A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-04 / 5. szám

A csehszlovák autóipar jövője Csak kevesen tudják, hogy a csehszlovák autóipar 1972-ben ünnepli hetvenötödik születésnapját. Aki egy csöppet is érdeklődik e fontos iparágunk sorsa iránt, az mostanában gyakran megkérdezi: milyenek a per­spektívái a csehszlovák autóiparnak? Milyen lehetősé­geket biztosit számára az ötödik ötéves terv és milyen együttműködési lehetőségeket nyújtanak a KGST ke­retében kötött megállapodásaink? Ezekre a fontos kér­désekre ad választ alábbi cikkünk. Egy kis történelem Autóiparunk fontos évfordulójához érkezett — 75 éve kezdtek autót gyártani hazánkban. Az első autó 1897- ben futott ki a koprivnicei gyárból. A még ma is jóhangzású President nevet viselte és a szakemberek körében csakhamar jó hírnevet szerzett. Az első világ­háborút megelőző években aligha beszélhetünk soro­zatgyártásról. Minden kocsit külön, egyenként gyártot­tak. A koprivnicei autógyár után más üzemek is kezd­tek nálurik autókat gyártani. Említésre méltó a libe­­reci autógyár, amely a mai L.JA2 autógyár elődje volt. 1905-ben fokozatosan autógyártásra tért át a Mladá Boleslav-i Laurin és Klement cég, majd két évvel később a prágai autógyár, a Praga is. Ma már csupán a szakemberek emlékeznek azokra a további gyárakra és üzemekre, amelyek ebben az időben alakultak s amelyek termékeikkel kitűnő hír­nevet szereztek a cseh autóiparnak, a cseh mérnökök­nek és szakembereknek. A kérlelhetetlen kapitalista konkurrencia azonban mindegyiket megbuktatta, vagy arra kényszerítette őket, hogy más termékek gyártá­sára térjenek át. Csupán érdekességként említjük né­hánynak a nevét. Hradec Králové-i autógyár, a nim­­burki Vechet cég, a kitűnő karosszériájú kocsikat gyár­tó pilzeni gyár, a chebi Premier üzem, amely ma ke­rékpárokat készít stb. A két világháború között első­sorban a Walter, az Aero és a Wikov autómárkák érjék el a sikert, és természetesen a legismertebbek a Skoda, a Tatra és a Praga gyárak termékei. Az 1972-es év azért is jelentős, mert megteremti autóiparunk számára is az 5. ötéves terv teljesítésének a feltételeit, amely ötéves terv tulajdonképpen nagy ugródeszka e fontos iparág 1980-ig beütemezett to­vábbfejlesztéséhez. Olvasóinkat bizonyára érdeklik azok a számadatok is, amelyek e nagyszabású fejlődést pél­dázzák. A termelés fejlődése 1970 és 1975 között Termék 1. Személygépkocsi Beruházás 2. Tehergépkocsi Beruházás 3. Motorkerékpár Beruházár 4. Pótalkatrész gyártás-beruházás 1970-ben 1975-ben N8v. %-ban 142 858 darab 167 000 darab 17,9 4 938 mill. Kis 6 346 mill. Kés 28,5 24 461 darab 38110 darab 47,8 7 040 mill. Kés 10 456 mill. Kés 48,5 107 754 darab 112 400 darab 4,3 857 mill. Kés 1 870 mill. Kés 26,8 2 245 mill. Kés 3 931 mill. Kés 75,5 A CSKP XIV. kongresszusának határozata az egész népgazdaság szemszögéből igen fontosnak tartja a csehszlovák autóipar továbbfejlesztését. A személy­­gépkocsi-, valamint a tehergépkocsi-gyártás fejlesztése a jóváhagyott ötéves terv irányelvei közt előkelő he­lyen szerepel. A terv nemcsak az autóipar, de a vele összefüggő összes ágazatok komplex fejlesztését is szorgalmazza. Köztük az eladási szolgálat, javítómű­helyek hálózatának, benzinkutaknak, pótalkatrészellá­tásnak, a főutak mentén épülő moteleknek és vendég­lőknek a fejlesztését is. Vagyis mindazt, ami a moto­rizmust szolgálja. Tehát a 75. évébe lépő csehszlovák autóipar előtt igen komoly feladatok állanak. Habár jelenleg még nem állnak rendelkezésünkre az 1971-es év pontos eredményei, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az ötéves terv első feladatait teljesítettük. Ez azt jelenti, hogy 1970-hez viszonyítva a csehszlovák autóipar 7 °/o-kal emelte a termelését és 77 %-kal növelte a munka ter­melékenységét. 1972-ben a termelés további 7 %-kal fog növekedni, és így a hazai, valamint a külföldi piac számára 151 000 személygépkocsit, 25 000 teherautót 3000 autóbuszt és 113 000 motorkerékpárt állítunk elő. Alapvetően fog növekedni a pótalkatrész gyártás is. A szocialista együttműködés a gyakorlatban A csehszlovák autóipar fejlesztésének legfontosabb feladatai a komplex nemzetközi integrációból erednek. Integráció alatt legtöbben csupán gazdasági együttmű­ködést értenek, pedig ugyanilyen fontos része az egyes országok termelési erőinek, nyersanyagforrásainak egyesítése is. Az autóipar terén mindenekelőtt a nem­zetközi munkamegosztás elmélyítéséről, az egyes álla­mok autóiparának kölcsönös kooperációjáról van szó. Azért beszélünk most csupán elmélyítésről, mert a spe­cializálódás és a kooperáció ezen a téren már régeb­ben elkezdődött. Elegendő, ha áttekintjük a csehszlovák autóipar ed­digi eredményeit,' s rögtön látni fogjuk a nemzetközi integráció jelentőségét. A cháni Orličan vállalat által gyártott hűtők 90 %-át a Szovjetunióba szállítjuk. • A Jawa nemzeti vállalat gyártmányainak mintegy 70 százalékát — évente 60 000 motorkerékpárt — ‘a Szov­jetunió vásárolja meg. A Togliattiban épülő új szovjet autógyárral kapcsolatban a Nový Jičín-i Aupal vállal­ta, hogy 200 000, a továbbiakban pedig 600 000 autó­reflektort fog szovjet megrendelésre gyártani. Hason­ló a helyzet az autóbuszgyártás terén is. A lengyel Jalczi autóbuszgyár megvásárolta a csehszlovák autó­buszok gyártási jogát. Az ott készülő autóbuszokhoz mi szállítjuk az alvázakat és a motorokat. A bolgárokkal is sikeres az együttműködésünk. Az egyik épülő gyá­rukban Skoda mintájú teherautókat fognak gyártani és 45 millió rubel értékben ők fogják szállítani a ná­lunk készülő azonos típusú teherautók várterének a kellékeit. Hasonló megállapodást írtunk alá Magyar­­országgal is, ahol különösen a teherautógyártás terén sok a kiváló szakember s így komoly segítséget nyúj­tanak nekünk. Ellenszolgáltatásként Csehszlovákia se­gít Magyarország közlekedésének fejlesztésében. Éven­te 33 000 személygépkocsit, 150 000 Jawa és CZ motor­­kerékpárt, 3000 teherautót, 500 utánfutót és 15 millió autógyertyát szállítunk nekik. A szakemberek érdeklődésének középpontjában je­lenleg a csehszlovák személygépkocsigyártás kooperá­ciós tervei állanak. A csehszlovák—NDR közös kocsi­gyártás tervéről a két állam kormánya tárgyalásokat folytat. Ugyancsak tárgyalások folynak a Bratislava mellett létesítendő autógyár kooperációs eshetőségeiről is. A tárgyalások után mindkét állam lakosságát rész­letesen tájékoztatni fogják a megállapodásokról. Az egész világon sokat beszélnek a motorizmus ro­hamos fejlődéséről. Kétségtelen, hogy ennek a jelen­ségnek megvannak a pozitív és negatív következmé­nyei is. Növekszik a levegő szennyeződése, a zaj, az autószerencsétlenségekből származó anyagi kár és em­beráldozat. Ezért a mai autóiparnak is hozzá kell járulnia a közlekedés biztonságának növeléséhez és a káros hatásoknak csökkentéséhez. Tudományos kutató­éi ntézeteinkben ezzel kapcsolatban elért eredményein­ket az égész világon nagyra értékelik. Az egész iparág eredményei üdvösen befolyásolják a; gépipar más ágazatainak fejlődését is. Általában el­mondhatjuk, hogy az autóipar a progresszív technika iskolája mindazon iparágak számára, amelyek szoro­san együttműködnek vele. Ugyanis ezek az üzemek nemcsak az autóipar számára gyártanak gépeket és berendezéseket, de rnás iparágak számára is. Az autó­ipar gyors ütemű fejlődése serkentőleg hat egész ter­melésünkre, így általánosan előmozdítja az ipar prog­resszivitását. D. B. rengések a Kárpát­­medencében 1972. január 5-én reggel 5 óra 57 perckor a bratislavai földrengésvízs­­gáló állomás gyenge földmozgást re­gisztrált, amelyet a lakosság Galán­­tán, Trnavában, Malackyban, Bra­­tislavában, osztrák területen Bécsben és Wiener Neustadtban, Magyaror­szágon pedig elsősorban Sopronban és környékén közvetlenül is észlelt. Sokhelyütt vékony hajszálrepedések képződtek a falakon és a vakolat le­hullott, nagyobb károk azonban sze­rencsére nem keletkeztek. Réthy Antal professzor, a kilenc­venedik életévét nemrégiben betöl­tött, ismert nevű magyar tudós 1952- ben könyvet publikált „A Kárpát­medence földrengései“ címen. Sok évtizedes munkával összegyűjtötte (és feldolgozta a levéltárakban őrzött, földrengésekről szóló beszámolókat tartalmazó iratokat, leveleket, fel­jegyzéseket. Ebből a nagyszabású műből vált ismeretessé, hogy a Kár­pát-medence területén i. u. 455-től (mikoris egy nagy rengés az egy­kori Saváriát, a jelenlegi Szombat­helyt pusztította el) 1918-ig nem ke­vesebb, mint 815 érezhető vagy kife­jezetten erős, romboló hatású föld­rengés pattint ki. Ezek közül sok a mai Magyarország területére esett, de igen jelentős számban akadtak olyanok is, amelyeknek epicentruma a mai Szlovákiában helyezkedett el. A szlovákiai földrengések közül különösképpen emlékezetes a žilinai (zsolnai), amelyre 1613. november • 16-án került sor. Az erősen megrá­zott terület ekkor 22 ezer négyzetki­lométer volt. Főképpen a Vág völ­gyében érezték erősen, de Bratisla­­vában is erős károk keletkeztek. En­nek a földrengésnek romboló hatása 7,5—8 foknak felel meg. (Ismeretes, hogy a földrengések erősségét álta­lában egy 12 fokos skála szerint ha­tározzák meg. A 3 fokos erősségű mozgást rendszerint csak a házak magasabban levő emeletein érzik az emberek, a szabadban azonban alig észlelhető. 6 fokos erősség esetében már jelentősebb károk keletkeznek, tetőcserepek lehullhatnak, kémények ledőlhetnek stb. — a 12. fokozat ese­tében pedig minden emberi létesít­mény tönkremegy, sőt a táj földrajzi arculatában is jelentős változások történnek: hegyomlások következnek be, a folyók eltorlaszolódhatnak, új tavak keletkezhetnek, és így tovább.) A második žilinai földrengés, amely 1858. január 15-éri pattant ki, sokkal erőteljesebb volt, mint az első. A pusztítás mértéke ezúttal a 9 fokos erősségnek felelt meg. A katasztrófát föld alatti dübörgés és gyengébb föld­mozgás vezette be. A főlökés, vagyis a legerősebb lökés nyomán a talaj­ban hatalmas repedések képződtek, számos ház összeomlott, általános pánik támadt, sokan megsebesültek. A főlökést sok utórengés követte, je­léül annak, hogy a Föld belsejében lekötött energiák nem szabadultak fel teljes egészükben a legerőtelje­sebb földlökés alkalmával. 1763. június 28-án Komárnóban (Komáromban) még a žilinait is fe­lülmúló hevességű földrengés pusztí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom