A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-28 / 17. szám
I A falu madártávlatból Kovács Béla és Porubszky Lajos traktorosok Az új iskola Itt minden a józanságra épül A Bodrogközből jól neki kell lódulnia az utazó embernek, ha el akar érni a szepsi síkra. Fel kell kapaszkodnia előbb a dargói hegyek kanyargó, simának egyáltalán nem nevezhető útján, majd át kell verekednie magát Košice (Kassa) egyre növekvő és sűrűsödő forgalmán, s csak aztán, hogy maga mögött hagyta a várost és a Kelet-szlovákiai Vasmű hatalmas gyártelepét, érkezik el céljához. S ha itt, mondjuk úgy Velká Ida (Nagyida) környékén megáll és északnak fordul, szemben találja a tornai vár romjait, s ha tiszta az idő, egy kissé balra megláthatja a Szádellői völgyet. A déli oldalról is hegyek zárják körül a síkságot; valahol Tornaújfalunál indulnak, s felfutnak egészen a Sziliceifennsíkig. Többször bejártam már ezt a vidéket. Drienovce (Somodi), és Turnianská Nová Ves (tornaújfalu) a Košice-vidéki járás legjobb szövetkezetei közé tartoznak. Gazdasági eredményeik, országos viszonylatban is kiemelkedők, főleg az állattenyésztés terén. A növénytermesztés eredményei azonban nem érik el az országos átlagot, de — ismerve az itteni gazdasági adottságokat — ez egyáltalán nem meglepő. Ugyanis a szepsi síkság talajviszonyai nem a legkedvezőbbek. Elsősorban azért, mert mélyek,'"mocsarasak a talajok, főleg a déli részen. Ezért is fordítanak olyan nagy gondot és figyelmet az egész terület rekultiválására, termővé tételére. Évek óta folyik a vízlevezető csatornahálózat építése, az alagcsövezés s az ezzel kapcsolatos egyéb talajmunka. S még bizonyára eltelik néhány év, amikor ennek a rekultivációs munkának az eredménye megmutatkozik a termelésben. A síkság legdélibb csücskében egy kis falu lapul — mintha a szelektől félne — a dombok hajlatához. Ezt a falut Buzicának (Buzitának) nevezik. Mondom, kis falu, alig számlál többet ezer léleknél. A termelőszövetkezet az átlaghoz képest eléggé későn 1956-ban alakult meg 63 taggal. Jelenleg 782 hektáron gazdálkodnak, ebből 685 hektár a szántó. — Nem tartozunk a legjobbak közé — mondja Vajányi László, a szövetkezet elnöke — de a gyengébbek között jók vagyunk. Ez az aforisztikus mondat egy hosszú beszélgetés bevezetője volt. Tárgyilagos válasz egy ki nem mondott kérdésre. Mert mit is jelent, mit is jelenthet járási viszonylatban a „gyengébbek között jónak“ lenni? Mit mihez viszonyítsunk, mit mihez mérjünk? — A mérték csak az lehet, ami volt, s ami ma is van. Ha azt mondom, hogy tavaly a gabonafélék átlagos hektározama 23,9 mázsa volt, akkor elmondjuk, a csallóközi eredményekhez mérten nagyon gyenge. De ha azt mondom, hogy addig, amíg itt magángazdálkodás folyt, évente 38—45 vagon gabona termett, akkor azt is meg kell látni, hogy a tavalyi átlag több mint a kétszerese az akkorinak, s állandóan emelkedik. Például 1969-ben már elértük a 103 vagont. S valóban, ahogy a szövetkezet megalakulása utáni éveket sorba vesszük, a termelési eredmények állandóan emelkednek. — Én ezt a termelés fejlődésnek tulajdonítom. Nem valami különleges jelenséggel állunk szemben, hanem nagyon is gyakorlati dolgokkal. Szakszerűbbé vált a talajművelés, több és jobb tápanyagokat juttatunk a földbe, s természetesen nagyobb hozamú gabonafajtákat termesztünk ma, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt. — Lám, milyen egyszerű! A mondatok szépen sorjáznak egymásután. S én magamban azt gondolom, hogy azért mégse ilyen egyszerű. Mert a szakszerű talajművelés, a jobb és a több tápanyag s a magasabb hozamú fajták mögött még másnak is kell lenni. Talán egy icipici emberi többletnek, valami új, másféle viszonynak mindahhoz, ami a régi és a mostani gazdálkodás között feszül, vagy meghúzódik. Mondom, a szavak, a ma kimondott szavak mindezt ilyen egyszerűnek, ilyen természetesnek mutatják. Azok számára is, akik hittek ebben, azok számára is, akik egy kicsit kételkedtek, s azok számára is, akik nem hittek abban, hogy ez így lehet. Ha a gazdálkodás tényeiről van szó, a legerősebb érvek a számok. Most is a számoknál kötünk ki, bár szívesen elkerülném a száraznak tűnő adatokat. De ha egy kicsit ia át akarjuk tekinteni a buzitai szövetkezet gazdasági fejlődését, számok nélkül szinte mozdulni sem tudunk. A növénytermesztésről már feljegyeztem a lényegesebb adatokat. Azonban a buzitai szövetkezetben a fő
