A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-04 / 5. szám
Kocsis Laci éppen a levélírás befejezéshez ért, amikor váratlanul, nem kis meglepetésére, Lakatos Béla, az egyik osztálybizalmi állt meg az asztal mellett. Kissé gondterheltnek Lacit rossz sejtésből fakadó érzés szele suhintotta meg. A szíve táján ütötte meg. Keserű csomó ült a torkába, amitől elnehezült a lélegzete. Kérdőn nézett Lakatosra, aki állta a pillantását de nem szólt. — Az enyém is megjött? — kérdezte Laci szorongva. — Meg — mondta Lakatos Béla egykedvűen, amiből vajmi keveset lehetett kiolvasni. Leült az asztal mellé Lacival szemben. Rágyújtott. Lacit is megkínálta, akinek szokatlanul remegett a cigarettáért nyúló keze. Egy világ, egy szépen felépített álomvilág készült benne összedűlni. A térdkalácsába is gyengeség költözött. — Szóval megjött? — Meg. — És? — kérdezte rekedten. — Megtárgyaltuk ... Most meg engem bízott meg a bizottság, hogy beszéljek veled. — Értem... Szóval kirúgtok? — Ne hülyéskedj! — mosolyodott el Lakatos Béla, ami kissé megnyugtatta Lacit s némi reménnyel töltötte el. — Miért rúgnánk, nem vagy te kulákfajzat. Jól néznénk ki, ha a magunkfajtának is elmetszenénk a nyakát... — Nagyot szippantott a cigarettából, súlyos, nagy öklét az asztalra tette. — Ellenben van itt néhány kérdés, amit tisztáznunk kell, világos ? Laci bólintott. — Az első: úgy tudjuk, hadifogságban voltál a Szovjetunióban. Rendben van, sorkatona voltál, így vagy úgy fogságba estél, ellenben arról már semmit sem tudunk, mit csináltál és hogyan viselkedtél odakinn. Bennünket ez érdekel elsősorban ... — mondta Lakatos. Papírt, ceruzát tett maga elé és várakozón nézett Lacira. — De őszintén! Laci jó fél óráig beszélt egyfolytában. Mindent elmondott, ami éppen eszébe jutott, őszinte lehetett, nem volt mit tagadnia, rejtegetnie. Többek között arról is beszélt, hogy a lágerparancsnok megbízásából hallgatókat toborzott a pártiskolázásra, s hogy maga is részt vett rajta. Lakatos Béla elégedetten bólogatva jegyezgetett. — Igen ... ez megvolna ... rendben van... — mondta, miközben gyanúsan fészkelődött a széken. — Van itt azonban egy súlyosabb probléma is. Talán sejted is, hogy miről van szó. — Körülbelül... Az apám! — Hát igen — szűkült össze Lakatos Bélának a szeme, azzal is jelezve, hogy rendkívüli fontosságot tulajdonít a kérdésnek. — Azt hiszem, nem kell különösebben magyaráznom, hogy miről van szó. Te ismered legjobban az apádat. Bár nagyon jól tudjuk, te nem felelhetsz az apád tetteiért, de figyelembe véve a körülményeket és a mai helyzetet, mérlegelnünk és fontolóra kell vennünk minden mozzanatot. Mindenekelőtt az éberség! Kocsis Laci elszontyolodott. Lemondóan nézett az osztálybizalmira, keserű vonás ékelődött a szája szegletébe. — Sajnos, én az apámat nem tudom megváltoztatni. Annál is inkább nem, mert így akar rajtam bosszút állni, hogy a végén a szemembe nevethessen és azt mondhassa, hogy lám, mégis csak neki volt igaza... Aztán Laci elég aprólékosan elmagyarázta á viszonyukat, egyszóval elmondott mindent, ami az utóbbi egykét év alatt történt köztük. A változatosság kedvéért most ő kínálta meg L.akatost cigarettával. Kékesen kígyózott a füst a mennyezet felé, miközben a szobatársak lefekvéshez készülődtek. Oda-odapillantottak Lacira. Együttérzés, biztatás sugárzott a szemükből. Ez igazán nagyon jól esett Lacinak. — Valóban nehéz dió — gondolkodott el Lakatos Béla. — Én mégis azt javaslom, írjál még néhány sort ahhoz a levélhez!... Kérd meg apádat, ne makacskodjon, hiszen a sorsod, a jövőd forog kockán. — Vagyis alázkodjam meg... — mondta Laci sértődötten, elvörösödve. — Igen ... Elvégre a fia vagy ... Különben is nem megalázkodásról van szó, hanem kérésről. Haraggal, ellenségeskedéssel semmire sem mehet az ember, hidd el!... Meg kell próbálni. Nem adsz érte pénzt. A papír elbírja... Lehet, hogy nemcsak magadon segítsz, hanem rajta is. — Rajta is?... Hogyan? — Nézd Laci, lehet, hogy apád már megbánta mindazt, amit tett. Tegyük fel, hogy valóban megbánta. Mit gondolsz — ismerve a természetét —, ő fog közeledni hozzád? Nem, ő azt nem teszi meg, tőled várja. Mindenképpen neked kell megtenned az első lépést... Másrészt lehet, hogy évek múltán majd teljesen megbékél, pontosabban akkor, amikor a saját bőrén tapasztalja és rájön, hogy a szövetkezeti gazdálkodás sokkal előnyösebb a régi formánál, mert nem vitás, hogy előnyösebb, igaz? — Igaz. — Akkor aztán — ha nem mondja Í3 ki —, valahol a lelke mélyén elismeri, hogy neked volt igazad. És az a lényeg... írd csak meg azt a pár sort és holnap okvetlenül add postára, hogy mielőbb megkapja! Kocsis István rövidesen megkapta a levelet. Háromszor is felolvastatta Margittal. Másnap, harmadnap maga is többször elővette és elolvasta a levelet. Láthatóan elgondolkodtatta és nyugtalanította a tartalma. Kocsis István különös változáson ment át. Elszótlanodott, éjszakáról éjszakára csak forgolódott meg cigarettázott az ágyban. Napközben is csak tétlenül ténfergett az udvarban, nem találta helyét, nem ment a munka, minden kiesett a kezéből. Néha térdére ültette az unokáját néhány percre. Olyankor kissé felvidult az arca, utána azonban újra elkomorodott. Margit jól látta a kínlódását s azt is, hogy valami érlelődik benne, de — nagyon okosan — nem szólt. Várt. kivárt: nem jó leszakítani az éretlen gyümölcsöt. Pedig Kocsis István várta a szavát, szerette volna megosztani a gondjait. Elmúlt egy hét. Szombati nap volt. Hajnalban szemetelt az eső, de mire megvirradt, kitisztult az ég, s hetedmagával tűzött a nap. Margit elérkezettnek látta az időt, hogy megszólaljon. Higgadt, nyugodt volt a hangja. — István! — No! — kapott a szón a nagy darab férfi. Hangjában, tartásában, kínos várakozásában szinte kiabált a megkönnyebbülés: végre történik valami! Elhatározása, ami egy hét alatt megért benne s ami kikívánkozott belőle, segítség nélkül nem ment. Most elhangzott a segítő szó, itt az alkalom, nem szabad elszalasztani. — Mit akarsz? — Menj el a községházára! — Minek? — kérdezte mintha fogalma sem volna, miért kellene odamennie. Zavartan pislogott, cigarettát sodort. — Nem tudod? — Nem én, Margit. — Tudod te jól, István ... Menj csak! — Ügy gondolod? — Te is úgy gondolod, István, menj! — 'A saját temetésemre? — Ne beszélj bolondokat!... Készülj!... Gréti! Vegyél ki tiszta inget a szekrényből! Gréti tétován állt a tornácon. Kérdőn nézett az apósára. — Mozdulj hát! — sürgette őt Margit. — Tényleg készítsek, apa? Napok, sőt hetek óta ez volt az első szava az apósához. Nem az ő hibájából. Kocsis István rápillantott. — Ha az a parancs, mit lehet tenni?! Gréti beviharzott a szobába, mint a forgószél. Kocsis István körülményesen borotválkozáshoz látott, majd lassan megmosdott és tiszta ingbe bújt. Sokáig gyűrögette be nadrágjába az ing derekát. Rágyújtott. Most az is jóval tovább tartott, mint máskor. Végre elkészült. — Menj már! — mondta Margit szelíden. — Megyek — mondta István és elindult. Valóban úgy nézett ki, mintha a saját temetésére indult volna. Gréti szeme teleszaladt könnyel. Felkapta az ott sündörgő Lacikát, a magasba emelte, majd összevissza csókolta az arcát. Margit elfordult és elcsoszogott a közelükből. . . — Folytatjuk — Vízszintes sorok: 1. Idézetünk első része, folytatva a függőleges 1, 28, és 28. sorban. 14. Lám, lám. 15. Kanalaz. 18. Egy — németül. 17. Küzdelem. 18. Azonos mássalhangzók. 20. Gyors. 23. Nem ugyanaz. 24. Azonosak. 25. ... Bottyán, Rákóczi híres, vitéz tábornoka. 27. Prlor-ban vanl 28. Gyermek. 30. Mélnlkl autók jelzése. 31. Morze-jel. 32. Irma Olga. 34. Bizalmas megszólítás. 35. Zokog. 38. Spanyol névelő. 38. Kis medve. 40..........Vénusz, a késői hellenisztikus szobrászat egyik legszebb alkotása. 42. A törzshangsor második hangja. 43. Rövid lokomotív. 45. Az ábécé utolsó betűje fonetikusan. 47. Szlovák föld. 48. Széptevés. 49. Vegyi elem, Jele Cr. 50. ... culpa. 52. Idő — angolul. 53. Mecset része. 54..........Nielsen, dán színésznő, a némafilmek egyik első sztárja. 55. Kisebb katonai alakulat (szlov.j. 57. Nagyobb edény. 58. Lanthanum vegyjele. 59. Francia nyár (é. h.J. 60. Akadály. 62. Söntés. 04. Ismeretlen adakozó névjele. 85. Rigók betűi felcserélve. 67. Rendőr jassznyelven. 89. Menj — angolul. 71. Sor. 73. Kötőszó. 74. Szlovákiai magyar képes hetilap. 76. A madarak dísze. Függőleges sorok: 1. A világ legnépesebb állama. 3. Passaunál folyik a Dunába. 4. Lám. 5. Gábor Mátyás. 8. Helyeslés — angolul. 7. Három — németül. 8. Üres idegen szóval. 9. A G-hangnak egy félhanggal való felemeléséből származó hang. 10. Lágy fém. 11. Indulatszó. 12. Hová — szlovákul. 13. Menyasszonyom. 19. A bratislaval autók jelzése. 21. Szeszes Ital. 22. Kínai hossz mérték. 25. Behozatali illeték. 29. . . . muri, Móricz Zsigmond ismert regénye. 33. Rendben van — angolul. 34. Számnév. 37. Frederlco Garda........... spanyol költő. 39. Névelő. 41. Folyó Szibériában. 42. Baráti nép. 44. Csillagkép (é. h.j. 48. Személyes névmás. 48. Bika — szlovákul. 50. Az atom központi része. 51. Francia művészet. 54. Gyűrű alakú korallzátony. 58. Hullott lomb. 59. Tehát — latinul. 61. Nem valódi. 63. Arany — franciául. 66. Nemzetközi műúyelv. 67. Zsabó fele. 68. Egy — olaszul. 70. Azonos a függőleges 10-ei. 72. A jószívű teszi. 73. Római kettő. 75. Régebbi hosszmérték. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 1, 28, és 28. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Egy fa nem erdő, egy ház nem falu.“ Hcst 14
