A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-11 / 6. szám
Az öt Vontszemű- „gyerek“ kitűnő hangulatot teremtett a földszinti helyiségben Ferencz Ferdinánddal, a Csemadok luéeneci (losonci) helyi szervezetének agilis tagjával a Hét előfizetési versenye sorsolásán találkoztam össze. — Jön este a bálba? — kérdezte beszélgetés közben. — Természetesen — válaszoltam magától értetődően. — Ámbár ... Ámbár nem Is tudom, milyen bál lesz tulajdonképpen ... — Tessék egy meghívó — nyújtott át egy kettébe hajtott illusztrált kártyát. — Farsang szombatja van, természetes tehát, hogy farsangnyitó bál lesz az esti mulatság. Kíváncsian olvasgattam a zöldnyomásos szöveget: „A Csemadok losonci járási vezetősége és a Kármán József Irodalmi Kör tisztelettel meghívja önt és családját az I. reprezentációs farsangi magyar bálra, melynek megrendezésére Losoncon 1972. január 15-én 19.30 órakor kerül sor a Csillag (Hviezda) kávéház mindkét termében. A tánchoz közreműködnek: Bíró Zoltán és beat-zenekara, valamint Vontszemű János és népi zenekara Bratislavából.. — Köszönöm a figyelmét — tettem zsebre a szép kiállítású meghívót. Világos fogalmazás. Egy dolgot azonban nem értek egészen. Mit jelent az, hogy első reprezentációs farsangi magyar bál? — Idén rendezünk először ilyet — válaszolta mosolyogva Ferencz Ferdinánd. — Ügy is mondhatnánk, hogy a Csemadok járási vezetőségének új „kísérlete“, ez a farsangi bál. Ha jól sikerül, hagyományosítani szeretnénk. Minden esztendőben ilyen Csemadok-mulatsággal nyitnánk meg a losonci farsangi idényt. Hogyha jól sikerül? Kivilágos kivirradtig rúgták a port a Csillag kávéházat zsúfolásig megtöltő idősek és fiatalok. S hogy ez a mulatság túlnőtt a város határain, azt is bebizonyította a január 15-i éjszaka. Nemcsak Losoncról, nemcsak a járás falvaiból, nemcsak Filakovóról (Fülekről) jöttek el a szórakozni vágyók, de tucatjával találkozhattunk Rimavská Sobotából (Rimaszombatból), sőt Rožňavából (Rozsnyóról) jött vendégekkel is. Egy kis kitérő Nem tudnám kellően ecsetelni a Csemadok farsangi báljának a hangulatát, ha vissza nem kanyarodnék kissé a régi farsangokhoz. Ebben a járásban ugyanis ősi hagyomány a farsangi mulatság. Nemcsak a vármegye egykori nagyurai dínomdánomoztak a hamvazószerdával kezdődő nagyböjt előtti hetekben, de I Bednár József, a Csemadok losonci helyi szervezetének elnöke társaságával együtt árgus szemmel őrzi a tombola díjait maga Losonc polgársága, sőt a parasztság is szívesen hessegette el a gondját ilyenkor. Egy-egy céh-bálon például hét vármegye legízletesebb fánkjával (pampuskával) kínálgatták az iparosnék leányuk táncoltatóit. Addig pedig egy iparosbálon sem kezdhették meg a táncot, amíg meg nem érkezett az ipartestület elnöke és meg nem táncoltatott valakit. És a falusi nép? Sok-sok farsangi szokás dívott a Losonc környéki falvakban. Némelyik községben azért ugrottak tánc közben nagyokat a menyecskék, mert azt tartották, hogy így nő majd nagyra földjükön a kender. Egy-egy valamikori „kanivásról“ és az asszonyok „ivójáról“ is megemlékezik a fáma. A „kanivást“ a férfiak farsang vasárnapján, az asszonyok az „ivót“ pedig farsang keddjén tartották a község kocsmájában. A legények farsang szombatja reggelén nyársat faragnak és ezzel állítanak be a lányos házakba. Amint bekopogtatnak az ajtón, ebbe a mondóba kezdenek: Itt van farsang három napja Fenyegetnek engem Egy nagy szál kolbásszal. Nem kell nekem kolbász, Csak egy darab szalonna, Szúrják a nyársamra! Persze, azért elfogadják a kolbászt. sőt a füstölt oldalast is! No meg egy-két pohár ízes borocskát szintén szívesen lecsurgatnak a torkukon. Az ajtót azonban az istennek sem lépik át. Az egész ceremónia a lakáson kívül történik. Estére aztán a kocsmában gyülekeznek. Itt közösen elfogyasztják a lányoktól kapott „ajándékokat“ és csak azután kezdik meg a bálozást. Érdekes egyébként, hogy a járás jó néhány falujában újból életre keltettek egy másik farsangi szokást Mór a vacsoránál jó volt a hangulat « Épül az új kórház Az utóbbi időben többször is keresztülautóztam Trebišovon, (Tőketerebesen), karácsony előtt voltam a cukorgyárban is, de amúgy alaposabban egyik alkalommal sem volt időm körülnézni. Ennek ellenére nem kerülte el — mert nem kerülhette el — a figyelmemet az a változás, amely szinte egyik napról a másikra formálja át a város képét. Űj utak, háztömbök, iskolák sorakoznak egymás mellett, s nemrégen adták át a forgalomnak a vasúti felüljárót, az autósok nem kis örömére. De a város legnagyobb építkezése mégiscsak az új kórház, amelyet 1967-ben kezdtek el építeni, s a tervek szerint 1975 végén adnak át rendeltetésének. Hogy ez az új létesítmény mit jelent járási viszonylatban, arról a kórház igazgatója, dr. Szelecky Károly és Polák Michal mérnök tájékoztatott. A trebišovi (tőketerebesi) járásban az utolsó népszámlálás adatai szerint 114 485 ember él. Az ezer lakosra eső kórházi ágyak száma 5,1. A kerületi átlag ezzel szemben 6,58 az országos átlag pedig 7,1. Ebből aránylag könnyű megállapítani, hogy a járás messze elmarad mind a kerületi, mind az országos átlag mögött. Többek között ez a tény is nagyban közrejátszott abban, hogy hozzáláttak az új kórház megépítéséhez. Jelenleg a járás 585 kórházi ággyal rendelkezik, s ez nagyon kevés. Hozzá kell tenni ehhez még azt is, hogy az említett kórházi ágyak egy része elöregedett, korszerűtlen épületekben van elhelyezve, gondolok itt főleg a trebišovi (tőketerebesi) kórház jelenlegi viszonyaira. Az új létesítmény felépítése után a kórházi ágyak száma a kétszeresére emelkedik a járásban, az új kórház ugyanis 630 ággyal rendelkezik majd. S ez nemcsak mennyiségi, de minőségi változást is jelent az egészségügyi gondoskodás terén. Lényegében egy átfogó átszervezési folyamatot kell majd végrehajtani a járás egészségügyi intézményeinek területén. E változás lényege, hogy a Veiké Kapušanyban (Nagykaposon) és Secovcéban (Gálszécsen) meglevő jelenlegi egészségügyi intézmények valószínűleg más funkciót töltenek majd be, mint jelenleg. Nem a megszüntetésükről van szó, hanem az átszerve-Dr. Szelecky Károly igazgató, az épülő kórház előtt hót 6
