A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-11 / 6. szám
Az osztály vizsgákkal befejeződött a tanfolyam. A hallgatók bizonyítványt és igazolást kaptak, ami feljogosította őket arra, hogy a következő tanévben taníthatnak. Hajnalba nyúlt a búcsúzkodás. Reggel szétszéledtek a szélrózsa minden irányában. Kocsis Laci kissé fáradtan és belső izgalommal ült vonatra. Alig várta, hogy hazaérjen. Gréti leveléből ugyan megtudta, hogy édesapja „más" ember lett, azt azonban maga sem hitte volna, mennyire megváltozott világot talál odahaza: távozása előtt darázsfészek volt a szülői ház, most meg kellemes, békés otthon. Anyja sírt örömében, apja meg kedves, szelídszavú volt ' hozzá, mint valamikor gyermekkorában, s talán egy kicsit büszke is: tanító lett vagy lesz a fiából — ezt olvashatta ki a szeméből. Gréti szintén sírt, csupán a kis Lacika majszolgatta vidáman és jóízűen a nagyvárosból hozott csokoládét. Csupa tervezgetéssel és várakozással teltek a következő napok: Laci a tanítói kinevezését várta. Egyrészt azért égett a türelmetlenségtől, hogy egyáltalán megkapja-e, másrészt arra volt kíváncsi, hogy hová, melyik faluba helyezik. Végre meghozta a postás. A kinevezési dekrét kézről kézre járt a családban, örültek neki mindannyian. Laci azonnal kerékpárra ült és a járási tanfelügyelőségre kerekedett. A tanfelügyelő — középkorú, szemüveges ember — nagyon kedvesen fogadta és hosszan elbeszélgetett vele. Elmondta Lacinak, hogy a falucska öt kilométernyire van a járási székhelytől, villanyvilágítása és vasútállomása nincs, köves út is csak a közbeeső állami gazdaságig vezet. — Az iskola ggytanerős negyvenhat tanulóval... Egyúttal igazgató is leszel — mondta a tanfelügyelő. — Nem kell félned, majd beletanulsz. Egyébként utasítottam a szlovák kollégát, hogy segítsen. Kocsis Laci csendes ünnepélyességgel letette a hivatalos esküt, a róla szóló igazolást zsebrevágta és elindult a kis faluba, hogy körülnézzen. Igazgató tanító!... Álom vagy valóság? Az augusztus végi derült égbolt egyetlen tűző, pörkölő napkorongból állott. Laci nyomta a pedált és fütyült. Valamiféle vidám indulót cifrázott. Talán soha nem hallotta a melódiáját, de ő csak fújta önfeledten. Körülötte csicsergő fecskék hasogatták a levegőt. Némelyik egész közel villant el mellette, akár el is kaphatta volna, ha kinyújtja a kezét. Közben elfogyott a köves út, el a vastag porú földút is. A kis dombon megállt és lenézett a völgybe: akáclombok alatt lapult a falu csendesen, iíiégis riasztón, ismeretlenül, mégis ismerősként — hányszor megálmodta már ezt a pillanatot! Egyszeriben furcsa, szívszorító félelmet érzett és megijedt: vajon befogadja-e a falu? Ha igen, megbirkózik-e a feladatokkal? Negyvenhat tanuló, igazgatóság, népnevelés, távtanulás ... s ki tudhatja előre, mi minden jöhet még közbe. Valószínűleg a távtanulás lesz a legnehezebb. Hetente tanítás után négyszer kell elgyalogolnia az állomásra, onnan huszonöt kilométernyit utazni vonattal a körzeti iskolába, aztán előadás után, éjnek idején ugyanazt az utat kell megtennie viszszafelé esőben, sárban, hóban, fagyban ... S mindezt teljes két éven át kell csinálnia, hogy végül az érettségiztető bizottság elé állhasson, hogy teljes értékű tanítói képesítést kaphasson ,.. A falu komiszárja harmincöt év körüli, nagydarab ember volt, kötélnyi izmokkal. Arcának bal felét eltévedt. puskagolyó vagy aknaszilánk túrhatta szét, ami elcsúnyította és eltorzította. Pront után került a falu élére. A hegyekből jött ide. Éppen a lovakat fogta ki, amikor Laci ráköszönt. A komiszár törte a magyar nyelvet. Oroszra fordítva a szót tökéletesen megértették egymást. — Vártuk már — mondta kurtán. A lovakat fürge feleségére bízta, Lacit pedig beinvitálta a lakásba. Elbeszélgettek. Szilvapálinkával kínálta. Lehetett vagy hatvan fokos, égetett, mint a tűz. Laci köhögött, a komíszár elnézően mosolygott. — Most már elmegyünk és megnézzük az iskolát — mondta később. Majdnem a falu végén, megálltak egy épület előtt. — Hát ez lenne az... Bizony vénebb, mint a dédnagyanyám... Az udvaron embermagasságú dudva burjánzott, sűrű, mint az őserdő. A falakról málott a vakolat és egyetlen üvegszem sem csillogott az ablakrámákban. A tanteremben kopott padok és fakult, repedezett tábla állt. A mennyezetet sűrű pókhálószövevény borította, s mindenütt érintetlen, ujjnyi vastagságú por. A tanítói lakás három hatalmas szobából és konyhából állott. Levegője fojtogató és áporodott. Hátul nagy istálló- é3 fáskamra állott teli patkánnyal, s nem is nagyon igyekeztek a láb alól. Mintha szelídítettek lettek volna. Laci nagyon elkeseredett, mozdulni is alig bírt megrökönyödésében. — Mikor akar ideköltözni? — kérdezte a komiszár a világ legtermészetesebb hangján. Látva Laci elkeseredését, szelíden elmosolyodott. — Nem ismeri maga a mi népünket — mondta. — Szorgalmas emberek, és front óta várják a magyar tanítót. Tudja, mi lesz itt, ha megtudják, hogy jön? Dehogy tudja!... Szóval mához egy hétre nyugodtan Ideköltözhet. A rendért én kezeskedem! A Kocsis portán nagy volt a sürgés-forgás: Lacíék készülődtek a költözködésre. Az időjárás megváltozott. Megeredt az eső és lehűlt a levegő. A holmit, bútort hosszúszekérre pakolták és viaszosponyvával letakarják, Ott sürgelített Rozi is, segített, de nem hiányzott Kocsis Péterné sem. Botjára támaszkodva ácsorgóit a tornácon, gyakran emelte szeméhez a köténye sarkát. Az indulás pillanatában aztán már mindenki sírt. Még I-aci is. Leginkább Margit. Keserves zokogás rázta vézna testét. — A kicsire vigyázzatok, meg ne fázzon! Egész úton vigasztalanul esett a hideg, aprószemű, sűrű eső. Hiába, itt az ősz. Ilyenkor kelnek útra a vándormadarak is, ötlött Laci eszébe. Hány őszt, hány vándorutat hoz még a Jövő? Milyen örömöket, csalódásokat, fájdalmakat és meglepetéseket tartogat még a számunkra? Ki tudja. Talán jobb is, hogy nem tudják. Akkor még nem tudta, nem is sejtette, hogy milyen meglepetésben lesz részük nemsokára. Megérkeztek. Kocsis Laci nem akart hinni a szemének. Az udvaron egyetlen szól dudva sem volt, takaros rend és tisztaság mindenütt. A tornácon emberek tolongtak. Kézfogásra nyújtották kérges kezüket, szíves szóval, melegen fogadták őket. A konyhai tűzhely kellemes meleget sugárzott. — Lehűlt a levegő, meg ne fázzon a kisfiú! Laci elérzékenyült. Erre aztán igazán nem számított. Grétlt is könnyekig hatotta ez a meleg, emberi fogadtatás. A bútordarabok kézről kézre szálltak. Piirá’riatok alatt a tisztára meszelt és sikált lakásba kerültek. Közben Laci észrevette, hogv a tanterem ajtaja kissé megnyílik és a résen át két kerek gyerekszem kukucskál kifele. A komiszár Lacihoz lépett és a tanterem felé bólintott. — Nézzen már be oda is, tanító elvtárs! — mondta huncut fénnyel a szemében. Laci benyitott a tanterembe. Ragyogó tisztaság fogadta, a rozoga padokban meg negyvenhat csillogó szemű gyerek ült néma csendben, hátratett kézzel. Tisztelettudón felálltak. — Isten hozta, tanító bácsi! — köszöntötte őt a gyereksereg sokszínű kórusa, melyben a cérnavékonytól a dörmögő basszusig minden hang megtaláltatott. Aztán a gyereksereg hirtelen megbolydult, mind a várt tanítójuk köré tódult s egy-egy szál virággal ajándékozta meg. Valósággal beborították virággal. Kocsis László meg csak állt, nézett elhomályosuló szemmel, hallgatott. Mintha beléfagyott volna az élet. Pedig dehogy fagyott! Soha nem érzett még nagyobb forróságot a szíve körül, soha megkapóbb és felemelőbb pillanatokat nem élt még át. Egyszerre szeretett volna magához ölelni minden gyereket, az egész megszépülő világot. Kocsis István megrendültén nézte a fiát, á nagy, derék embert. Soha nem érzett érzések kavarogtak benne. Elérzékenyült. — Én is megyek, édesfiam — mondta csendesen. — Becsüld meg magad. Jó útra léptél, úgy látom. Azért rólunk sem feledkezzetek meg... — Megcsókolta a kisunokát, fellépett a szekérre. — Isten veletek! Lassan mindenki elment, kiürült az iskolai udvar. A komiszár maradt ott még néhány szóra. Csillogott a barna szeme. Kedves, meleg mosoly ült torz arcára. Mintha megszépült volna. — Szorgalmas nép ez, tanító elvtárs ... És melegszívű ... (—Folytatjuk—J Egy köimondds VÍZSZINTES: 1. Kilátójáról Ismert hegy a bu dal oldalon (é. h.). 5. Ghana fővárosa. 9. Ten gerpartl város Portugáliában. 14. Város Algériában. 15. Zamat. 16. Mintadarabot készít. 17. B. A. I. 16. A virágok és a tavasz Istennője az ókori római mitológiában. 19. Idegen Ilona. 20. Bartók Béla. 21. Egy oldalnyi kézzel vagy géppel Irt szöveg (é. h.j. 22. Balatoni üdülőhely, 23. Ismeretlen névjele. 24. Női és virág név. 25. Eszével felfogja-e? 26. Becézett női név. 27. E-betüvel a végén: likőrféleség. 29. Princípium. 29a. E. I. 30. Móka betűi felcserélve. 31. Az angolszász eredetű északamerikaiak gúnyneve (y—j). 32. Orvos. 33.' Tódor betűi. 34. Szomját enyhítené. 35. Düledező épületek. 38. Hernando Mexikó meghódítója. 37. Kevert era. 38. Súlyából leadott. 39. Rongáló. 40. Európai szigetország népe. 41. Feljegyez. 42. Rege. 43. Lágy fém. 44...........Károly, a „Petőfi Sándor“ partlzánegység parancsnoka. 45. Fogat. 46. Nem fölé. 47..........Miklós, magyar műépítész, ő tervezte a budapesti operát. 49. Német személyes névmás. 50. A világ legnépesebb városa. 51. Testrész. 52. A közmondás második része. 53. A főid felé. 54. Európa része. 55. ítélő. FÜGGŐLEGES: 1. A közmondás első része. 2. Ázsiai nép. 3. Nem egészen naiv. 4. Lágy fém. 5. P-betÜvel az elején: vendéghaj. 6. Kikötőváros Írországban. 7. C. M. A. 8. Rádium vegyjele. 9. Város Belgiumban. 10, Gyakori női név. 11. Tag betűi felcserélve. 12. Csecsemőhang. 13. A közmondás harmadik, befejező része. 15. Ájult. 16. Római ezerötvenhárom. 18..........la, kisebb hajókból álló nem nagy hajóra) (fon.). 19. Etruk. 21. Kismadár. 22. Elhagyatottak lé. h.j. 23. Kérdés. 24. Hordozna. 25. Légyott beiül felcserélve. 28. Magyarországi sportnyeremény-jéték. 28. Jules ........d, francia fró. 29. Rómeó betűi. 30. Főütőér. 32. Orvosság. 33. Körtánc. 35. Szicília grófja, normann vezér. Leánya, Buzllla, Kálmán magyar király felesége. 36. Idegen számla. 38. Kettéoszt. 39. Iron betűi. 41. Római ezerötszáz. 42. Amerikai férfinév. 43. Vágószerszám. 44. A. L. Z. 45. Csapadék 46. Levegő* — görögül. 48. Barta Sándor rtévjele. 50. Bizalmas megszólítás. 51. Személyes névmás. Beküldendő a függőleges 1, vízszintes 52, és függőleges 13. számú sorok megfejtése. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Aki nugy dolgot akar cselekedni, annak el kell gondolkodnia a kicsiségek felett Is."
