A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-11 / 6. szám
Csontos Vilmos ÖRÖKSÉG Idő terhes öröksége, Váltam, szivem nehezéke, Kenyeremnek íze, sója, Vérem tűzzel táplálója: Bordáimban új erővel Áradj szét, s itass engem; Bírjam a bátran menővel Lépteimet — s tűnt években Bolyonghassak — vissza hágva, S dalaimból szőtt szemfedőt Teríthessek szépapámra. — Nemes ifjabb Csontos István, Kétszáz év ködéből nyiss rám, Tárj ajtót ükunokádnak, S rég kidőlt kőkerítésed Helyét fonjad bé sövénnyel, Hogy akárhol bé ne hágjak, S portádat ne érje szégyen, Homályán túl a sok évnek. Ajtódnak rossz fakilincsét Felkattintom — hát belépek, — Az asztalt épp körülülték A házbeli fehérnépek. Orsó perdül, guzsalyszáron Fésült kender, — szépanyámon, Sigmund Sárán nagy komolyság, Ahogy forgatja a rokkát... Ukapám alól egy kisszék Ugrik el, hogy engem meglát, S kulacsot nyújt, — teringettét, Biztat, hogy igyam a borát. Kortyintok kóstoláskképpen, — Illendőségből való az, Aztán mint a lenyugvó nap, Mely az ablakon benézett, Tulipános tányéroknak Szemem nagy sorára tévedt. Melyeket a szoba falán, Szögre aggatott ükanyám. A mestergerendát fejem Eppencsak, hogy el nem éri, — Szál unoka — az agg szemén A fény alakom dicséri. Ajtó mögött a homályba Felejtkezve, teli lommal, öreg tulipános láda, Színét vesztve, szúrágottan. Egyik rokon ős faragta. Mikor a pap szépanyámat, Szépapámmal összeadta. — Szalmakötélből fonott ágy, Festetten asztal, s egy lóci, Tán elég volt, hogy boldogság Legyen a hajlék lakója? — — Nincs annak megmondhatója. — Magam is e házban láttam napvilágot — hatvan éve. Arasznyi két ablakán át Kandikált rám az ég kékje. — Egy kis darab száraz kenyér Volt az asztal terítéke. Az a kenyér el ne fogyjon, Őrlődött apám a gondon, S anyám úgy adott belőle, Hogy kedvére nőjjek — tőle. A kenyeret megszerettem, Csak a morzsájából ettem, Nagyobb felét úgy álmodtam, S a szivemben rejtegettem, — Megérhettem azt a percet: Szivem kenyeret növesztett. Szétoszthassam, alig várom, Súlya lassan föld alá nyom. — Aki rokon maradt vélem Az ősi paraszti ágon, Éljen ezen a kenyéren, Osztozom az örökségen. Dudor István: Ülő asszony (tusrajt) OLGA BERGHOLZ A Néva-sorompán tűi ösvénykémet másik ösvény kereszteste. Úgy esett, hogy abban a pillanatban, amikor a kis keresztéiből értem, többrendbeli kendébe bugyolélt asszonyba ütköztem, aki szánkén koporsét húzott, pontosabban nem is koporsót, hanem valami sublútfiókhnz hasonló ládát. Meglehet, hogy csak ugyan sublötflék volt, amelyet felül furnérlemezzel zártak el. Nehezen vonszolta, egész testével előredőlve, annyira, hogy szinte elesett. Megálltam, hogy elengedjem magam előtt a koporsót, s ez asszony is megállt, hogy engem elengedjen; kiegyenesedett és nagyot sóhajtott. Megindultam, és ő Is meg rántotta a szánkót. Megálltam. Az asszony azonban már nem bfrta megmosdj tani a kis szánkót: kátyúba rekedt, vagy rászaladt valami kis halomra, és megállt közvetlenül a lábam előtt. Az asszony gyűlölködve nézett rám számtalan kendője alól, és alig hallhatóan, de Indulatosan rám förmedt: — Eredj már, lépjed éti Átléptem a koporsót, de mivel Igen nagyot kellett lépnem, kis hitén hátraestem, és akaratlanul lehuppantam a Iádéra. Az asszony nagyot sóhajtott és mellém ült. — A városból? — kérdezte. — Onnét. — Rég indultál el? — Rég, talán három órája. — Aztán ml van ott? Halomra halnak? — Igen. — Bombáznak? — Most nem. Agyúinak. — Mlnálunk is. Agyúinak, és halomra halnak. Mégis kinyitottam gázálarc- táskámat, és hatalmas értéktárgyat vettem ki belőle: egy „szög“-nek csúfolt vékonyka, vékonyka cigarettát. Említettem már, hogy kettő volt belőle: az egyiket a papának vittem, a másikat útközben akartam elszívni a Lenin-müveknél. De nem álltam meg tovább, rágyújtottam. Az asszony tébolyult irigységgel nézett rám. Valami megvillant a mély gü dörben, amelyben szeme ült. — Hagysz e belőle? — kérdezte, nem is mondta, csak sziszegte, és nagyút nyelt hozzá. Bólintottam. Le nem vette szemét a „szögről“, amíg szívtam, s kezét nyúj tóttá, amikor észrevette, hogy a tele elfogyott. Két szlppantásnyi tellett neki a maradékból. Aztán felálltunk, mind a ketten megfogtuk a szánkó madzagét, és áthúztuk a koporsót a göröngyön, amelyen fennakadt. Az asszony szótlanul biccentett. En is. Aztán mentem tovább apámhoz, lámpavastól lámpavasig. A sublótfiók koporsót húzó asszony, a közösen elszívott cigaretta akkor semmit sem mozgatott meg a lelkemben. Csak annyit gondoltam: „Most már nem ülök le pihenni a Lenin-műveklg. Ott pedig eszem egy darabka kenyérkét.“ Hogyan tanuljunk nyelveket Milyen sokszor elmondjuk: „Ogy szeretnék legalább egy Idegen nyelvet megtanulni, De hogyan csináljam?“ És a sikertelen kísérletek után sokszor halljuk: „Létezik az, hogy vannak akik egy tucat nyelvet is ismernek?" Valóban lehetséges-e gyorsan megtanulni egy idegen nyelvet úgy, hogy folyékonyan beszéljük és szótár nélkül olvassunk? Lehetséges. Sót a mai világban egyre inkább kívánatos. Sok ember van, aki sohasem járt külföldön, mégis rövid idő alatt jól megtanult egy Idegen nyelvet. Mit tegyünk tehát, hogy két-három év alHtt legalább egy Idegen nyelvet elsajátítsunk? Mielőtt hozzáfogunk a tanuláshoz, tegyük fel magunkban a kérdést: beszélni akarok-e megtanulni az Idegen nyelven, vagy olvasni és megérteni az Írott Idegen nyelvű szöveget? Mint a nyelvtanárok és az Idegen nyelveken tudók mondják, sakkal könnyebb megtanulni beszélni az idegen nyelvet. Ha ezer szót ismerünk — és ennyit két-három hónap alatt meg lehet» tanulni — már ezer gondolatot fejezhetünk ki. Az irodalomban viszont, például az angol vagy a német irodalomban több tízezer szóval találkozunk. Ennyit nem lehet pár hónap alatt megtanulni. Ezért jobb ha beszélni tanulunk meg az Idegen nyelven. Ez a legjobb módja annak, hogy megjegyezzük a szavakat és a nyelvtani szabályokat. A szavakat soha ne szótárból tanuljuk, mert ugyanannak a szónak sok jelentése van. Egész mondatokban kell tanulni. A legnagyobb nehézséget az úgynevezett Idiómák okozzák, amelyek egyben bizonyítókat annak, hogy milyen értelmetlen dolog különálló szavakat bemagolni. Az idiómák olyan fordulatok, amelyek egézen mást Jelentenek, mint pusztán a bennük szereplő szavakból kiderül. A nyelvtani szabályokat nem magolva kell megtanulni. Ha egész mondatokat sajátítunk el, a nyelvtan is bevésődik. Melyik Idegen nyelvet a legkönnyebb megtanulni? Nincsenek nehéz és könnyű nyelvek. Mindegyik egyformán könnyű. Csak a módszeren múlik minden. Először Is, mint mór elmondottuk, soha ne tanuljunk összefüggésükből kiragadott szavakat, nyelvtani szabályokat. Nagyon fontos azután, hogy mindennap tanuljunk. Ha csak egy keveset is, ha csupán tíz percet Is, de mindennap. Legjobb olyan tankönyböl tanulni, amelyben a mindennapi életből vett érdekes párbeszédek vannak. Amikor az alapvető szókincset már elsajátítottuk, hozzálátunk az olyan képeslapok, könyvek olvasásához, amelyekben könnyű szövegek vannak. Nagyon sokat kell anyanyelvűnkre fordítani. A szótár és a nyelvtani szabályok segítségével olvassunk és fordítsunk, lehetőleg minél többet. Sokat kell Írni. A vizuális emlékezet ugyanis tartósabb, mint a halláson alapuló emlékezet. Ezért legjobb, ha minden új szöveget lemásolunk és aláhúzzuk benne a még nem Ismert szavakat. Tanuljunk meg folyékonyan és hangosan olvasni. Akadozás nélkül és dadogás nélkül. Olvassunk minél többet hangosan és ne álljunk meg akkor sem, ha a szöveget nem értjük. A nyelvtanuláshoz sokat segít a rádió, a televízió és a film. Házimunka közben kapcsoljuk be a rádiót és hallgassuk az Idegen nyelvű műsort. Ez egy percünkbe sem kerül, és fülünk hozzászokik az Idegen nyelv hangzásához. Nyelvtanulás közben beszélgessünk az Idegen nyelven olyan valakivel, aki Ismeri ezt a nyelvet. Ha Ilyen nincs kéznél, akkor találjunk ki magunknak egy Ilyen személyt, ültessük le a szemben levő karosszékbe és beszélgessünk ehhez a karosszékhez. De a legjobb módszer sem vezet eredményre, ha a nyelvtanulás nem rendszeres.
