A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-11 / 6. szám

katonáskodásra, amely tulajdonképpen a harmadik évfolyamtól kezdődik. De a katonai előírások már itt is érvényesek s a katonai fegyelem is. Tizenöt év. Más gyerekek ilyenkor még otthon ülnek, „a mama szok­nyáján“. Itt meg meg kell szokni a katonaéletet — tízéves távlattal. Mert a növendékeknek kötelezniök kell magukat, hogy tanulmányaik befejezése után leg­kevesebb hat évet szolgálnak hivatásos katonaként a hadseregben. De most menjünk ki a terepre, mert az igazi repü­­lőtechnikus helye a repülőtéren van. Kupka őrnagy oktató, éppen azt magyarázta a nö­vendékeknek. hogyan kell feltölteni a repülőgépeket üzemanyaggal. Tizenhét éve repülőtechnikus, nyolc éve oktat. — Mennyivel lett igényesebb ez alatt a tizenhét év alatt a repülőtechnikus munkája? — Hát igen — emlékezik az őrnagy —, akkoriban a technikusnak sok mindenféle munkát kellett végez­nie. A törzsön, a motoron. Az utóbbi időben egyre nagyobb fokú a szakosítás. Valamikor, amikor átvettük az első MIG-15-ötösöket, sokan nem tudtak aludni a repülőtéri személyzet tagjai közül. Még éjjel is tanul­mányozták az új masinát. A fejüket csóválták. Mennyi­vel komplikáltabb volt ez a légcsavaros gépekkel szem­ben. S ma meg azt mondjuk: a régi jó tizenötös, milyen egyszerű és szófogadó voltál. Tudják, a szuper­szonikus gépeket ma már nem tudja egyetlen ember kiszolgálni... LEGKORSZERŰBB TECHNIKA A szomszédos hangárban ott áll egy szuperszonikus MIG-21-es szétszedett állapotban. Lešňanský őrnagy, oktató ma a hidraulikus rendszerekkel ismerteti meg a növendékeket. A hidraulika és az elektronika azok a műszaki vívmányok, amelyek nélkül nem képzelhető el a szuperszonikus sebesség ... — Dolgoztam mindenféle repülőgéptípuson, ami ná­lunk használatos volt vagy használatos a légierőnél — mondja Lešňanský őrnagy. — Jól ismerem a MIG-15 és a MIG-21 mintájú gépeket. Az egyik jelenti a kor-Repülőtech Harmincas évek. A repülőtéren egy szerelő megy olajos kezeslábasban, kezében szerszámosládával. Meg­áll egy vászonbevonatú kétfedeles gép mellett, előveszi a csavarhúzókat, fogókat, kalapácsot... ötvenes évek. Már alig találkozunk olajos kezeslá­basba bújt szerelőkkel a repülőtéren. A sugárhajtó­műves vadászbombázónak már nemcsak tökéletesen kiképzett pilótára, de ügyes technikusra is szüksége van. S a repülőtechnikusnak további szakemberek — villanyszerelők és fegyvermesterek jönnek a segít­ségére. Hatvanas évek. A repülőgépek már a kétszeres hang­­sebességnél is gyorsabban repülnek. S egy-egy startot egyre nagyobb számú repülőtéri személyzet készít elő. És ezeket az embereket ki kell képezni... A Katonai Repüléstechnikai Műszaki Középiskolában géplakatosokat, műszerészeket és híradástechnikusokat nevelnek, összesen kilencfajta repüléstechnikai szak­mát lehet itt elsajátítani. A négyéves tanulmány érett­ségivel zárul, s a végzett növendékek őrmesteri rang­ban kerülnek ki a katonai repülőterekre. TIZENÖT ÉVESEK Még diákok, csak később lesz katona belőlük. Heti kétórás katonai kiképzés, inkább csak előkészítés a nikusok szerű légierő kezdetét, a másik a csúcsát nálunk. Húsz esztendő... Azt mondom, a technikus már régen nem amolyan fuser. Műszaki ellenőrzést végez, kicserél al­katrészeket, végzi a szelepek, műszerek beállításának bonyolult műveletét. Visszatérünk az oktatóterembe. A gépágyúk, rakéták, repülőbombák, bemérő műszerek és egyebek között hallgatjuk az oktató előadását: — A fegyvermesteri szakma nemrég még nem járt annyi mindenféle bonyolult rendszer elsajátításával. Igaz, sokféle fedélzeti ágyú volt használatos. Például a percenként ezerhétszáz lövést leadó szovjet SKAZ, vagy a VEJA, az UBK meg a többi az első pillanatban ugyan rébusznak tetszett, de aztán elég volt venni a kalapácsot, s a fegyvermester mindig tudott segíteni a dolgon. Ez volt. Ma? A fegyvermester legfőbb kenyere az elektrotechnika, a rádiótechnika, a fizika. Tudják, mennyi ilyen fizikai törvény van elrejtve, mondjuk, egy önvezérlő rakétafejben? Vagy a legkorszerűbb irányzó és célzó berendezésben? A HALADÁS IRÁNYA — ELEKTRONIKA Külföldi szaklapokban olvashatjuk: az új harcirepü­lőgépek fejlesztésénél az elektronikai és híradástech­nikai felszerelés emészti fel a beruházás legnagyobb részét. Erről beszélgetünk a rádiótechnikai tanszéken ennek vezetőjével, Robeš őrnaggyal. Itt képezik a re­pülőgépek elektronikai és híradástechnikai berendezé­seit karbantartó technikusokat. S ezekből soha sincs elég. Nagy esélye van itt minden fiatal fiúnak, aki nagy lelkesedéssel fog hozzá az első kristályos vagy tranzisztoros rádió építéséhez, Az, hogy a repülés mérföldes léptekkel halad előre, az éppen az elektronika fejlődésének köszönhető. S ez a tény visszatükröződik az iskola tananyagán. Hiszen a repülőgépek pilótakabinjában elkövetkezik a tran­zisztorok, mechanikai és elektronikus memória-egysé­gek, bonyolult számítógépek kora, amelyek az előre kidolgozott és betáplált programok alapján célba vi­szik a repülőgépet a legnehezebb feltételek között is, bizonyos mértékben átveszik a gépek automatikus irányítását. A pilótarobotok kora ez. ■ A romantika hozott el ebbe az iskolába, az érdek­lődés a repülőgépek, a vágy a magasság iránt. Nem sajnálom. Az igényes tanulmányok közben a romanti­ka eltűnik, átadva helyét a felismerésnek, hogy a magasságot, a levegőeget csak az hódíthatja meg, aki sokat tud. És hogy az ilyen embernek egész életére megvannak a perspektívái. Szöveg: JIR1 BLECH A Képek: JlRÍ CHOCHOLÁC i világ §) országai TERÜLETE: 141 400 KM2 LAKOSSÁGA: 10,7 MILLIÓ (1968) FŐVÁROSA: KATMANDU, ELŐVÁROSOK KAL EGYÜTT 195 260 LAKOS (1966) Államforma: királyság AZ ENSZ TAGJA A nyugati utazási irodáknak évrál évre szükségük van valamilyen ,,sláger"-re. A hatvanas évek végétül Nepál tölti be ezt a szerepet. A természeti szépségek­ben gazdag, kellemes éghajlatú ország nemrégen még csaknem hozzáférhetetlen volt az idegen számára: bezárják a Hi­malája hatalmas hegyvonuiatal. Míg Chester Bowles-nak 1952-ben, amikor Katmanduba utazott, hogy átadja megbí­zólevelét, az utolsó 30 kilométert póni­­háton kellett megtennie, ma évi 40 ezer turistát szállítanak a legkorszerűbb Jum­bo Jet-ek (sugárhajtóműves repülőgépek) ebbe, a „világ tetején“ elterülő király­ságba. Sokan Írtak már arról, hogy milyen illúzióromboló lehet, ha az ember végre találkozik valamely országgal, amiről annyit álmodott, ábrándozott; mennyire eltér az álom a valóságtól. Nepál egyike azoknak az országoknak, ahol a turistá­nak ettől nem kell félnie. Csaknem tel­jes érintetlenségében, akárcsak évszáza­dokkal ezelőtt, élnek még a hagyomá­nyok, a sajátos folklór; a nepáliak ra­gaszkodnak régi életformájukhoz, bár lassan ide is behatol az új I:or szele: az egyébként hozzáférhetetlen völgyeket, ahol még utak sincsenek, repülőjáratok kötik össze a fővárossal, s Katmanduban neonfényes pompás üzleteket, minden igényt kielégítő korszerű szállodákat találhatunk. Katmandut az ország déli részével és Indiával egy 1956-ban indiai segítséggel épült, 126 kilométer hosszú autóút köti össze. Mint már említettük, rendszeres lógijáratok indulnak Nepál fontosabb vá­rosaiba és Indiába. A számtalan piacon a környékbeli pa­rasztok árulják terményeiket és a tüze­lőt: a rőzsét. Az üzletekben főleg indiai árut láthatunk. Katmandu központja a hatalmas Tün­dikbe! tér. A tőle nyugatra elterülő ré­gi városrészben számos műemlék jellegű templomot láthatunk. A teret átszelő New Road mentén, az európai stílusú, modern házakban egymást érik az üzletek. A régi városrészben találhatjuk a Hanuman-dfio­­ka palotát, amelynek felkunkorodó sár kú piros cserép tetejét, faragott ajtóit és ablakait, művészi freskóit, a bejárat­nál a bölcsesség majomfejfi Isteneinek szobrait minden idegen megcsodálja. A szomszédságban emelkedő monumentális épület a királyi család temploma. A lakóházak nagy része a hagyomá­nyos nepáli stílusban épült, oltott mész-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom