A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-24 / 12. szám
Homola Géza, az örökké vidám ember hogy mintegy 16 ezer ember civilvédelmének a megszervezése és irányítása is az ö gondja-baja. Azt is megtudom, hogy Bátovcén (Báton) működik egy lövészklub, s hogy ott találhatók meg a járás legjobb lövészei. — Sportlövészetről van szó — mondja Sebő István, régi barátom mosolyogva. — Járásunkban 59 lövészkörben közel ezer fiatal ismerkedhet meg a sportlövészet szépségeivel és izgalmaival. Moncz László szimpatikus fiatalember. Szegről-végről földiek is vagyunk. Ö a vezetője és irányítója az auto-moto kluboknak, a motoros szakköröknek és a fegyveres tömegsportok megszervezésének. A legjobb sportolók részt vesznek helyi-, járási-, kerületi-, össz-szlovákiai és országos versenyeken. — A járásban hat auto-moto klub működik 370 taggal — mondja Moncz László. — A klubélet lényege a tömeges turisztikában nyilvánul meg, de a tájékozódó terepversenyek is érdekesek és sok izgalommal járnak. — Milyen előnyöket élveznek a klubtagok? — kérdezem. — Érdemes megemlíteni néhányat a sok közül. Például: hazai és külföldi utakon a „sárga angyalok“ ingyenesen elvégzik a javítási munkákat a klubigazolvány felmutatása ellenében, csupán a felhasznált anyag és alkatrész árát kell megfizetni ... Jugoszláviában, Ausztriában és Romániában csehszlovák koronáért vásárolhatnak benzint... Továbbá ha külföldön nagyobb meghibásodás éri a kocsit, az „Autoturist“ által kiadott akreditív levélre rávezetik a javítás összegét, amit aztán idehaza fizethet ki a klubtag. És természetesen a szocialista államok autócampingjaiban kedvezményes az elszállásolás. Az évi tagdíj mindössze 25 korona... Az is említésre méltó, hogy a klubok és a motoros szakkörök végzik a legfiatalabb motorosok kiképzését. A múlt évben mintegy 400 fiatalt képeztek ki... Itt említem meg, hogy a „sofőrkurzok“ szervezője és vezetője Homola Géza. Évente a járás területén több száz gépkocsitulajdonos jut hajtási jogosítványhoz. Az említetteken túl engem elsősorban mégis csak a bevonuló fiatalok helyzete, sorsa érdekel. Felőlük érdeklődöm. — Jóval a sorozás előtt háromnapos összpontosításra hívjuk meg a fiatalokat — világosít fel Varga Kálmán készségesen. — Itt megismerkedünk velük, megtudjuk kinek mi az érdeklődési köre, milyen képességekkel rendelkezik. Aztán a sorozáson aránylag eléggé tiszta kép tárul a bizottság elé, aminek alapján a bizottság meghatározhatja, elvégezheti a fiatalok beosztását. Mi pedig megkapjuk a katonai parancsnokságtól a névsort és az irányszámokat. Járásunkban legtöbben gépkocsivezetői tanfolyamon vesznek részt, kisebb számban általános kiképzésben részesülnek, még kisebb a rádiósok és a felderítők száma. — A gépkocsivezetői tanfolyam eléggé alapos? — Igen, s amellett nagyon kedvezményes. Hat hónapig tart és annyira alapos, hogy hivatásos gépkocsivezető válhat a fiatalból, s mindössze 300 koronájába kerül egynek-egynek a hajtási jogosítvány megszerzése. — Ügyesek a fiúk? — Általában igen ... Sokszor azonban nem is az ügyességen és a képességen múlik a munka eredményessége. Sok zavaró körülmény játszik közre. Például? ... Járásunk kiterjedése nagy, sok időt vesz igénybe a fiatalok beutazása ... Sokszor zavaróan hat a kétnyelvűség is, nem kevésbé a munkaadók magatartása, akik nem minden esetben engedik el a fiatalokat munkaidő alatt hozzánk foglalkozásra, aminek aztán az a következménye, hogy hiányossá válik a fiatalok felkészítése... A mi munkánkat talán az a tény nehezíti meg a legjobban, hogy semmivel sem kötelezhetjük a szülőket, munkaadókat, de a fiatalokat sem kényszeríthetjük a rendszeres megjelenésre, mert a Zväzarm munkája, ténykedése az önkéntesség elve alapjára épül. Kissé fura és ellentmondásos megállapítás ez, de sajnos így igaz, így van... A gépkocsivezető esetében más a helyzet. Mivel a fiatalok érdekeltek, pontos a megjelenés, lelkiismeretes a munka, s így az eredmények is jók. Végigjárom a tantermeket. A látott kép megnyugtató. A tantermek jól felszereltek, kifogástalan az anyagi ellátottság, minden előfeltétele megvan annak, hogy a fiatalok sokoldalúan képezzék magukat. Éppen a rádiósok foglalkozását figyelem: ülnek a padsorokban, a fülhallgatóban felhangzik a szignál — ti-tá, ti-ti-tá ... Sebesen fut a papíron az irón, a jelekből szótagok, szavak állnak össze s értelmet nyernek. Készülnek a fiatalok, készülnek a katonaéletre, a haza védelmére ... Ismét a saját ifjúságomra gondolok. Szinte hallani vélem a pattogó vezényszavakat cifra káromkodásokkal körítve: vigyázz, feküdj, bukfenc előre, hátra, kúszás, föl, tisztelegj, fegyvert súlyba, fegyvert vállra!... S akaratlanul is megjelenik a képzeletemben 1943 októbere, a bevonulás napja, az a ködös hajnal, amely sírástól és nótaszótól visszhangzott. Látom a zöld katonaládát, elején virít a nevem ... egy név a százezer közül, akinek a gazdája a láda fedelének lezárásával elveszítette a személyiségét, aki egy barommá vált, aki elindult sok társával együtt a vágóhíd felé vezető úton, hogy megvédje Horthy Magyarországát... Mi csak élni akartunk, élni mindenáron ... Most, hogy elnézem és elbeszélgetek a bevonulás előtt álló fiatalokkal, megnyugszom; vidáman, bátrak, határozottak. Nem félnek a katonáskodástól, sem a jövőtől, de mástól sem. Nekünk, nekik van hazájuk, nekik van mit megvédeniük. És/ ez több mint biztató! LOVICSEK BÉLA P. Haško felvételei A nézők kedvence (Bemutatjuk Ada Králikovát, a Szlovák Televízió bemondónőjét) A Csehszlovák Televízió a közelmúltban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. A tévékészülék ma már korunk civilizált emberének egyik legkedvesebb, legnélkülözhetetlenebb barátja. Televíziónk napjainkban már két csatornán, időnként színes kísérleti adás formájában is eljuttatja hozzánk érdekes, szórakoztató és tanulságos műsorait. Szakképzett dolgozók százai tevékenykednek nap mint nap serényen, hogy a tévéműsor jól tájékoztasson, ismereteket terjesszen, színvonalas szórakozást nyújtson. A képernyőről a bemondókat ismerjük a legjobban, hiszen estéről-estére megjelennek, ránk mosolyognak, jelentik az egyes műsorszámokat, segítenek szebbé, színesebbé, kulturáltabbá tenni egyegy művelődésre, szórakozásra szánt esténket. Lassanként megszeretjük, megszokjuk őket, s ha valamelyiküket hosszabb ideig nem látjuk viszont a képernyőn, már türelmetlenekké válunk. A tévébemondók a legtöbb családban ugyanis a ház legjobb barátainak szerepét töltik be, néhol szinte családtagként tartják számon őket. A Szlovák Televízió egyik legnépszerűbb bemondónője a rendkívül rokonszenves, megnyerő külsejű, kellemes alt hangú Ada Králik o v á. A legfiatalabb bemondónők közé tartozik és ezért, valamint különös egyéni bája és varázsa miatt a Szlovák Televíziónak kétségtelenül egyik legkedveltebb és legdédelgetettebb „üdvöskéje", aki az utóbbi hetekben mint „A hármas jegyében“ című vetélkedő egyik tehetséges műsorvezetője is bemutatkozott. Alkalmunk nyílt interjút csinálni a rendkívül bájos és megnyerő modorú Adával, aki kérdéseinkre a nála megszokott szerénységgel és kedvességgel készségesen válaszolt. — Mióta dolgozik mint bemondónő és hogyan került a televízióhoz? — 1970 májusában pályázat útján kerültem a televízióhoz, lassan tehát már két esztendeje igyekszem kellemessé tenni a tévé-nézőknek a készülék előtt eltöltött perceit. Egyébként eredetileg szlovák—francia nyelvszakos tanárnő vagyok, azonban még egyetlen órát sem tanítottam. — A tévé-nézők túlnyomó többsége rendkívül bájos, rokonszenves ifjú hölgynek tartja önt. Miben látja ennek az „egyéni varázsnak" a titkát? — Erre a kérdésre rendszerint annak a legnehezebb válaszolni, akinek a kérdést feltették. En sem vagyok kivétel. Ezért hát egyszerűen válaszolok: az egyszerűségben. — ön szerint milyennek kell lennie a jó tévé-bemondónőnek? — Ez is nehéz kérdés. Nem könynyű meghatározni, hogy ki a jó tévé-bemondónő. De azért megkísérlem. Megjegyzem azonban, hogy ez csak az én egyéni véleményem. A jó tévé-bemondónő legyen rokonszenves, alt-hangú, leleményes, lámpalázmentes, ám a munkáját lássa el nagy felelősségérzettel, legyen jó ízlése, érzéke a humor és a komoly helyzetek iránt, beszéljen 2—3 világnyelvet, képezze magát az egyes tudományágakban és művészeti ágazatokban, de elsősorban — legyen szerény. — Volt-e már valamilyen vidám élménye a televízióban? — Igen. Ezt magam idéztem elő, amikor a rengeteg néző füle hallatára Alfred Hitchcockot, a „horror atyját" átkereszteltem „a humor atyjára". — Mi a helyzet a tévé-bemondónők szabad idejével, mit szokott csu nálni szabad idejében, van-e valami „hobby" -ja? — A szabad idő fogalma nálunk relatív. Ha azonban van egy kis szabad időm, igyekszem kihasználni teljes mértékben. Kremnicai (körmöcbányai) születésű vagyok, érthető tehát, ha szabad időmet legszívesebben a természetben töltöm. Ha erre nincs lehetőségem, szívesen megyek színházba, hangversenyre, moziba vagy kiállításra. Csodálom és tisztelem a klasszikusokat. Gyűjtöm a nagy emberek híres mondásait. Imádok mindenfajta muzsikát. Nagyon szeretek utazni, újabb és újabb embereket megismerni. — Mit árulna el még nekünk a magánéletéről? — Azt már elárultam, hogy Közép-Szlovákiából, az aranyérmék, a pénzverde városából származom. Magánéletemet természetesen mindmáig drága szüleim és öcsém töltik ki, aki jelenleg tényleges katonai szolgálatát tölti. Nagyon jól megértjük egymást. Még nem vagyok férjnél. — Es végül: mit üzen a Szlovák Televízió magyar nézőinek, akik Dél-Szlovákiában élnek, s akik közül sokan jól ismerik és kedvelik önt? — Valamennyi nézőnek, aki szívesen lát engem, legszivélyesebb üdvözletemet küldöm a Duna-parti metropolisból. A képernyőn egyre inkább és sokáig a társuk szeretnék' lenni. Az arcukon tükröződő mosoly és elégedettség lesz számomra a legnagyobb ajándék, amit az élettől kaphatok. Talán így fejezem be: az élet tengerén úszik egy bárka — boldogság a neve. Az legyen mindig a kísérőjük. Ennyi az interjú. Ügy gondolom, nem szükséges hozzáfűzni semmiféle kommentárt. Hiszen a kérdésekre adott válaszok egy lelkes, széplelkű, rendkívül szerény és önmagával szemben szigorú, a munkáját felelősséggel végző fiatal, ragyogó portréját vetítik elénk. Ada — amint az a fenti interjúból kitűnik — gyűjti nagy emberek híres mondásait. Gyűjteményéhez — szerény köszönetként — szeretnék Paracelsus egyik ismert mondásával hozzájárulni: Nemo sit alterius, qui suus esse potest — Senki se legyen más, aki önmaga tud lenni. Ez a mondás pedig azért jutott eszembe, mert a szimpatikus Ada Králiková minden alkalommal önmagát adja, minden alkalommal egyforma kedvességgel és szerénységgel szerez kellemes perceket a nézők millióinak. S mert önmagát adja, ezért szereti és tiszteli őt a tévé-nézők hatalmas, hálás tábora. SÁGI TÚTH TIBOR határozottak... 7
