása után Fábry István lett a CSEMADOK országos elnöke, és az elnökség összetételében is változások történtek. Ettől az Időtől kezdve a CSEMADOK elnökségének és a KB apparátusának minden igyekezete arra irányult, hogy a CSEMADOK maradék nélkül visszatérjen azoknak a népművelési és kulturális feladatoknak a teljesítéséhez, melyek szövetségünk jellegéből adódnak és összhangban vannak az állami kultúrpolitika célkitűzéseivel. A központi bizottságnak ez az igyekezete ma már eredményeket mutat fel, habár ez a folyamat nem megy végbe zökkenőmentesen, és még sok munka vár ránk, hogy a CSEMADOK aktivitása ismét régi fényében csillogjon. Ehhez azonban az új központi bizottság és elnökség, valamint a tisztségviselők fokozott aktivitására, szervező munkájára és politikai tisztánlátására lesz szükség a jövőben. Kedves Elvtársak! A kulturális fronton és a CSEMADOK-ban is elkövetett hibák és hiányosságok arra késztették pártunk központi bizottságát, hogy levonva az 1968—69-es évek tanulságait, megtegye a szükséges intézkedéseket, hogy a kulturális front valamennyi szervezete és intézménye a jövőben minden erejét maradék nélkül a szocializmus és a dolgozó nép szolgálatába állítsa. Ennek alapján, mint ismeretes, az SZLKP KB Elnökségének határozata értelmében valamennyi kulturális és művészeti szövetség, tehát a CSEMADOK is, 1971. január 1-től a Szlovák Szocialista Köztársaság Művelődésügyi Minisztériumának irányításával végzi munkáját, s ezzel egyidőben mint társadalmi szervezet kivált a Nemzeti Front kötelékéből. Mindezek az intézkedések visszatükrözik pártunknak azt a törekvését, hogy az 1988—69-es évek tapasztalataiból okulva, az egész kulturális fronton megerősítse az állami szervek befolyását és felelősségét, továbbá biztosítsa az állami művelődéspolitika maradéktalan érvényesülését a kulturális élet minden területén. Reméljük, hogy a fent említett intézkedések következtében az eddiginél még jobban kidomborodik Szövetségünk kulturális jellege, előtérbe kerül azoknak a kulturális és népmfi velési feladatoknak a megvalósítása, amelyek Szövetségünk küldetéséből adódnak. Az a tény, hogy munkánkat a Művelődésügyi Minisztérium irányítása alatt végezzük, semmivel sem csökkenti Szövetségünk társadalmi jelentőségét, nem csökkenti Szövetségünk tekintélyét a párt és az állami szervek előtt. Szövetségünknek továbbra is megmarad önkéntes társadalmi szervezet jellege, megmaradnak választott szervei, központi bizottsága, járási hálózata és helyi szervezetei. Kedves Elvtársak! Jelen XI. országos közgyűlésünkön lezárunk egy politikai viharokkal, tévedésekkel és hibákkal terhelt időszakot. Levonva a tanulságot az elkövetett hibákból és hiányosságokból, hangsúlyoznunk kell: a CSEMADOK húszéves tapasztalatai azt Igazolják, hogy a CSEMADOK munkája mindig akkor volt sikerekben gazdag, amikor ez a munka a párthatározatok szellemében és az össztársadalmi érdekek figyelembe vételével, a marxlzmus-leninizmus szellemében történt. Akkor volt sikerekben gazdag, amikor a CSEMADOK figyelembe vette tevékenységében azokat az objektív feltételeket, amelyek közepette Szövetségünk dolgozik, amikor következetesen védelmezte és erősítette a népeink közötti barátság elmélyítésének gondolatát a proletár nemzetköziség szellemében. Éppen ezért törvényszerű volt az Is, hogy a CSEMADOK kulturális—népnevelő munkájában akkor állt be a törés, amikor az 1968— 69-es években a fenti alapelvek háttérbe szorultak a CSEMADOK tevékenységében. Amikor szövetségünk egyes tisztségviselői letértek a proletár internacionalizmus útjáról és figyelmen kívül hagyták a párt vezető szerepének következetes és szükséges érvényesítését a szövetség munkájában, ami elkerülhetetlenül szubjektivizmushoz vezetett. A CSEMADOK húszéves hagyományaihoz méltón tagságunk, szerveink és szervezeteink legfontosabb küldetését abban látjuk, hogy tevékenységükkel hatásosan hozzájárulnak a hazánk nemzetei és nemzetiségei közötti barátság és testvéri együttélés elmélyítéséhez, népeink erkölcsi-politikai egységének szüntelen szilárdításához. A CSEMADOK a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemében akarja nevelni tagságát és a csehszlovákiai magyar dolgozókat, következetesen harcolva a burzsoá nacionalizmus minden megnyilvánulása és a népeink egységének és barátságának megbontására irányuló mindennemű törekvések ellen.
