A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-28 / 17. szám

termelési ágazat az állattenyésztés. Minden más ennek van alárendelve. S ezért kerül elő a papír meg a ceruza, s az elnökkel együtt osztunk, szorzunk, mintha valami matematikai vetélkedőre készülnénk.

Az utóbbi időben több termelőszövetkezetben jártam, s általában mindenhol azt bizonygatták, hogy a tejtermelés ráfizetéssel jár.

— Nekem egészen más a véleményem — mondja Vajányi László. — Nálunk az átlagos tejhozam 2470 liter, tehát nem valami magas, és mégsem fizetünk rá. Az egy literre eső termelési költségek — takarmány, bérek, istállózás — 2,61 koronát tesznek ki. Eszerint minden liter tej átlag legalább tíz fillér hasznot hoz.

Később, a déli etetésnél elbeszélgettem egy kicsit a gondozókkal. Keveselték a szálastakarmányt, mondván, ha több volna belőle, mások lennének a tejhozamok is. Mikor ezt elmondtam az elnöknek, elmosolyodott.

— Persze, ha többet akarok kapni, akkor nekem is többet kell adnom. De nem szálastakarmányból. Nem vagyok híve a túlzott szálastakarmányetetésnek.

A szövetkezetben a legeredményesebb a szarvasmarhahizlalás. Évente 23 vagon marhahúst adnak el. A hízómarháknál a napi súlygyarapodás 87—91 dkg között mozog. Ezenkívül tenyészállatokat is nevelnek eladásra, s a saját állomány feltöltésére is.

Érdekes a jutalmazás módja. Nem munkaegységre fizetnek, termelési normák vannak, s ezek — az elnök szerint — leegyszerűsítik az ügyvitelt.

A szövetkezetnek 115 állandó dolgozója van, az évi átlagkereset 1910 korona.

Már leírtam valahol, de most újra elismétlem, hogy van ahol a szövetkezet magát a falut jelenti, de gyakran - mint ez esetben is - nincs ez így. Buzltáról ugyanis többen Járnak el dolgozni, mint ahányan a szövetkezetben keresik meg a kenyerüket. A falunak így nem közösek a gondjai, legalábbis ami az anyagiakat illeti. A szellemi-kulturális helyzet alakulásába ez is belejátszik.

— Nincs megfelelő társadalmi-kulturális mozgás — mondta a szövetkezet elnöke. — Csupán amolyan „papucskultúra“.

— Hogy milyen a falu társadalmikulturális élete? — kérdezett rá a kérdésemre Képes Elemér, a hnb fiatal titkára. — Bizony elég gyér.

— Nem állunk valami jól — mondta Vajányi László, a SZISZ elnöke.

— Többet is lehetne tenni — válaszolt ugyanerre a kérdésre a művelődési otthon vezetője, Török Imre.

Kint állunk a hnb épülete előtt, s az első gólyát nézegettük, ahogy féllábon állva szemlélte a télmarta fészket.

Aztán kiderült, hogy az idén már három színdarabot mutattak be, a SZISZ és a Csemadok műkedvelői, a faluban azonkívül van jól működő irodalmi színpad, tartottak egy Petőfi-estet, egy Fábry Zoltán estet, s egy bemutatót Radnóti Miklós költeményeiből ...

Hát szóval, szívesen hallanék máshol is ilyen „szegényes“ kulturális életről.

— Jó, rendben van — mondták — hisz mi ezt csináljuk, de nincs elég közönségünk. Valahogy nem olyan az érdeklődés, amilyennek lennie kellene.

„Nem tartozunk a legjobbak közé, de a gyengébbek között jók vagyunk.“

Most, hogy e sorokat írom, újra a fülemben cseng ez az elején elhangzott mondat. Azt hiszem, itt minden erre a józanságra épül. Ismerik a saját lehetőségeiket, a saját erejüket, s ehhez mérik az elvégzendő munkát. S ezt nagyon lényegesnek tartom.

GÁL SÁNDOR

A szerző felvételei

gy-egy gazdasági év lezárása,

E értékelése mindig izgalmas. Már csak azért is izgalmas, mert ilyenkor aztán kitűnik, hol áll, meddig ért el egy-egy közös gazdaság. A tárgyilagos értékelés feltárja a hiányosságokat, de felmutatja az elért eredményeket is, és egyúttal megszabja a jövő feladatait. A számrengeteg rendszerezése, összegezése sok mindent elárul, s vagy elkomorodnak tőle az emberek, vagy örömre derülnek.

Az elmúlt hetekben, hónapokban országszerte sok-sok egységes földművesszövetkezetben tartották meg a zárszámadást. A zárszámadás ünnepe a szövetkezet tagságának, ünnepe az egész falunak, komoly tanácskozás s egyben vidám, hangulatos mulatság.

Így volt ez Cserhátpusztán is.

Nyíltan, őszintén, komolyan tanácskoztak. Már magában az a puszta tény is megrendítően szép, hogy a valahai nincstelenek, zsellérek és

A „vezérkar" balról jobbra: Szútter Iván zootechnikvs, Kajan Flórián elnök, Rapca Péter, az üzemi pártszervezet elnöke, Cserge Gellért közgazdász Is Ružička Jozef agronómus

Jó munka - jó eredmények

A tagság jól szórakozott a Szőttes színvonalas műsorán

kisgazdák, egyszerű kérgeskezű emberek ma már százezres, sőt milliós tételekben gondolkodnak, jó szakemberhez méltón beszélnek agrotechnikáról, gépesítésről, vegyszeres gyomirtásról, állattenyésztésről és kertészetről, s ahány tag, annyi közgazdász a maga posztján.

De nemcsak a komoly tanácskozás jellemezte a zárszámadást, hanem a vidám mulatság is. Miért is ne mulattak volna vezetők és tagok, miért is ne örültek volna, mikor búzából 39 mázsás, kukoricából pedig 61 és fél mázsás átlagtermést takarítottak be hektáronként. Ez azt jelenti, hogy a múlt gazdasági évben

Az elégedetten mosolygó Horváth Béla

35 vagonnal több gabonafélét termesztettek a tervezettnél.

De figyelemre méltó a kitermelt hús mennyisége is. Mert például marhahúsból 1356 mázsát, sertéshúsból 557 mázsát és baromfihúsból 246 mázsát szállítottak közellátásunknak. E téren 224 mázsával teljesítették túl az előirányzott tervet.

Igaz, a jégverés tetemes kárt okozott a dohányban és a kertészetben, a sertéstenyésztésben sem értek el olyan eredményeket, mint amilyenre számítottak, s a kacsatermesztésben sem teljesítették a tervet, bár telepükön 77 ezer 337 kiskacsát keltettek ki... más termelési ágakban viszont minden jobban sikerült a vártnál.

Mindent egybevetve, jól gazdálkodtak az elmúlt évben, amit pénzügyi tervük túlteljesítése is visszatükröz: közel 8 millió koronára rúg az évi pénzbevételük.

fgy hát nem alaptalan a tagság öröme, hiszen munkájukért 1 njlllió 878 ezer koronát vettek fel a múlt év folyamán. Temérdek pénz ez. A szám önmagáért beszél valóban, aprópénzre váltva elmeséli nekünk, hogy mi mindenre futotta belőle — családi házra, lakberendezésre, gépkocsira, háztartási gépekre stb.

Hogyne lenne elégedett például Horváth Béla, aki 13 316 korona osztalékot kapott, vagy Száraz Gyula,

Hruška József, Nagy Lajos, FUlöp Gyula és még jónéhányan, akik hasonló összeget vágtak zsebre az évzáró közgyűlésen.

Az is kitűnt az elnöki beszámolóból, hogy a kulturális alap is a tagság javát szolgálta. Nem kevésbé a Táti Vörös Csillag Termelőszövetkezettel kötött barátság. Eredményeként a múlt évben sok szövetkezeti tag 5 napos felejthetetlen és élményekben gazdag kiránduláson vett részt Magyarországon, pontosabban a híres Harkány-fürdőben és a Balatonnal.

Viszonzásul vendégül látták a tátiakat, akik szintén 5 napot töltöttek hazánkban. Megcsodálhatták a Magas-Tátra havas csúcsait, megismerhették Kelet-Szlovákia természeti kincseit és szépségeit, nevezetes városait és műemlékeit.

A cserhátpusztaiak jól tudják, hogy az elért eredmények arra kötelezik őket, hogy a jövőben még színvonalasabb vezetéssel, korszerűbb termelési módszerekkel, főleg jól és becsületesen végzett munkával még jobb eredmények elérésére törekedjenek, mert csak úgy tarthatnak lépést és állhatják meg helyüket a roppant nagy gazdasági fejlődésben, csak úgy válhat a jólét bőséggé.-lbhot 7