A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-05 / 18. szám

A detvai Aranyrózsa A SZISZ a fiatal nemzedék formá­lásánál nagy gondot szentel a fiata­lok szakköri tevékenységének, önte­vékeny művészeti mozgalmának. Ezen belül nagy teret foglal el a zene. A zene — főleg a táncdal — elvá­laszthatatlan tartozéka fiataljaink életének. Ezért érthető módon a fia­talok szórakozásáról való gondosko­dás nem hagyhatja figyelmen kívül a fiatalok érdeklődését a zene iránt. A zenével való érvényesülés egyik formája a versenyek, fesztiválok megrendezése. A SZISZ rendezvényei között a táncdal terén a legjelentő­sebb az az évente megrendezésre ke­rülő verseny, amelyet a nagyközön­ség a Detvai Aranyrózsa címen is­mer. Ez évben, április 9. és 11. között, immár hatodszor került sor e ma már hagyományosnak tekinthető ver­seny megrendezésére. A verseny két részből áll. Az első este a fiatal, mű­kedvelő énekesek mutatkoztak be, te­gyük hozzá nagyon eredményesen. A tizenkét énekes tudásával már­­már a professzionalizmus határán Viera Lamačová „A csend dala“ cí­mű győztes szerzemény bemutatója. mozgott. A szó jó értelmében. Így az öttagú zsűri munkája bizony nem volt könnyű. A sok jó közül a Mo­ravské Liesvéből származó Éva Má­ria Uhrínová bizonyult legjobbnak és ő lett az Aranyrózsa boldog tulaj­donosa. A második helyet és ezzel az Ezüstrózsát a ružomberoki Viera Janovská nyerte el. ő lett egyben a közönség „üdvöskéje“ és a máso­dik díj mellé elnyerte a közönség díját is. A harmadik helyen, mint a Bronz­rózsa tulajdonosa Johana Gálisová végzett Partizánskeból. Mindhárom győztes a díjak mellett elnyerte a jo­got részt venni az amatőr énekesek országos fesztiválján Jihlaván. A verseny második részében nem az énekesek, hanem a dalok verse­nyeztek. Itt a Banská Bystrica-i szer­ző, Václav Chochol dala nyerte el az Aranyrózsát. A dal szövegét Ján Čiž­már írta, címe „A csend dala“ (Pie­seň ticha). A dalt Viera Lamačová mutatta be. Az Ezüstrózsát, Olga Szabóová bemutatásában, a „Kis pásztor“ (Pastierik) című dal nyerte el. A dal szerzői Vojtech Wick és Alexander Karšay. A zsűri a harma­dik, a közönség az első dijat ítélte oda Ali Brezovský és Ján Pavlovié szerzői kettős „Szerelem, szerelem“ (Ach láska, láska) című dalának. Az angazsált szövegért kijáró díjat Mi­roslav Chlebeň „A szellő a boldog­ságról dalol“ című dala nyerte el. A versennyel egy időben több más rendezvényre is sor került Detván. Megemlítésre érdemes a verseny résztvevői és a detvai „öregfiúk“ közt lezajlott labdarúgómérkőzés. Már csak azért is, mert a mérkőzés bevételét a hanoi úttörőotthon be­rendezésére ajándékozták. Ezzel a rendezvénnyel ismét bebi­zonyította a SZISZ, hogy ifjúságunk nevelése mellett a fiatalok szórako­zásáról és kulturális életéről is gon­doskodni kíván. —hr— illik — nem illik Színházban A színházi előadások kezdetére pontosan kell megérkeznünk és he­lyünket elfoglalni. Ha a férfi női társaságban megy színházba, a férfi megy előre, mind­két jegyet átadja a jegyszedőnek. A földszinten vagy a karzaton már néhány perccel az előadás előtt fog­laljunk helyet. A belépőjegyeket a férfi magánál hagyja és megőrzi az előadás végéig (arra az esetre, ha ellenőriznék a jegyeket). Sokszor elkerülhetetlen, hogy hely­reülés közben ne kelljen megkérni a széksorokban ülőket, hogy enged­jenek helyünkre. Ilyenkor a széksor szélén ülő nézőt udvariasan megkér­jük: „Megengedi kérem.“ A többiek­nek már nem mondunk semmit. A hosszadalmas bocsánatkérés fölös­leges és helytelen. A széksor szélén ülő néző feláll és ennyit mond: „Ké­rem.'1 A széksorban elsőnek a férfi lép be. Gyakran előfordul, hogy a nézők úgy mennek a helyükre, hogy a sorban ülőknek hátat fordítanak. Ez helytelen. A széksorban, a már ott ülőkkel szembe fordulva menjünk a helyünkre. A férfi még akkor is elöl megy, ha a helyére érve az őt követő növel kicseréli helyét és ő ül le a közelebbi helyre. Helyüket ilyen­kor egymással szembefordulva cseré­lik ki. Helyet foglalva várjuk az előadás kezdetét. Ismerőseinket mosolyogva és fejbólintással üdvözöljük és csak akkor nyújtunk nekik kezet, ha köz­vetlenül mellettünk ülnek. Helyünk elfoglalása után már nem megyünk ki a sorból. Szünet közben azonban kimehetünk még akkor is, ha a töb­biek a széksorban ülve maradnak. Persze, ha a helyünkön maradunk, ne álljunk fel, ne kiáltsunk át isme­rőseinknek, ne integessünk nekik és néhány széksoron keresztül ne nyújt­sunk senkinek kezet. Szünet alatt az előcsarnokban, a folyosón a büfében vagy a dohányzó szalonban üdvözöl­hetjük ismerőseinket és elbeszélget­hetünk velük, esetleg meglátogathat­juk őket páholyukban, a karzaton vagy a földszinten is. Ilyen látoga­táskor vigyáznunk kell arra, hogy a többi nézőnek ne legyünk terhére. Nem ülünk le barátaink mellé, elfog­lalva mások helyét. A férfi a társa­ságában levő hölgyet a páholyban sem hagyhatja magára. Az előadásokon a művészek játé­kát tapssal jutalmazzuk. Ezért a fel­vonás vagy a szerzemény eljátszása végeztével bátran tapsolhatunk és így nyilváníthatjuk ki megelégedé­sünket és elragadtatásunkat. Taps közben ne terpesszük ki túlzottan ke­zünket. Elégedetlenségünket a színé­szek teljesítménye vagy a darab tar­talma fölött ne nyilvánítsuk ki fü­tyüléssel, lábdobogással vagy az elő­adás közben elejtett hangos megjegy­zésekkel. Egyes látogatók az előadást hangos megjegyzésekkel kísérik, és így nyil­vánítják ki véleményüket a darab­ról, a színészek teljesítményéről vagy a rendezésről. Az ilyen megjegyzé­sek, legyenek bár halkan kiejtve, a többi nézőkre zavarólag hatnak. Van elég időnk élményeinket a szünet­ben vagy előadás után megtárgyalni. Nagyon rossz szokás a darab tartal­mát szomszédainknak előre elmesél­ni, előre figyelmeztetni őket a kö­vetkező részletekre stb. Minden jó darab mély benyomást gyakorol a nézőre. A színházat ne hagyjuk el az elő­adás befejezése előtt. Sőt, ha már a függöny legördült, ne rohanjunk a kijárathoz. A színészek ugyanis az előadás végeztével megjelennek a függöny előtt, hogy elbúcsúzzanak a közönségtől, akik újra tapsviharral jutalmazzák teljesítményüket. A köhögés, szipákolás és tüsszen­tés zavarja a színészeket és nézőket is. Ha már nem tudjuk ezt semmi­képpen visszafojtani, igyekezzünk legalább tompítani, hogy mások mi­nél kevésbé hallhassák. Ha köhö­günk, influenzások vagyunk, a töb­biekre való tekintettel ne menjünk színházba és más nyilvános helyisé­get se látogassunk meg ilyen állapot­ban. M fywí \iw M W ttw et Sebők Irénke, Šafárikovo. Záhradná u. 3, okr. Rim. Sobota. 16 éves va­gyok. Hasonló korú fiatalokkal sze­retnék levelezni. Palusák Marian, Brzotín, č. 313, okr. Rožňava. 18 éves vagyok. Szeretek táncolni. 17—20 éves lányokkal, fi­úkkal szeretnék levelezni. Petrík Ernő, Daxnerova u. 1221, Fi­ľakovo. 17—18 éves lányokkal sze­retnék levelezni. Kedvelem a spor­tot és a tánczenét. Gáspár Erzsébet, Brzotín, č. 246, okr. Rožňava. 18 éves fiúkkal, lányokkal leveleznék. I rizi­bizi EZ MAR IGEN! Henry Hite már II éves korában 213 cm magas volt. 15 éves korára elérte a 250 cm magasságot. A ma 65 éves férfi 35 éves korában nősült meg. Mária nevű felesége csupán 155 cm magas, így a búcsúzásra leg­alkalmasabbak a lépcsők. Persze, Hite nemcsak búcsúzkodni szokott, hanem rengeteg kellemetlenséggel jár ez a nagy magasság. így pél­dául szállodában külön ágyat rendel a lábainak, a Volkswagen típusú gépkocsijából kiszereltette az első ülést, és azt a hátsóról kormányoz­za. Óltönyanyagra is sokat költ, hi­szen 7,30 métert kell neki vásárolnia, hogy testhezálló legyen a ruha. IM LENGYELORSZÁG GYERMEKEI A gdanski ötös ikreket szinte egész Lengyelország a maga gyermekeinek érzi: mindenki érdeklődik életük, fej­lődésük iránt. Hála a gondos fel­ügyeletnek és az állam jelentős tá­mogatásának, a kicsinyek nyugalom­ban, gondtalanul élnek, szépen fej­lődnek. Most töltötték be tizedik hó­napjukat. Mindinkább kibontakoznak sajátos tulajdonságaik — nem lehet őket összetéveszteni viselkedésük alapján! Itt most Agnieszkát mutat­juk be. VÉSZFÉK Igaz, hogy már elmúlt a tél, a sí­sport rajongói is búcsút mondtak a hegyeknek, az osztrák tervezők mégis újabb siöltözéken törik a fejüket. Megállapították, hogy a műanyagból készült nadrágoknak és kabátoknak nagyon sok előnyük van, ám az esés­nél nem fékezik jól a sízőket, és ezért sokan megsérülnek. Most olyan síöltönyt terveztek, melyen apró mű­anyag „gombócok“ vannak, és ezek a csúszást gyorsan lefékezik. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom