A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-04 / 5. szám
jelzett címre. A „Minősítési lap' -hoz csatolni kell az elmúl-t két évben megtanult és előadott művek teljes jegyzékét és kottáját. Az országos minősítésre pályázó énekkarok — amennyiben két vagy több énekkar közös hangversenyt rendez — 15—20 perces műsort állítanak össze (legkevesebb öt kórusművel), amennyiben pedig önálló hangversenyt adnak, a bírálóbizottság az egész hangversenyt végighallgatja. Ebben az esetben azonban szintén csak a karmester által előre bejelentett 5 műsorszámot értékeli. Műsorát minden együttes a képességeinek és jelenlegi színvonalának legjobban megfelelő művekből állítsa össze. Ennek a követelmények betartása megóvja az énekkarokat az erejüket meghaladó művek betanulásától, egyszersmind biztosíték a színvonal alatti műsorválasztás ellen is. E szempontok érvényesülése vagy figyelmen kívül hagyása egyértelműen megállapítható a „Minősítési lap“-hoz csatolt művek jegyzékéből.-Kívánatos, hogy az énekkarok hazai és külföldi kórusművek modern hangvételű előadásával bizonyságát adják stílusjártasságuknak. A bíráló bizottság szempontjai: A bíráló bizottság összetétele biztosítja a reális országos összehasonlítást és pártatlanságot. Igyekszünk olyan bizottságot összeállítani, amelynek valamennyi tagja évek óta folyamatosan közreműködik a kórusok produkcióinak művészi elbírálásában. A pályázaton résztvevő énekkar karnagya nem lehet a bizottság tagja. A zsűri döntése végleges, fellebbezésnek helye nincs. A művészi teljesítmény értékelése a következő kritériumok alapján történik. 1. Intonáció, 2. Ritmus. 3. Hangkultúra, 4. Művészi kivitel, 2. A karmester felkészültsége, 6. A bejelentett számok dramaturgiája, 7. A többi műsorszám dramaturgiája. A pontozás módja: az 1., 2., 3. és 4. kritériumoknál a pontszám 0—25. Az 5., 6. és 7. kritériumoknál maximum 5 pontot lehet adni. Az elérhető legmagasabb pontszám 115. A bíráló bizottság az együttes produkcióját a megadott szempontok szerint összesítve pontozza. A pontozás végeredményét jegyzőkönyvben rögzíti és röviden indokolja. A kórusok minősítése a pontozás .’égeredménye szerint: 0— 70 pont: semmi, 70— 85 pont: bronzkoszorú, 86—100 pont: ezüstkoszorú, 101—115 pont: aranykoszorú. A minősítés elért fokozatai két évre érvényesek. Az énekkarok minősítése nem verseny. A minősítés nem jelenti a kórusok sorrendjének megállapítását, hanem a fenti szempontok figyelembe vételével módot nyújt a kórusoknak az arany-, ezüst-, vagy a bronzkoszorús énekkar cím elnyerésére. Valamennyi minősített énekkar fokozatának megfelelően a minősítés időpontját feltüntető oklevelet és falra függeszthető koszorút kap. Az oklevél és a koszorú két év leteltével is az együttes birtokában marad. Pálinkás Gyula, karvezető Az énekkar A Rozmaring kórus Cs mint ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet akkor kap, ha viselik: A népdal is mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz világító és melegítő ereje. Kodály Zoltán Az 1971. január 18-án keltezett meghívókon állt ez a idézet, melyet a Csemadok vrakúfti (várkonyi) helyi szervezetének vezetősége küldött szét 45 példányban. Mindezt jónéhány személyes és telefonbeszélgetés előzte meg, melyet Pálinkás Gyula helybeli tanítóval folytattunk, akit évek óta ismertünk, tudtuk, hogy a CSMTKÉ-nak tagja és nálunk az iskolai gyermekkórust vezeti. Pálinkás Gyula kissé pesszimista volt, mivel sokszor előfordult (és előfordul ma is), hogy az énekkari próbára egy-két szülő nem engedi el a gyermekét azzal a megjegyzéssel, hogy „felesleges időtöltés énekkarba járni ...“ Érthető volt tehát Pálinkás Gyula idegenkedése. Már-már a Csemadok helyi szervezetének vezetősége is azon volt, hogy vessük el a tervet, de ekkor jártam ki a Orechová Potôň-i (dióspatonyi) énekkar alakuló gyűléseire és bosszantott, hogy bár a lehetőségeink nem oly nagyok mint az övék, hiszen a mi kultúrházunkban saját magunknak kell befűtenünk, ha valamilyen rendezvényt szervezünk, de mégis csak a szülőfalumról volt szó! Tapasztalatból tudtam, hogy a nyékiekben bízhatok. A mai Vrakúft (Várkony) ugyanis Vinica (Nyék) és Vrakúň (Várkony) községek egyesítése folytán keletkezett. Az első megbeszélésen 38-an jelentek meg, a próbán már 45-en voltunk. Karmesterünk boldogan állapította meg, hogy kellemesen csalódott. A falu iránti szeretet és megbecsülés jeleként könyvelik el az énekkar tagjai, hogy a pedagógusok közül is énekkari tagok Varga Attila. Varga Attiláné, Szabó Lajosné, Horváth Ferencné, Bognár Lajosné, Pálinkás Gyuláné, Cséfalvay Sándorné és Pereszlényi Julianna. 20-tól 60-ig terjed a tagok életkora. Külön szerencséje az énekkarnak, Nagy sikert arattak Nagy közönségsikert aratott Orechová Pôtoň-ban (Dióspatonyban) Gárdonyi Józseftől a „Dankó Pista muzsikája" című zenés színdarab, melyet Németh Ödön rendezésében a Csemadok helyi szervezetének színjátszó együttese adott elő. Dicséret hogy helyettes karvezetője is van, Varga Attila tanító személyében, aki nemcsak helyettesít, de önálló számokat is tanít. Köszönet illeti az iskola igazgatóját Gajdos Istvánt is, aki lehetővé tette, hogy az iskolában (csak ott van zongora) gyakorolhat az énekkar. A földművesszövetkezet vezetőségénél is megértésre találtunk, mert 2500 koronával járult hozzá a blúzok és nyakkendők vásárláséhoz. Az állami gazdaság vezetősége viszont az első fellépésre a szakembereivel praktikábelt készíttetett. Az első fellépésen az énekkar főleg népdal-csokrokkal és kánonokkal lépett a közönség elé, de az év folyamán már több komoly művet tanúit meg a kórus, mint például Verdi: Búcsú a hazámtól. Mendelsohn-Bartholdy: Búcsú az erdőtől című műveit. Szívesen énekelnek a kórustagok munkásmozgalmi dalokaj és vidám népdalokat idegeneket is, svéd, vagy francia eredetiből fordítva. Felléptek 1971. április 17-én (Orechová Potôň-ban), április 18-án Várkony-ban, május 2-án Várkony, augusztus 22-én Gabčíkovóban (Bősön). Ismét új számokkal léptek a község lakói elé 1972 januárjában. A karmester Pálinkás Gyula Ipeľské Predmostie-ban (Ipolyhídvégen) született s innen került a Csallóközbe. Először Rožftavában (Rozsnyón) szerzett pedagógiai képesítést (1961- ben), majd Nyitrán folytatta tanulmányait. Horný Bárra (Felsőbárra), később Várkonyra került tanítani. Jelenleg is Várkonyban lakik, itt nősült meg, másfél évvel ezelőtt. Zenére oktatja, neveli a várkonyi gyermekeket. Három énekkart vezet, két iskolait és a felnőtt énekkart. A CSMTKÉ-nak 1968 óta tagja és jelenleg is jár karvezetői tanfolyamra. Az énekkar tagjai szeretik, megbecsülik és azt várják tőle, hogy ne csak tanítsa, de lelkesítse is főleg azokat a tagokat, akik néha nehéznek találják a feladatot és könnyebben csüggednek. A kórustagok Rozmaring kórusnak nevezték el az énekkart, és van egy krónikájuk is, melybe beírják a kórus életében előforduló eseményeket. BEKO maria illeti a fiatal rendezőt, akinek a kezdeti nehézségek ellenére is jó együttest sikerült összetoboroznia. A szereplők teljesítményéről is csak elismeréssel beszélhetünk. A közönség nagyon jól szórakozott a humoros jeleneteken és vastapssal jutalmazta a műkedvelők fáradságos, de eredményes munkáját. A színdarabot a hazai fellépés után a környező falvak lakosságának is bemutatják. DIÓSI CSÓKA ZOLTÁN 11
