A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-07 / 1. szám

Az otthonom Röviden meghatározva az otthon a lakás, bútorok, a szobadíszek, használati tárgyak és berendezések összessége, amely korszerű, ízléses és célszerű elrendezése az ember nyugalmát, otthoni hangulatát és családi boldogságát kell, hogy szolgálja. Rovatunkban a mai lakáskultúra, a me­leg otthon kialakítása, a lakóterület célszerű beosztása, a bútorok elhelyezése, lakásdíszek és házi felszerelések használatára kívánunk útmutatással szolgálni. Az emberiségnek ősi törekvése, hogy környezetét cél­jainak és igényelnek megfelelően formálja, alakítsa. Ez az emberi tevékenység következtében létrejövő környezet mindig kifejezi azt a kort, azokat a társadalmi viszo­nyokat, melyek között az ember él. Az a mód, ahogy a mindenkori igényeket a lakás kiképzésével és berende­zésével az ember kielégíti, az a tulajdonképpeni korízlés. Ezt a korízlést egyfelől a technikai lehetőségek, — az épí­tészet és a berendezési tárgyakat előállító iparágak fej­lettsége — másfelől a vásárlók anyagi helyzete szabja meg. A lakásról alkotott vélemények, nézetek sokfélesége, hagyományokból, megszokásból és sok fogalom beidegző­déséből adódik. A lakás berendezésének és kialakításának első és legfontosabb feladata az ember szolgálata. Az összes fizikai és szellemi igények ennek az alapvető köve­telménynek a függvényeként jelentkeznek. Más igényeket támaszt a lakással szemben a gyertyá­val világító, hintón közlekedő, rizsporos parókát viselő udvaronc, és mások a követelményei a villanyvilágítást használó, autóbuszon vagy vasúton utazó, korszerűen öl­tözködő dolgozó embernek. A házi kvartett dobogóját a rádió és televízió foglalja el. A mosókonyha mosógéppé zsugorodott. Megjelent a hűtőszekrény és a porszívó. Mindez együttvéve és külön-külön, rányomja bélyegét a lakásra. Az otthon tárgyai összefonódnak a mindennapi élettel, kifejezve és szolgálva azt. Az ember környezetének tárgyai nem öncélúak, hanem határozott rendeltetésük van. Környezetünkben sok olyan tárgyat találunk, amelyek nélkülözhetők és inkább ter­hére vannak lakásunknak. Ezeket jórészt megszokásból őrizzük, vagy talán azért, mert nem is jutott még eszünk­be, hogy tulajdonképpen felesleges dolog. összegezve tehát, lakni, otthont teremteni, annyit jelent, mint a berendezési tárgyakat a lakás alaprajzi és egyébb adottságainak megfelelően összegyűjteni és úgy elrendez­ni, hogy azok az élet célszerű és reális szempontjai alap­ján kielemzett szükségleteket a lehetőséghez képest ma- | ximálisan kielégítsék. A lakás csak akkor válik igazán saját otthonná, ha { a családok is tisztázzák maguk számára azokat az igé­nyeket, amelyeket a lakással szemben támasztanak. Az adott körülmények mellett, a helységeket hogyan fogják használni, tervszerűen hozzá kell látni a berendezéshez, a bútorvásárláshoz és elrendezéshez. A berendezkedés so­rán a lakásból otthont kell varázsolni. A lakáskultúra alapja a rend, és az ötlet, a mértéktartó ízléssel elvégzett díszítések formálják a lakást barátságossá, lakályossá, egyénivé és széppé. Ml mindent követelhetünk meg a korszerűen, gazdasá­gosan méretezett mai lakástól? Viszonylag sok helyet igényel az alvás és pihenés fel­tételeinek biztosítása. A gyerekeknek játékra, mozgásra és tanulásra, a családnak egymással és társaságunkkal beszélgetésre, pihentető szórakozásra, kikapcsolódásra, művelődésre, olvasásra, a rádió, a lemezjátszó hallgatásá­ra vagy a televízió nézésére kell lehetőséget teremteni. Biztosítani kell az otthon falai között a lehetőséget a fi­gyelem összpontosítására, a csendet és nyugalmat igénylő munka végzésre, a magánéletre a gyermekkortól az öreg­ségig. #••••••• Házilag is elkészíthető Ki más teremti meg a „semmiből" is a kedves környezetet, mint a háziasszony. Hol horgolással, hol egyszerű anyagok hímzésével, klvarrással, vagy dísztárgyak készítésével teszi kellemessé a lakást. A frotlrt bizonyára nem kell bemutatni. • • • • I Ebből a praktikus és hálás anyagból tö­rülközők, fürdőlepedők készülnek. Egy kis leleményességgel a ftlrdőköpenyen és strandruhén kívül frotlrból készíthetünk bútorvédő huzatokat, drapériákat, diszván­­kost. Nagyon praktikus viselet a frotlrból készült gyermekpizsama vagy hálóing. Csináld magad Életünk nagy részét legkedvesebb, legmeghittebb óráit lakásunkban töltjük el. A nagy átalakítások, szo­bák, konyhák kisebb helyiségekké való formálásán kívül legtöbbször apró hibák adódnak elő, melyek azonnali javítást igényelnek. Mivel legtöbbször szakember nincs a kö­zelben, a házi javításokat saját ma­gunknak kell elvégezni. Zárak javítása A leggyakoribb munka a lakásban. A kereskedelemben kapható és már felszerelt zárak leggyakoribb válto­zatai a rászegezős, a beeresztő és a bevésős zárak. A lakások ajtajúira általában bevésős zárat szerelnek. A bevéső zár részei: 1. kulcs, 2. zárnyelv, 3. akasztó, 4. kilincsnyelv, 5. dió, 6. kilincs, 7. zártok, 8. rugók és kapcsok, 9. záróperem, 10. fedőt rögzítő csavarok, valamint bizton­sági zárakban a váltó. Javításhoz a zárat szét kell szed­ni. Először hajtsuk ki a rögzítő csa­varokat, majd ujjunkkal nyomjuk le a diót, végül csavarhúzóval fe­szítve vegyük le a zártok felső pe­remét. A rugót óvatosan emeljük ki, mert kipattanva sérülést okozhat. Megkopik, kitágul a dió nyílása, „lötyög" elfordul a kilincs-csap, rosz­­szul, vagy egyáltalán nem nyitható az ajtó. A hiba kiküszöbölésére re­szeljük négyzetesre a dió nyílását, s mert az így nagyobb lett, csavar­junk a kilincs-csapra vékony lemezt. Ha kisebb mérvű a tágulás, vágóval szélesítjük meg a kilincs-csapot az úgyis megszorul a dió nyílásában. Többéves használat után a dió kilincsnyelvet mozgató karja élesre kopik, elcsúszik a kilincsnyelv mel­lett, nem nyitható az ajtó. Javítás­ként reszeljük le a dió karját, hogy kb. 1,5—2 mm vastag él keletkez­zék. Így már nyitja a kilincsnyelvet, legföljebb kissé mélyebbre kell nyomni a kilincset. Leggyakoribb hiba a rugótörés. Ja­vítása igen egyszerű. A háztartási boltban vásároljunk új rugót, te­gyük be a régi helyére. Az ajtó gyakori nyitogatása miatt a dió mindkét oldalon kikoptatja a zártokot. Ez is megjavítható. Kala­páccsal ütögetve nyújtsuk meg a le­mezt, szűkítsük a nyílást, majd göm­bölyű reszelővei igazítsuk ki, hogy abba pontosan illeszkedjék a dió. Hasonló a javítás akkor is, ha a kulcs szára koptatta ki a zártokot. Ha az akasztó elkopik, azt a kulcs nem. emeli fel megfelelően, a zár­nyelv nem tolható el. Itt is a ka­lapács és a reszelő segít. A kalapács fokával nyújtsuk meg a zárnyelvet s reszelővei igazítsuk ki. Akkor lesz jó a zár, ha a kulccsal megemelve az akasztó derékszögbe hajlított ré­sze kb. 1 mm-re emelkedik a zár­nyelv fölé. Az ajtó süllyedésekor, vagy szük­séges megemelésekor a zárnyelv és kilincsnyelv nem illeszkedik az ajtó­tokon levő zárólemez nyílásába. Nem kell leszerelni sem a zárat, sem pe­dig a zárólemezt. Reszelővei tágít­suk ki a szükségesnek megfelelően alul, felül, vagy valamelyik oldalon a nyílásokat, azzal zárható lesz az ajtó. Házilag a felsorolt zárhibák javít­hatók meg. összeszerelés előtt feltét­lenül — de ha nem javítjuk a zárat, akkor is legalább évenként egyszer — a záró, forgó, mozgó és csúszó fe­lületeket kenjük be savmentes olaj­jal, hogy simán, könnyen, zajtalanul működjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom