A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-14 / 15. szám
A Hét vendége Lőrincz Gyula, a CSKP Központi Bizottságának tagja, nemzetgyűlési képviselő, az Űj Sző főszerkesztője Lőrinci Gyula elvtársat nem kell killön bemutatni olvasóinknak. A közéletben, a pártmunkában, a Csemadok életiben évtizedek óta ismerjük aktív tevékenységét. A Csemadok soronlévő országos közgyűlése előtt arra kértük Lőrincz elvtársat, válaszoljon néhány kérdésünkre a kultúrpolitikával és a Csemadok tevékenységével kapcsolatban. Kérjük, hogy mint a CSKP Központi Bizottságának, valamint ideológiai bizottságának tagja, körvonalazza társadalmunk művelődés-politikájának főbb vonásait. Említett funkcióim ellenére sem érzem hivatottnak magam arra, hogy társadalmunk kultúrpolitikájánnk főbb vonásait körvonalazzam. Nem változtattam nézetet, ma is azt mondom, amit sok éven át hangsúlyoztam, hogy kultúrpolitikánkat is át kell hatnia a pártosság szellemének. A baj mindig ott kezdődött, ahol erről megfeledkeztünk. Ez idézte elő az 1968-69-es válságot politikai, gazdasági, kulturális, tehát egész társadalmi életünkben is. Félreértés ne essék, az 1968-69-es válság mélypontjához az előző évek „lejtőin" jutottunk el és szerintem ezt is jó megjegyeznünk, mert a tanulságok árában ez Is benne van. Lassan egy éve lesz, hogy megtartottuk pártunk XIV. kongresszusát. Ezen a kongresszuson elfogadtunk egy határozatot, amely, úgy érzem, nemcsak a kommunisták, a párttagok, de egész szocializmust épitő társadalmunk számára elfogadható, sőt bátran kimondhatjuk, hogy kötelező is. Nem a válasz elől akarok kitérni, mikor a „körvonalazás” kérdésének jellemezésére e határozat kultúrpolitikánkra legjellemzőbb részének szó szerinti Idézését választom: „A párt a szocialista ember kialakításában és a szocialista társadalmi kapcsolatok elmélyítésében Jelentős tényezőnek tartja a művészi értékek kialakítását és a dolgozók legszélesebb rétegei kulturális színvonalának emelését. A nem szocialista kispolgári irányzatok elterjedése különösen az eszmei alkotószférában oda vezetett, hogy a művészi alkotások és a kultúra Jelentős része fokozatosan elhajlott szocialista küldetésétől. Ez a folyamat abban csúcsosodott ki, hogy az ún. „elitcsoportok“ a jobboldal politikai céljaira használták ki ezt a területet. A konszolidálás folyamatában már kialakítottuk az alapvető politikai feltételeket a művészet szocialista jellegének felújítására. Most az a feladatunk, hogy teljes mértékben felújítsuk a művészet jelentős társadalmi és nevelő szerepét, fejlesszük az alkotó front széles körű aktivitását a szocialista szellemű irodalmi, drámai, képzőművészeti, zeneművészeti és más művészi értékek kialakításában. A párt támogatni fogja a pártosság és a népiesség lenini elveiből, a szocialista realizmus alapelveiből kiinduló, a munkásosztály és az egész dolgozó nép harcával és érdekeivel szorosan összekapcsolódó művészetet. A művészet küldetése, hogy gazdagítsa szocialista valóságunkat és aktívan részt vegyen a szocializmusnak a kapitalizmus ellen folytatott ideológiai harcában. A művészi értékeknek a lakosság legszélesebb rétegei körében való terjesztésénél elvárjuk, hogy a filmművészet, a rádió, a televízió dolgozói, az állami, szakszervezeti és más szervek és létesítmények kulturális dolgozói nagy felelősségérzetet, pártosságot és elvhűséget tanúsítsanak. \ kultúrára és művészetre előirányzott anyagi eszközöket az elkötelezett alkotások, nem pedig a kispolgári ízléstelenség, a kultúra kommerszlallzálása és a szocialistaellenes irányzatok támogatására kell fordítanunk. Szükségesnek tartjuk, hogy felújítsuk és fejlesszük a szocialista művészeti kritikát, mint az ideológiai alkotóproblémák megoldásának jelentős eszközét. Fontos kérdés a szocializmus és kommunizmus gondolataihoz hű művészi alkotó értelmiség új nemzedékének nevelése, elsősorban a művészeti iskolák politikailag és szakmailag felelős munkája által. A párt támogatni fogja a dolgozók egyéni, kezdeményező érdek-, kulturális és művészeti tevékenységének sokoldalú fejlesztését." Ez az idézet pontosan kifejezi kultúrpolitikánkat, de még valamit hozzáfűznék. Célpont voltam és sebeket is kaptam 68-ban, éppen a pártosság szükségességének kihangsúlyozásáért. Ügy gondolom ezért, hogy jobb, ha most nem a saját szavaimmal, de a kongresszus határozatával húztam alá a pártosság fontosságát. Es hogy ez a kongresszus nem a dogmatikusok kongresszusa volt, azt mi sem bizonyltja jobban, mint az ugyanebben a határozatban található következő mondat: „A jobboldal elleni hatékony küzdelem egyidejűleg feltételezi, hogy rendszeresen leküzdjük a marxlzmus-leninlzmus merev, dogmatikus értelmezését is.“ A Csemadok tagsága nagy érdeklődéssel készül országos közgyűlésére Mint a Csemadok Központi Bizottságának díszelnöke, mit vár a Csemadok soronlévő országos közgyűlésétől? Nem várok csodákat. A múltat eredményeivel, hibáival együtt őszintén, tárgyilagosan kell értékelni, levonni a megfelelő tanulságot, majd lezárni a múltat. Szerintem a fő hangsúlyt ma az elkövetkezendő időszak munkájára kell helyezni. Fontos, hogy az újonnan megválasztott központi szervek és a „központ" munkája koncepciós jellegű legyen, hogy a művelődésügyi minisztériummal a Csemadok kapcsolata ne adminisztratív, de termékeny kapcsolattá váljék, hiszen Így, ezen keresztül folyhat be a magyar dolgozó, a magyar értelmiség az ország kulturális vérkeringésébe. Lőrincz elvtárs közismert egyéniség, mint a szocialista nemzetek és nemzetiségek barátsága és testvéri együttélése elmélyítésének fáradhatatlan harcosa. Mely szálak erősítésére van ma szükség a szocialista világközösségben, valamint hazánk népei között? A feleletet mindnyájan tudjuk: a proletár — egyesek szerint szocialista — nemzetköziség eszméinek elmélyítésére van szükség. Azt már kevésbé tudatosítjuk, hogy ez sohasem lehet eredményes, ha csak egyoldalú marad. Amit elvárunk magunk felé, azt a másik fél felé nekünk is gyakorolnunk kell. Nem követhetjük a nemzetiségi kérdés megoldásánál a rossz és hiú szerelmesek öncsaló búcsúzását, hogy: Dobsz, mert nem szeretlek. Az elért eredmények ismerete mellett sok keserű tapasztalatom is van és talán van bennem egy kis adag szkepticizmus is, ennek ellenére és újra csak azt mondhatom: a nemzetek és nemzetiségek viszonyának rendezéséhez sok türelemre, egymás megismerésére és főleg egymás kölcsönös megbecsülésére van szükség. Erről nem mondhatunk le. Ezen a téren sok hasznosat tehet a Csemadok. 3
