A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-04 / 5. szám
ARDASKIMLYNO v;; : & * 46. Szilvia és Edvin boldogan betáncolnak. Alom, álom édes álom, Álomkép . . . Végig éneklik. 43. A hangulat felengedett merevségéből, szabadon szárnyal a jókedv. Marle Louisé-ből Is előbújik a Csárdáskirálynő, a Pitykés Maca, magához Inti a cigányt, és elbúzatja régi „slágerét“. Nem él jobban Kínában sem a kínai császár. Mert amikor a szivemre a búbánat rászáll, Magamat nem nyúzatom, Szivemet se zúzatom, Három vödör pezsgő mellé csak a cigányt hozatom. Ha csikorgés kedvem támad, csak ezt huzatom: 47, stézi és Béni fergeteges táncforgással kerülnek a színpad közepére. Szinte szállnak . . . Te rongyos élet, te rongyos élet, Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz? 44. Szilvia elismerően hallgatja nagy hirü elődjének mulatását. S a nftta tovább száll: Hajmási Péter, Hajmást Pál, a barométer esőre áll. Ne búsulj, rézsám, mert ez egy garast sem ér. Ne búsulj, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. Hajmási Péter, Hajmási Pál a barométer nem imponál. Húzatom agyba-fóbe, beugróm a nagybőgőbe, Hajmási Pltyke Péter Pál. 45. Miska is rázendít: Ne hidd, hogy a szerelemnek boldogság a vége, Ne hidd, hogy a szerelemért hűség jár cserébe. Húzd, hogy hervad a világ, Húzd, hogy komisz a világi Húzd el azt, hogy rosszul jár a lány, ha csőkért szivet ád, Húzd el, hogy a szerelem csak csalfa délibáb. Hajmási Péter, Hajmási Pál stb 48. Cjből a pesti Orfeumban vagyunk. De a színpadon már egy újabb, a harmadik Csárdásktrálynő énekel. A páholyban ül a herceg, Edvin, Miska, Marie Louise, az első, Vereczkei Szilvia, a második Csárdáskirálynő. Azaz hercegnők. Mert Szilvia is hercegnő lett: Edvin felesége. Szép is egy ilyen operett. Fülbemászó muzsika, romantika — minden mennyiségben, és természetesen happy-end. Boldog befejezés. (VÉGE) .
