A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-03 / 9. szám
A 79 éves Kozma Géza. Amikor felültem a Lučenec (Losonc) felé induló autóbuszra, eszem ágában sem volt iskolai riportot írni. Dolgom volt ugyan Losoncon, az ottani feladat azonban messzi esett a pedagógiai tematikától. Hanem .hát a vadászkutyának sem lehet előírni, hogy „most pedig csakis nyulat foghatsz, kedves vizsla kutyám“. Utána iramodik az az egyéb vadnak is, ha szimatot fog. így „terelt“ engem is a losonci Klement Gottwald Építőipari Technikumba a véletlen — meg egy 21 éves „anyahelyettes“. Már azt is furcsának találtam, hogy a Bratislavából induló autóbusz csupa magyarul beszélő falusival van tele. S ami még különösebb volt, mindenki 10—20 kilós batyuval kapaszkodott a buszra. — Ügy látszik, nagyvásár lesz valamelyik városkában — fordultam az autóbusz egyetlen fiataljához, a mellettem ülő leányhoz. Még csak az hiányzik, hogy valamelyik batyuban elkukorékolja magát az eladásra szánt kakas! — Nem kukorékolnak azok már! — mosolyogta el magát a lány. — Fazékban utaznak! Szülői értekezletre megyünk, kell a hazai falat a szegény diákoknak! — Megyünk? — mértem tetőtől talpig végig a leánykát. — Nem akarja azt mondani, hogy maga is szülő? Vagy legalábbis olyan anyuka, akinek vidéken tanuló nagy kamasz fia van? — Anyahelyettesként utazom Losoncra, — válaszolta felcsillanó szemmel a lány. — A szüleimtől kunyeráltam ezt ki. Nagyon vágytam kedves tanáraim, főképp a 79 éves Kozma Géza bácsi után. Tavaly végeztem a losonci építőipari technikumban és annyira megszerettem diákéveim alatt, hogy valósággal honvágyat érzek iránta. S mert szeptember óta a húgom is ott tanul, szülői értekezletre megyek most apám és anyám helyett. A losonci építőipari technikum az egyetlen ilyesfajta iskola ugyanis, ahol magyarul is tanítanak. így aztán az ország különböző részéből kerülnek ki a diákok, s a messze lakó szülők, csak kétszer: félévben és év végén tartanak szülői értekezletet. Nos, hát kínálhatott-e érdekesebb témát a véletlen? Egy iskola, amelyben korunk legfontosabb szükségletét, a házépítést tanítják! Egy hroboňovói (alistáli) kislány, Széllé Erzsiké, aki kitüntetéssel szerezte meg a pallérságra is jogosító oklevelet! És egy ma is tanító 79 éves tanár bácsi, akinek a kedvéért százkilométereket is szívesen utaznak a volt tanítványai! Ki ne tartaná természetes dolognak tehát, hogy másnap reggel már én is ott ténferegtem a technikum kopott folyosóján ... Valamikor kaszárnya volt a Klement Gottwald Építőipari Technikum épülete. Ma 495 szlovák és magyar diák tanul benne. Érdemes megemlíteni, hogy bár a heti 3—4 gyakorlati órán a legnehezebb kőművesi munkán is át kell a tanulóknak esniük, mégis Í51 leány tanulja itt a építésztechnikusi szakmát. S azt sem hallgathatom el, hogy sem a szlovák és a magyar tanárok, sem a szlovák és magyar nemzetiségű diákok között még 1968-ban sem fordult elő a legkisebb nézeteltérés sem. Pedig hát tekintélyes a rdagyar osztályokban tanuló diákok száma is. Jelenleg 288 diák tanul az iskola magyar oktatásnyelvű osztályaiban. Nemcsak a közeli járásokból özönlenek ide a tanulók, de Košice (Kassa) környékéről, a Mátyusföldről és a Csallóközből is. Külön cikket lehetne írni magukról a tanárokról is. Egyszerűek, becsületesek, s élnek-halnak a szakmáért. Részükre a tanítás nem foglalkozás, hanem hivatás. Elvük, hogy a növendékek nemcsak megtanulják, de meg is szeressék jövendőbeli szakmájukat. S hogy ez nem frázis a számukra, bizonyítja hogy a húsz éve alakult technikum eddig végzett növendékei közül mintegy százan szereztek mérnöki oklevelet. Sőt olyan egykori magyar diákokat is találunk, akik asszisztensként dolgoznak a bratislavai Műszaki Főiskolán. Az iskolának voltak „negatív“ évei is. Mi sem jellemzőbb az egyenetlenkedésre, mint hogy az utolsó három évben három igazgatót kellett leváltani. Nos, a negyedik, a mai direktor rendet csinált végre. Igaz, Holczer Ernő mérnök maga is losonci. 1958-ban szerezte meg a mérnöki diplomát, 1971-ben pedig a pedagógiai oklevelet. Volt mezőgazdasági szakiskolai tanító s a losonci gépállomás igazgatója. Külső munkatársként is tanított az építőipari technikumban, jól ismerte tehát a nehézségeket. A párt irányította jelenlegi posztjára és ő szeretettel, eréllyel és nagy-nagy ambícióval egyetlen év alatt rendbe is hozta az iskola szénáját. De érdekes egyéniség Agonás János mérnök, az iskola magyar igazgatóhelyettese is. Valósággal példaképe az akaraterőnek. Egyszerű kőműveslegényként kezdte a pályáját, majd a dolgozók esti iskoláját elvégezve elvégezte a műszaki főiskolát, majd pedagógiai diplomát szerzett. Szvorák István mérnök maga is a losonci építőipari technikumban érettségizett. Nagyszerű pedagógus. A IV/a osztályban például, amelynek az osztályfőnöke, 35 tanuló közül nyolc a kitüntetett. És hadd szóljak néhány szót végül az iskola dovenjéről, Kozma Géza mérnökről. Szeptemberben tölti be a 79. évét, de még ma is olyan fiatalos, hogy csak bámulja az ember. — Szeretnék még egy-két évig tovább tanítani — mondta mosolyogva, — de ha nyugdíjba tesznek, akkor sem hagyom itt a téchnikumot végleg. Annyit tanítok külső mun-A IV/a osztály szülői értekezlete. Balról jobbra: Agonás János igazgatóhelyettes, Szvorák István osztályfőnök és Holczer Ernő igazgató Szülők a technikumban Amíg az osztályfőnök bírál, izgatottan várják a diákok az eredményt katársként, amennyit csak megenged az igazgatóság! Géza bácsit egyébként „imádják“ tanítványai. Még külföldről is tömegesen kapja az üdvözlő lapokat. Ha pedig Fiat 600-asán végighajt a város utcáin, alig tudja fogadni a köszöntéseket. A legnagyobb kitüntetés az elmúlt évben érte. Az iskola fennállásának 20. évfordulója alkalmából aranydiplomát kapott. A legszebb élményt a szülői értekezlet nyújtotta a számomra. Hiszen nincs meghatóbb látvány, mint a gyermekéért, fia-lánya sorsáért aggódó szempár. Idős, nagybajuszos bácsik, fekete fejkendős nénik kuporogtak félősen az iskolapadokban s hallgatták megilletődve gyermekük osztályfőnökének értékelő szavait. De még a gyengébb előmenetelő tanulók részére is akadt némi mentség. Nincs megfelelő tankönyv, amiből tanulhatnának. Jegyzetelnek csupán, szlovák fordításokból, magyarországi tankönyvekből kivonatolják az anyagot. És végül hadd szóljak néhány szót a losonci építőipari technikum magyar diákjainak iskolai életéről is. Jellemzésül néhány ténykedésüket sorolom fel csupán. Ezek között első sorban is azt, hogy „Ifjú Építész“ címmel diákújságot szerkesztenek s jelentetnek meg. S hogy ennek a lapnak színvonala si van, az igazolja a legjobban, hogy az itteni „szerkesztők“ megalakították az Űj Szó tudósítóinak körét. De nemcsak írnak, hanem a művelődés egyéb terén is igen járatosak a technikum diákjai, ök nyerték meg a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének Losoncon megrendezett idei kérdésfelelet versenyét. S hogy az „ép testben ép lélek“ jelmondatról se feledkezzünk meg, a technikum tornaterme valósággal közös otthona a losonci fiatalságnak. „Az építőipar legfontosabb kérdése a középkáderek nevelése, iskolánk feladata“ — jelentette ki beszélgetésünk kezdetén Holczer Ernő, a technikum igazgatója. Nos, ezt a nemes feladatot becsületesen teljesíti az iskola tanári kara. (neumann) ►'löt- 5
