A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-07 / 14. szám

Történelmi tükör (1972. IV. 10. - 1972. IV. 16.) Április 14 1792-ben ezen a na­pon hunyt el Maxi­milian Hell feltaláló, fizikus és csillagász. (Született 1857. IV. 29.-én). 1917-ben ezen a na­pon hunyt el Ludwig Zamenhof lengyel or­vos, az eszperantó nyelv megalkotója. (Született 1859. XII. 15-én). Április 15 1452-ben ezen a na­pon született Leonar­do da Vinci nagy olasz festő, szobrász, építész és matemati­kus. (Elhunyt 1519. V. 2-án). Április 10 Április 11 1827-ben ezen a na­pon született Lewis Wallance amerikai író. (Elhunyt 1905. II. 15-én). 1922-ben ezen a na­pon hunyt el Franti­šek Jiŕí Chaloupecký, a munkás testnevelé­si mozgalom szerve­zője. (Született 1890. II. 28-án). 1932-ben ezen a na­pon hunyt el Mihail Nyikolajevics Pok­­rovszkij szovjet tör­ténész, a Nagy Októ­beri Szocialista For­radalom aktív harco­sa. (Elhunyt 1968. VIII. 29-én). 1867-ben ezen a na­pon született Wilbur Wright amerikai fel­találó, az aviatika út­törője. Fivérével 1903- ban először emelke­dett a levegőbe. (El­hunyt 1912, V. 30-án), 1827-ben ezen a na­pon született Bufovsz­­ky újságíró, a for­radalmi ifjúság vezé­re. (Elhunyt 1883. IV 17-én). 1887-ben ezen a na­pon született Léon Nicole a Svájci Kom­munista Párt egyik alapítója. (Elhunyt 1965. VI. 28-án). 1842-ben ezen a na­pon hunyt el Körösi Csorna Sándor világ­hírű ázsiautazó. (Szü­letett 1784. IV 4-én). 1892-ben ezen a na­pon hunyt el Stefan Marko Daxner jeles szlovák politikus és nemzetébresztő. (Szü­letett 1823. XII. 22- én). Április 12 Április 16 1922-ben ezen a na­pon hunyt el Franti­šek Ondŕiček cseh hegedűművész és ze­neszerző. (Született . 1857. IV. 29-én). Az utazásról Ha nem kedvtelésből, szórakozásból, de nagyon is hétköznapi okbói utazik az ember, s ha az hozzátartozik a napi munkájához, akkor egyszer rádöbben, hogy torkig van a folytonos csavargással. Kezdetben termé­szetesen élvezzük az utazással járó feladatokat, hiszen minden napunk változatos, élményekben gazdag, úgy kelünk útra. hogy szokatlan ese­ményeknek leszünk a részesei, amelyek kitágítják látókörünket, fel­csigázzák érdeklődésünket. Később azonban rádöbbenünk, hogy a látókörünk olyan ismeretekkel gazdagodik, amely elsősorban a ven­déglátóiparra vonatkozik. Felderítjük, hogy hol főznek jó pacallevest, és messzire elkerüljük azokat a vendéglőket, ahol e jelentős népi eledel semmit sem ér, megjegyezzük, hogy hol csapolnak jó sört, hol ropogós a kifli, kitűnő áttekintést szerzünk a szállodákról, ahol pilla­natnyi nyugalomra lelünk, és álmunkból felriasztva is felsoroljuk, hogy az egyes vonalakon mikor, hová Indul vonat. Rázódunk a vona­tok ülésein, reszketünk a fűtetlen vendéglőkben és felháborodunk, hogy ez vagy az a vonat ismét késik. Nem csoda, ha ilyen körülmé­nyek között a közlekedési eszközök, amelyeken fele életünket töltjük, második otthonunkká válnak. Sajnos azonban csak válnának, mert ezek korántsem olyan kényelmesek, hogy otthonunknak érezhctnénk őket. Ráadásul, ha kellemetlen útitársak vesznek körül, elpárolog az utolsó jókedvünk. Nemrég a távolsági autóbuszjáraton Zvolenbe (Zólyomba) utaztam. Kora reggel telepedtem a kényelmes, puha ülésre. Meglepődtem az ablakok tükörfényes tisztaságán, a kalauz udvariasságán. Egész úton a tavaszi fényben fürdő tájat néztem, a zöldellő vetéseket, a sárgán rügyező fákat, a szeszélyesen rohanó Garamot. Mindenről megfeled­keztem, talán el is szunyókáltam. Á sofőr hangja riasztott fel: — Zvolen, végállomás! Mindenkinek további kellemes utazást és sok sikert az ügyintézésben! Á viszontlátásra!... A sofőr nevét nem kérdeztem. Csupán a szimpatikusán mosolygó kerek képére emlékezem. Könnyed léptekkel, vidáman szálltam ki a kocsiból. Az élet mégsem olyan szomorú, mint sokszor hisszük — gondoltam, és eszembe ötlött, hogy tulajdonképpen az egész élet egy nagy utazás. Mennyivel kellemesebb lehetne ez az utazás, ha egy ki­csit kedvesebbek lennénk egymáshoz. Fiala Pál nyltrai olvasónk kérdi, hogy kik azok a hakaszok? A hakasz népcsoport a Szovjet­unióban él és autonóm területtel ren­delkezik. Török—tatár nyelvjárást beszélnek, állattenyésztéssel és föld­műveléssel foglalkoznak. Gazdag a népművészetük és népköltészetük. Irodalmi nyelvüket a szocialista for­radalom után alakították ki. Kocsis Zoltán fiľakovói (fülek!) ol­vasónk arra kiváncsi, hogy mióta kötelező a himlőoltás. A kínaiak már ezer évvel ezelőtt is végeztek himlőoltást Tudományos módszerét azonban E. Jemmer angol orvos dolgozta ki. 1796 óta kötelező a gyermekkori himlőoltás, 1887 óta pedig az újraoltás. Az első oltást csecsemőkorban (1 éves kor alatt), az újraoltást 7 éves korban kell el­végezni. Felnőttet abban az esetben kell később újraoltani, ha olyan te­rületre utazik, ahol a himlő eudé­­miás. Pénzes István deméndi olvasónk arra kiváncsi, hogy az avas zsírt mi­ként lehet ismét használhatóvá ten­ni. Az avasodás vegyi bomlás, amely­nek következtében a zsiradékok kel­lemetlen szagot és ízt kapnak. Avas zsírt ismét használhatóvá tehetünk, ha hamuzsírral vagy sziksó oldattal kezeljük, majd vízzel átmossuk, ki­nyomkodjuk. Egyes vidékeken régi tapasztalat alapján más eljárásokat is alkalmaznak. Ilyen a tejjel törté­nő kezelés, melynek során a zsírt felolvasztjuk, tejet öntünk hozzá (kb. 25 liter zsírhoz 1 liter tejet) és ad­dig főzzük, amíg a tej teljesen kifő belőle. Polgár Ottó nesvadyi (naszvadi) olvasónk kérdezi, milyen hangszer készíthető el otthon? A válasz nagyon egyszerű: kellő szakértelemmel, szaktudással, min­den hangszer. Gondoljunk csak arra, hogy a világhírű Stradivari, Guarne­­zi, Amati hegedűk szintén otthon készültek, s ma az értékük — még dollárban is — szinte csillagászati szám. Valamikor ugyanis gyárilag egyáltalán nem készült hangszer, mivel a hangszerek több ezer éves múltra tekintenek vissza, a gyárak pedig — aránylag — nagyon is fia­talok. Kellő szaktudás nélkül fűzfasíp sem készíthető el otthon, ellenben nemrégiben gyönyörű kivitelezésű és nagyon jó házi készítésű citerákat láttunk Pribetán (Perbetén). Ha iga­zán otthon akar hangszert előállíta­ni, forduljon tanácsért a perbeteiek­­hez. A falu minden lakosa ismeri a híres „öreg“ citerásokat, s bizonyára szívesen adnak önnek szaktanácsot. □■-«át A CSEMADOK Központi Bi­zottságának képes hetilap- I •• Megjelenik az OBZOR Kiadóvállalat gon­dozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Telelőn: főszerkesztő: 341-34, főszerkesz­tő-helyettes 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség Bratislava, Obchodná u. 7. - Postafiők. C 398. — Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálata. Költőidre szőlő előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná ezpedícia tlače, Bratis­lava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kčs, fél évre 78,— Kčs, egész évre 158,— Kčs. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem köldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahiva­tal és levélkézbesitő. • ••••••••••••••••••••••• Címlapunkon P. Havran, a 24. oldalon P. Hafko felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom