A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-28 / 17. szám
A nemzetközi munkássport történetéből n m m Az I. Csehszlovák Munkásolimpia plakátja (1921) MA MAR VITATHATATLAN, hogy a testnevelés és a sport igazi fejlődési alapjait testnevelésünk szocialista rendszere: az egységesítés teremtette meg. Az elmúlt két évtized során mind a tömegesítésben, mind pedig az élsportok fejlesztésében nagyszerű eredményeket értünk el. A testnevelés és a sport a dolgozók ügyévé vált. Az új sportlétesítményekben sok százezer fiatal és dolgozó sportol rendszeresen, hogy ennek segítségével egészségét, rátermettségét erősítse, fejlessze. És élsportolóink a nagy nemzetközi versenyeken, olimpiai játékokon világraszóló sikereket érnek el. Atlétáink, labdarúgóink, jégkorongozóink, kézi- és kosárlabdázóink, asztaliteniszezőink és szinte valamennyi további sportágban kiváló sportolóink szocialista hazánk hírnevét erősbítik szerte a világon. Szakkörökben is sokszor vetődik fel a kérdés: tulajdonképpen miből és hogyan alakult ki aránylag rövid két évtized alatt testnevelésünknek és sportunknak ez a mai fejlett formája? A válasz egyöntetű: A munkásmozgalom fejlettebb köreiben viszonylag korán világossá vált, hogy a testnevelés, vagy ahogyan akkor nevezték: a tornamozgalom, majd a sport nemcsak a burzsoázia, hanem a proletáriátus sajátos nevelő eszköze is. Szellemileg és fizikailag segíti a munkásokat az elnyomók elleni harcban és a szervezkedésben. A nemzetközi munkásmozgalom múlt századbeli fellegvára Németország volt, önálló tornamozgalom mégsem ott, hanem az Egyesült Államokban bontakozott ki először. Az 1848-as forradalmi felkelés leverése után a német munkások nagy része az Egyesült Államokba emigrált, és 1850-ben, New Yorkban megalakította a Szocialista Torna Egyesületet. A hozzájuk csatlakozó más nemzetiségű munkások támogatásával hamarosan több tucat egyesületet hoztak létre, sőt megalakult a Szocialista Tornász Szövetség is. A századforduló időszakában a munkásosztály osztályharca a legtöbb európai országban kivívta a munkaidő-szabályozást, a legalitást, az egyesületi és gyülekezési szabadságot. Ezzel megnyílt az út a nemzetközi munkássport-mozgalom kibontakozása előtt. Brüsszelben megalapították a Nemzetközi Munkás Testedző és Sportszövetséget, majd 1913-ban Genf ben megalakult a Munkás Sport Internacionálé, de egy évvel későbben ez szétesett. 1920-ban, tehát az első világégést követő második évben Luzernben a II. Internacionále platformján álló Szocialista Munkássport Internacionálé kelt életre. Megalakítói olyan szociáldemokrata küldöttek voltak, akik a szakadást már eleve előkészítették azzal, hogy az alakuló értekezletre nem hívták meg a III. Internacionálé egyetlen szervezetét sem. Programjukat az akkor kivirágzó sportszociológia kompenzációs tanainak a jegyében fogalmazták: „A testkultúra segíti a munkást abban, hogy könnyebben elviselje a kapitalista robot kínzó nehézségeit... Eredményeként a munkásokban megszűnik az egyoldalú tevékenység káros hatása ... Területén minden országban harcolni kell a kapitalizmusba nacionalizmus és a militarizmus ellen ...“ E nyilatkozat komolyságát már eleve kétségessé tette az, hogy megfogalmazói közül a német és a finn reformisták saját proletárjaik felkelésének, a cseh vezetők pedig a Szlovák és a Magyar Tanácsköztársaság leverésében működtek közre. Gyakorlatilag pedig a vezetők elzárkóztak a forradalmi szellemű munkás sportegyesületekkel, köztük a szovjet munkás sportszervezetekkel való közös akcióktól. Csehszlovákiában játszódott le ennek a legtipikusabb példája, ahol a reformista sportvezetők a balodali csoportokat kizárták a tornaszövetségből. Sőt, még az 1921 júniusára tervezett munkássport-demonstrációban sem voltak hajlandók az együttműködésre. Helyette a Sokol Stadionban külön munkásolimpiát rendeztek. Az eredetileg tervbevett spartakiáddal a baloldal a manyini szükségstadionba szorult. „A két program szinte gyakorlatról gyakorlatra megegyezett. Mégis volt egy lényeges különbség: a záró jelenet. A Sokol Stadion közönsége Masaryknak hódolt, a manyini pályán az Októberi Szocialista Forradalmat éltették“ — írja dr. František Krátky: Déjiny télesné výchovy (A testnevelés története) című munkájában. A kommunista vezetés alatt működő munkás sportközpont megalakítása összefüggött a Komintern III. Kongresszusának a testkultúra fejlesztésére vonatkozó határozatával. Ebben felhívták a nemzetközi munkássport-mozgalom forradalmi sportolóit, hogy „szakítsák ki magukat és a fiatalok többségét a burzsoázia és a szociáldemokrata megalkuvók függőségéből“. 1921 júliusának végén Moszkvában az orosz, német, olasz, francia, finn és holland kommunista küldöttek megalakították a Vörös Sport Internacionálét, mely kezdettől fogva következetes erőfeszítéseket folytatott a munkássport-mozgalom egységének helyreállításáért. „Manifesztummal“ fordultak a világ valamennyi munkásához, hogy csatlakozzanak az új szervezethez, és felhívták a kommunista pártokat, hogy fordítsanak gondot a testkultúra bázisainak kialakítására. Mintegy két mozgalom és fél év múlva kialakult az önálló szervezetek sajátos sportprofilja, amely a munkásmozgalom kérdéseihez elsősorban a testkultúra oldaláról kapcsolta tagjait. Az első nagy siker az I. Nemzetközi Munkásolimpia megrendezése volt. A téli játékokat Scheiberhau/ Riesengebirgében, 1925. január 31. és február 2. között, a nyári játékokat pedig Frankfurt am Mainban, július 24—28 között rendezték meg. Mind a téli, mind a nyári munkásolimpián figyelemreméltó eredmények születtek. A következő nagy sikerek az I. Nemzetközi Spartakiád téli, és nyári játékainak a megrendezése volt. A téli játékokat Oslóban, a nyáriakat viszont Moszkvában rendezték meg. Az oslóin szovjet, német, svéd, csehszlovák, finn és norvég, míg a moszkvain angol, ausztrál, csehszlovák, észt, francia, lett, német, norvég, svájci és uruguayi munkássportolók vettek részt. A moszkvai rendezvény három részből állt: tömegmozgalmi demonstrációkból, különféle sportversenyekből, valamint hazai és nemzetközi népi játékokból. A Vörös téren megtartott ünnepi díszszemle emlékezetes záróakkordja volt, hogy a nyolcvanéves Peter Dehieter szerző vezényletével harmincezer torokból csendült föl az Internacionálé és az eskü, amellyel hitet tettek a nemzetközi munkásmozgalom egysége és a dolgozók testkultúrájának a fellendítése mellett. 1931-ben rendezték meg a II. Nemzetközi Munkásolimpiát. A téli játékokat Mürzzuschlagban, a nyárit pedig Bécsben. A bécsin 18 ország 23 sportszövetsége képviseltette magát. A közel százezer, elsősorban osztrák, német, csehszlovák, svájci és jugoszláv munkássportoló vagy sportbarát demonstratív találkozóját a sporttörténészek az SZMSI történetének fénypontjaként szokták emlegetni. 1931 júliusában a II. Nemzetközi Spartakiád megrendezését készítették elő. A versenyeket — mivel a spartakiádnak a háború és a fasizmus elleni demonstrációs szerepe senki előtt sem volt vitás — a berlini rendőrség Hindenburg parancsára betiltotta. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a rendőrség és a fasiszta csoportok támadása a szervező irodák és az előversenyek ellen. A terror ellenére más pályákon, más elnevezés alatt bonyolították le az egyes versenyeket. A betiltás világszerte nagy felháborodást váltott ki. A hitlerizmus németországi győzelmével egész Európára rávetette árnyékát a fasizálódás veszélye. A hitlerita példa nyomán szinte mindenütt megindultak a munkás sport-, szervezetek elleni provokációk. Nehéz évek következtek. Egyes országokban „népi sportjátékokat“ szerveztek, Barcelonában pedig népi olimpia megrendezését tervezték. A versenyeket azonban nem lehetett megtartani, mert a megnyitó napján (1936. július 18.) köztársaságellenes felkelés tört ki Spanyolországban. A népi olimpia résztvevői csatlakoztak a köztársasági erőkhöz. Ök képezték a később megalakított nemzetközi brigádok magvát. A munkássport egységéért való erőfeszítések kiemelkedő eredménye volt az 1937. július 25. és augusztus 1. között lezajló III. Nemzetközi Munkásolimpia Antwerpenben. És ezután következett a fasiszta megszállás, majd a második világháború. Az I. Nemzetközi Spartakiád téli já tékainak a plakátja (1928) Az 1934-re tervezett III. Nemzetközi Spartakiád plakátja Az 1936-os barcelonai Népi Olimpia plakátja A prágai Népi Sportjátékok plakátja (1936) A felszabadulás után a nemzetközi munkássport-mozgalmat két alapvető változás érte. A fasizmus leverése lehetővé tette a munkásegyesületek újraszervezését, majd 1945 októberében a munkássportolók párizsi kongresszusa hozzákezdett egy új sport-internacionálé szervezéséhez. Ezt követően azonban a kibontakozás hulláma megtört. Jelenleg Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában és Finnországban vannak a legerősebb munkás sportszövetségek. <f)