A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-04 / 5. szám
J«gl fail síi: se a ilií J „Van-e jogom családi pótlékra?“ jeligére válaszoljuk: Gyermeknevelési pótlékra az alkalmazottnak akkor van igénye, ha ellátatlan gyermek van a gondozásában. Ellátatlannak tekintendő az a gyermek. aki még nem fejezte be a kötelező iskolalátogatást, tehát a kilenc évfolyamos általános iskolát. Ennek befejezése után, legfeljebb 26. életévének betöltéséig akkor jár a gyermek után gyermeknevelési pótlék, ha az előírt tanulmánnyal vagy kiképzéssel jövendő hivatására rendszeresen készül, és havi 500 koronánál nagyobb saját jövedelemmel nem rendelkezik. Ide tartozik a közép-, szakvagy főiskolai tanulmány, iparitanuló-iskola vagy szakmunkásképző intézet látogatása, rendes iparitanulóviszony. Minthogy lánya nyilván nincs rendes iparitanuló-viszonyban, mert sehol sincs bejelentve és ennek folytán nem is vesz részt az előírt kiképzésben, nem teljesíti a gyermeknevelési pótlékra való igény feltételeit. Ha beteg, az ingyenes gyógy- vagy kórházi kezelésre, mint családtagnak azonban természetesen igénye van az ön biztosítása alapján. Dr. Bertha Géza si» n mis tlllllí IS98 J Idős betegek ápolása Az idős ember ne heverőn, hanem ágyban feküdjön. Az ágyat úgy helyezzük el, hogy mindkét oldaláról megközelíthető legyen. A matrac ne legyen túlságosan puha, mert az elősegíti a bőr ráncosodását és a felfekvés (decubitus) keletkezését. A lepedőt feltétlenül simára kell feszíteni, és az ágyból el kell távolítani az oda kerülő morzsákat. A mozgásképes beteg ágya lehetőleg ne legyen messze a fürdőszobától és az Illemhelytől. Csak a légszomjas vagy a sok párnához szokott beteget polcoljuk fel, egyébként megszokott fekvési módján nem kell változtatni, kivéve a bénult beteget, akinél az Izomzsugorodás kifejlődésétől kél! tartani. Ilyen esetben a veszélyeztetett végtagot párnákkal kell rögzíteni. Az ágy nem jó barátja az öreg embernek. Ha csak pár napra ágyba kényszerül, felépülése nagyon elhúzódik. Ezért amennyire állapota megengedi, naponta többször üljön karosszékbe, melyet az ágyhoz közel helyezzünk el. A lába alá 10—15 cm magas zsámolyt helyezzünk úgy kényelmesebben esik az ülés. A zsámoly úgy álljon a szék előtt, hogy a beteg lába ne derékszögben, hanem tompaszögben helyezkedjen. A mozgásra képtelen beteget naponta többször forgassuk ágyában. Ha szükséges, párnákkal támasszuk oldalra. Idős ember száraz, atroflás bőre (zsugorodott) rosszul tűri a gyakori fürösztést, és ezért még egészséges korában sem ajánlatos többször mint hetenként egyszer-kétszer fürösztenl. Fürdetésnél, vagy az ágyban való mosdatásnál ajánlatos neutrális, túlzslrozott babaszappant használni. Mosdatás után, a felszárított bőr hajlatait ajánlatos talkummal (púderrel) behinteni, de csak abban az esetben, ha a bőr ép, mert a nedvező felületen a talkum éles szemcséket alkot a váladékkal keveredve. Az Ilyen felületeket kenőccsel kell bekenni. Fontos a rendes székelés és vizelés ellenőrzése. Arra is fordítsunk nagy gondot, hogy a beteg jól aludjon. Szükség esetén az orvos rendel altatót, hashajtót vagy húgyhajtót — az ápoló (vagy otthon az ápoló családtag) dolga, hogy ezeket rendszeresen beadja a betegnek. i! in linri illírünk Már az öngyilkosságra is gondoltam A Hét olvasója vagyok. Nagyon szeretem olvasni az Emberi sorsok című rovatot. Sajnos, nekem is magukhoz kell fordulnom. 24 éves vagyok, négy éve férjnél, és van egy négyéves kisfiam. A férjem szeretőt tart, amit nem vártam tőle. Durván beszél velem, és a gyerekkel is, csak ritkán beszél szépen. A napokban is kijelentette, hogy utál, ki sem állhat, pedig nincs miért, mert nem én csaltam meg őt, hanem ő engem. Nagyon sajnálom a gyerekemet, már öngyilkosságra is gondoltam, de a gyereket sajnálom megölni, mert ő semmiről sem tehet. A férjem elválni nem akar, mert azt mondja, hogy ő bizony a gyerekre nem fog fizetni. Nem tudom, hogy mit tegyek. A szüléimhez nem mehetek, mert nem olyanok, mint az igazi szülők. Mindegy, hogy a szüléimhez megyek-e vagy a férjem mellet teszem tönkre az életemet. A férjem a napokban levelet írt egy barátjának és én azt felbontottam, de bár ne tettem volna, mert azt írta a barátjának, hogy nemcsak a lakáson kívül jár a lánnyal, de már volt vele a lakásunkon is, amikor én munkában voltam. Ez még nagyobb fájdalmat okozott. Azért nagyon kérem a tanácsukat, mitévő legyek, mit csináljak. Jelige: „Egy barna fiatalasszony“ Válasz „Hol rontottam el az életem“ jeligére. Én is olvastam a „Hét“ hasábjain közölt panaszát. Anya vagyok én is és feleség. Voltam én is fiatal. Elgondolkodtam a levelén. A- mint írja, öt évig szépen éltek, csak azután romlott meg a viszonyuk. Gondolkozzon csak. Véleményem szerint az az aszszony, akinek szép férje és két helyes gyermeke van, ilyen dolgot ép ésszel nem tesz és nem beszél. Nő vagyok én is. Tanácsolom önnek, legyen nagyon gyengéd és türelmes a feleségéhez. Az ön felesége idegbeteg. Élete nyugalmát és értelmét csak az ön segítségével szerezheti vissza. Kérem, segítsen rajta! Legyen hozzá őszinte és kedves. Az ő betegségére orvos nem adhat gyógyírt, egyedül csak ön. Írja, hogy mindent megtett a családjáért. Mindent? Gondolkozzon csak! Vajon elbeszélgetett-e a feleségével, hogy miért gyűlölte ő az ön édesanyját Szerintem, ha ismeri e gyűlölet forrását, könnyebb a gyógyírt megtalálni. Próbálja követni tanácsomat. Gondoljon a gyermekeire. Azt írja, nagyon szereti őket. Mi lesz velük, ha ilyen környezetben nőnek fel. Ha anyjuknak nem nyújtanak segítséget, teljesen elzüllik. A válás nem megoldás. A lelkiismerete nem hagyja majd önt se nyugodni. Talán ismeri Madách Imre, a nagy magyar író egyéni tragédiáját. Ha nem, olvassa el Laczkóné Kiss Ibolya Erzsi tekintetes aszszony c. könyvét. Madách anyja és felesége gyűlölték egymást. Madách anyja gőgös, uralkodó típus volt. Erzsi anya nélkül nőtt fel, temperamentumos volt, nem bírta ezt az életet. Madách mindkettőt szerette. Ebből származott a tragédiája is. Nem tudta anyját élhagyni. Inkább a feleségétől vált el. Erzsi elzüllött. Tanulságos eset, az önök problémája szempontjából is ... Nem akarom önt az anyjától eltiltani. Nagyon jellemes embernek tartom, hogy becsüli és szereti őt. De nem szereti-e túlságosan? Vajon nem emlegette-e a felesége előtt mindig követendő példaként az édesanyját? Lehet, hogy ez ment a fiatalasszony idegeire. Kérem, próbáljon beszélni a feleségével. Igyekezzen vele megismertetni az édesanyját, és főleg ne akarja őt az ön anyjának a képére átformálni. Ha mindez nem sikerül — de ezt nem hiszem —, akkor váljon el. De egyet tanácsolok: legyen nagyon-nagyon türelmes. Semmi sem megy egyik napról a másikra. Kívánom, hogy az új év hozza meg önnek is a családi békét. Jelige: „Türelem és kitartás“ Boldog házasság A boldog házasság feltételei. Jók a házasság kilátásai: 1. ha gyermekkorában férj és feleség is azt látta, hogy szülei boldog házasságban élnek; 2. ha kisgyermek-korukban anyjuktól elég szeretetet kaptak, úgyhogy nincs bennük gyötrő szeretetéhség; 3. ha értelmes neveléssel nem plántáltak beléjük komplexumokat és neurózisokat; 4. ha iskolás korukban helyes képet alakítottak ki bennük a nemiségről; 5. ha megtanították őket a nemek alapvető különbözőségére, úgyhogy a másik nem sajátosságaival szemben megértőén lépnek a házasságba; 6. ha férjnek és feleségnek is alkalma volt már a házasság előtt megismerkednie a másik nemmel, különösen, ha szerencsés módon a férfi tipikusan női lényt, a lány pedig igazán férfias jellemet ismerhetett meg; 7. ha a házasulandók párválasztáskor tisztában vannak azzal, hogy melyek a házasság szempontjából fontos és melyek a lényegtelen tulajdonságok. Fontosak: érettség a házasságra, egészséges család, megbízható jellem, baráti érzés, alkalmazkodási készség, szerencsés természet, önzetlenség, rátermettség a szerelemre, Stubnya Arnold felvétele a férfi nemi képessége, a nő szexuális érzékenysége. Lényegtelenek: vagyon, szociális helyzet, szellemes társalgás. Katasztrofális a házasságban az önzés, a férfi impotenciája, az asszony frigiditása, vagy képtelensége arra, hogy odaadja magát, a nő elférfiasodása; ha az önzetlenséget igénylő házasságot érdekből kötik, súlyos neurózis; 8. ha az eljegyzés előtt és a jegyesség idején folytatott beszélgetésekből azt állapítják meg, hogy természetük és nézeteik összhangban vannak; 9. ha mindketten úgy kezdik a házasságot, hogy azt nem délibábos ábrándnak, hanem komoly feladatnak tartják. A nemek különbözősége. Tudni kell, és gondolni kell rá, hogy házastársunk másik nemhez tartozik. A férfi ne várja el feleségétől, hogy az annyit bírjon, mint egy férfi, až asszony viszont ne csodálkozzon, hogy férje nem rendelkezik női erényekkel. A boldog házasság nem abban különbözik a boldogtalantól, hogy nincsenek benne problémák, hanem abban, hogy a házaspár a nemek egymás mellett éléséből származó problémákat természetesnek tartja. Az asszony ne sírja ki a szemét, ha férje egyszer zsörtölődik valamin, és ne gondoljon arra, hogy otthagyja az egészet. Az ember később büszkébb a nehézségekre, melyeket le tudott győzni, mint arra, ha egy szentimentális álma valóra vált. Vannak ugyan párok, akik azt állítják magukról, hogy sosem volt köztük semmiféle konfliktus: „Nem emlékszem rá, hogy akár egyetlen éjszaka is haragban lettünk volna...“ Persze hogy nem! Egyikben se volt annyi temperamentum, hogy diszharmónia támadjon közöttük. Vagy: a házasság mindig békés volt, mert a férfi zsarnok, az asszony pedig olyan jelentéktelen, hogy jóformán mukkani sem mer. Vagy: a feleség mint örök bakfis bámulja a férjében a „csodálatos embert“, és úgy sodródik vele az élet vizein, mint csónak a vitorlás után. De ezek mind kivételek. A házasságban a nemek harcolnak egymással egyéniségük megtartásáért, és bizony mindkét oldalról hallatszik ennek a harcnak a jajszava. Csakhogy ez nem a boldogtalanok hangja, hanem a küzdőké. Az ember sóhajt, mint a tudós, akit valamilyen probléma nem hagy nyugodni, vagy ahogy az építész boldogan fellélegzik, ha a frissen elkészült ház ormán végre meglátja lengeni a zászlót. A boldog házasság útja sóhajokkal van kikövezve. 20
