A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-07 / 1. szám
MÜNCHEN az 1972-es olimpia városa MÜNCHEN, a Német Szövetségi Köztársaság legfiatalabb milliós városa — mint történelme folyamán mér jé néhányszor — ismét új „előnevel“ készül felvenni: az idén, 1972- ben az olimpia városa lesz. Hosszú és szfnes történelme folyamán az ipar, a kereskedelem — és nem utolsó sorban — a művészet számíts ágának jelenléte formálta ki a város egyedülálló „klímáját". Évszázados művészetpártolásáért nyerte el az „Isar-parti Athén" címet, német földön szokatlan kedélyessége — Gemütlichkeitje — miatt ragadt rá „a német Bécs“ elnevezés. Nyolcszáz év viszontagságai München 1958-ban — egy évvel azután, hogy milliós várossá vált — ünnepelte 800. születésnapját. Fejlődéséből nem hiányzanak mindazon elemek, amelyek Európa számos más nagyvárosának kialakulásában is szerephez jutottak, mégis sajátos pályát futott be ez a bajor város, amfg az apró kis falucskából polgárvárossá, majd uralkodói székhellyé, végül milliós világvárossá alakult. A fejlődő városkát — mintegy tízezer lakosa lehetett akkor — már a XII. században fallal vették körül, egykori alakját ma is őrzi még a tojásdad formájú belváros. A harmincéves háború (1818—48) zivatarai Münchenből is erődvárost formáltak, a várost erős fallal, tizennyolc bástyával szegélyezték, és hatalmas kaszárnyák épültek a zsoldos sereg számára. Az erődlánc csak a XVIII. század végére tűnt el, átadva helyét széles köriitaknak. A XVI— XVII. század folyamán fellépett ellenreformáció a birodalom területén Bajorországban volt a legeredményesebb. München hires templomainak egész sora származik ebből a korszakból, közöttük Németország legjelentősebb reneszánsz temploma, a Mihály-templom is. Az építészet terén fokozatosan csökkent az olasz befolyás, és a XVIII. század építményei már inkább francia hatásról árulkodnak. A művészetek és a tudományok otthona I. Lajos 1825-ben történt trónra lépése Indította el Münchent azon az úton, amelyen haladva a művészet és a tudományok otthonává vált. Ö hozta át az egyetemet Landshutból Münchenbe s a művészet is az ő uralkodása alatt vonult be a város falai közé. A müncheniek által szívesen emlegetett jelszava volt: „Olyan várost építeni Münchenből, amelyet látni keli ahhoz, hogy valaki ismerje Németországot.“ Utódja — Maximilian (Miksa) — a kor német költőit látta vendégül egy évtizeden át székvárosában. Nagyszabású építkezéseivel Münchenre hagyta a kissé túlságosan pompázó, de kétségtelenül ma már a városra legjellemzőbb romantikus stílust. II. Lajos szerette volna Richard Wagner és más neves zeneszerzők letelepítésével a zene fővárosává is avatni Münchent, de ez a terv már kudarcba fül ladt. Néhány évtized alatt a nagyipar is észrevétlenül gyökeret eresztett a városban. Söripara már ekkor is világhírű volt. de nemzetközi jelentőségre tett szert a nyomda- és az optikai ipar is. A század forduló Idején Nürnberg után már Bajorország második legnagyobb iparvárosa. Fejlődő nagyváros A második világháború Münchenben is súlyos károkat okozott, s a háború előtti 828 ezres lakossága a felére csökkent. Bár a háború óta mintegy 200 ezer új lakást építettek, még ma is sok ezren élnek szükséglakásokban, barakkokban, vagonokban. Münchent is az utóbbi évszázad avatta nagyvárossá — hasonlóképpen Budapesthez, Prágához. Ezalatt népessége a százezer főből a millió fölé növekedett. Területi növekedése hasonlóan gyors volt. 1800 felé kezdett túlnőni a régi várfalakon, majd egymás után kebelezve be a szomszédos falvakat, napjainkig területe 31 ezer hektárra terebélyesedett. Ezzel a kitárulkozással egyidejűleg fokozatosan csökkent a belvárosban lakók népessége. Miként annyi nagyvárosban, ott is a Belterületi lakóházak — földszintjüktől a legfelső emeletig — egymás után adtak helyet az áru- és üzletházaknak. Ma München belső magja az üzleti-kereskedelmi központ, a Karl-, illetve a Marienplatz, a Brienner utca, valamint a Maximilian tér által közrezárt terület. Ott a nappali népesség legalább 20-szorosa az éjjelinek. A városközpont néptelenedése arányában telepítik be a peremterületeket. München külvárosainak sorában — az ősi falvakból kinőtt kolóniáktól az új, modern lakónellyen volt építés közben az olimpiai stadion érdekes megoldású tetökonstrukciója; hét télben az olimpiai falu épülettömbjei gyedekig — mindenféle típus fellelhető. Tervbe vették a város szélein néhány új „tehermentesítő város" épftését is. Legújabban azonban nemcsak lakónegyedek épülnek a város határában, hanem — ame rlkai mintára — bevásárlóközpontok ás úgynevezett „ipari parkok“ is. München arculata a második világháború vége óta rendkívül gyorsan és gyökeresen átalakult. A háborús pusztításoktól az óváros szenvedett a legtöbbet, a modern közlekedési szükségletek által kikényszerltett városrendezés is ezt érintette legjobban. Az elpusztult vagy megsérült ódon polgárházakat csak helyenként állították helyre, közöttük az acél, a beton és az üveg jegyében fogant hatalmas, modern irodaházak emelkednek a magasba. A házak sűrűjéből magasodik a tetők fölé sötétvörös téglafalaival a 99 méter magas, nyolcszögletű tornyaival a Frauenkirche, München legismertebb épftészeti szimbóluma, amely hangulatával napjainkban is a középkort idézi. Az olimpia építményeinek makettje: 1. olimpiai stadion, 2. fedett sportcsarnok, 3. úszócsarnok, 4. kerékpáros versenypálya, 5. kis sportcsarnok, 6. labdajátékok csarnoka, 7. hokipályák, 8. lovasstadion, 9. tréning- és melegítőhelyek, 10. a nők, 11. a férfiak olimpiai faluja, 12. tévétorony, 13. rádió- és televízióköz pont, 14. sajtóházak, 15. igazgatósági épület, 16. szabadtéri színpad, 17. mesterséges tó, 18. kilátóhegy, 19. metróállomás, 20. gyorsvasútállomás, 21. parkolóhelyek München piactere a városházával, háttér ben a Frauenkirchével A belvárosból az 1 kilométer hosszú és 37 méter széles Ludwigstrasse vezet Schwa bingba, a város kulturális funkcióját elsősorban megtestesítő negyedbe. Itt áll a hatalmas Ludwlg-Maximilianus egyetem, a Technikai Főiskola, a Szépművészeti Akadémia, a Képzőművészeti Főiskola, a Zeneművészeti Főiskola, továbbá a múzeumok és a galériák egész sora. A schwabingi mfivésztelep — különösen a századforduló körüli évtizedekben — számos nemzetközi képzőművészeti irányzat bölcsője volt. München megtermékenyítő légkörében fejlődött világhírű mesterré a nagybányai festőiskola több alakja is, köztük az iskola alapítója, Hollósy Simon, Iványi Grünwald Béla, Ferenczy Károly. Az irodalomra is serkentően hatott a város, különösen századunk modern európai irányzatai találtak ott megértő légkörre. Görög elemek uralják a Königsplatz épületeit: a Propyläen hatalmas márványtömbjét — ez az athéni Akropolisz kapujának utánzata —, az Gj Állami Galériát, a Glyptotheket, a szobrok csarnokát, továbbá a Pinakotheket, a régi festmények gyűjtőhelyét. A város szegélyén hatalmas parkok övezte kastélyok sorakoznak, közülük Nymphenburg emelkedik ki méreteivel és szépségével. Még meg kell emlékeznünk a város leglátogatottabb zöldterületéről, a Teréziarétről. Ott rendezik meg évente — a szeptember végétől október elejéig tartó Oktoberfestet, ezt a világszerte ismert és nagy nemzetközi idegenforgalmat is vonzó müncheni népünnepélyt. Az ódon arculatát új vonásokkal gazdagító, a múzeumai és gépgyárai közé ékelődött München így őrzi hagyományait, melyek között nemsokára az olimpia is helyet kap. S. B. hot 17
